Egyetlen dolog teljesen biztos: a Golden Globe-gála évről évről egyre unalmasabb. Olykor csak képtelenek jó műsorvezetőt választani, máskor nem tudják időben elkezdeni a show-t, néha meg egyszerűen olyan hosszú az egész az ezernyi reklám miatt, hogy az európai néző – miután már rég leragadtak a szemei – szépen elalszik a gála közben.
Idén legalább időben kezdődött a 75. show, csak hát a jó Seth Meyers – ő a rémesen gyenge Jimmy Fallont váltotta – sem volt éppen egy eredeti poéngyáros. Persze, bevállalós volt, de ez az ilyen ceremóniák tartozéka, nem túl jelentős érdem. Volt kis trumpozás (mostanra jutottunk el oda, hogy szinte lehetetlen vicceset mondani az amerikai elnökről, mert a saját magát zseninek nevező Donald Trump maga egy vicc), utalgatás Harvey Weinsteinre, és arra, hogy a teremben nem ő a legismertebb Seth, hanem inkább Seth Rogen. Utóbbiban alighanem igaza is volt.
| ||
A sok-sok fárasztó kiszólás, poénkodásnak nevezett monológ ellenére mégsem volt eseménytelen az idei GG-gála, mivel a legtöbb díjat most valami különös oknál fogva az kapta, aki tényleg megérdemelte. Vagyis idén nem lehetett olyan jóízűen szidni a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírókat, a HFPA-t, amiért megint nem nézték elég figyelmesen a filmeket és a sorozatokat. Valamint elhangzott pár igen remek és fontos beszéd, amelyre érdemes volt odafigyelni.
Tévések
| ||
Tévés fronton különösebb meglepetések nem voltak: Nicole Kidman végre megkapta a megérdemelt szobrát (legjobb színésznő televíziós minisorozatban) és tényleg egy olyan sorozatért, melyet érdemes nézni. A Hatalmas kis hazugságok ugyanis csak elsőre tűnik pletykázós, könnyű szériának, percek alatt kiderül, hogy piszok jól tud mesélni titkokról, családon belüli erőszakról, hazugságokról, és nagyjából mindenről, ami a látszólag irigyelt életek mögött megbújik. Férfifronton is nagyot ment a mini, hiszen Alexander Skarsgård bezsebelte a legjobb mellékszereplő televíziós minisorozatban elnevezésű díjat, amiért eljátszotta Nicole Kidman bántalmazó férjét a szériában.
Wow, the power indeed. #GoldenGlobes https://t.co/0TmUdRLN5m via @GIPHY pic.twitter.com/5VBfjTihaV
— Golden Globe Awards (@goldenglobes) 2018. január 8.
Talán soha nem volt még ilyen szoros a verseny a sorozatos színésznők között: a díjért versenyzett az általam nagyon hamar megkedvelt Katherine Langford (13 Reasons Why), de ott volt a mezőnyben Maggie Gyllenhaal, aki David Simon közepesen jó (=a Dróthoz képest bakfitty) sorozatában, a Fülledt utcákban remekelt, és ne feledkezzünk meg az itthon sajnos egyelőre csak kevesek által nézett The Crown II. Erzsébet királynőjéről, Claire Foyról sem. Végül Elisabeth Moss mehetett fel a színpadra, aminek szintén lehetett örülni, mert ő az év egyik legjobb szériájában, A szolgálólány meséjében mutatta meg, hogyan lehet túlélni egy fojtogató világban. Ez pedig manapság sem utolsó erény, és Moss beszéde kellően erős is volt. Arról beszélt ugyanis, hogy a díj azoké a nőké is, akik kiállnak az igazságtalanság ellen, harcolnak a szabadságért.
Elisabeth Moss Wins Best Actress in a TV Series, Drama at the 2018 Golden Globes
Elisabeth Moss accepts the award for Best Performance by an Actress in a Television Series, Drama at the 75th Annual Golden Globe Awards. " Subscribe for More: http://bit.ly/NBCSub " Watch The 2018 Golden Globe Awards Tonight 8pm ET/5pm PT on NBC!
Ezek után igazából senkit nem lepett meg, hogy A szolgálólány meséje szépen bezsebelte a legjobb drámasorozatnak járó díjat. Helyes, nagyon helyes – örömködött szinte az egész világ, és a díj részben persze üzenet is volt, mert kevés aktuálisabb sorozatot lehet ma ennél találni, még ha a The Crown is megérdemelte volna a szobrot. Az egyre rosszabb Trónok harca és a második évadra a lendületéből sokat vesztő Stranger Things (a fiatal színészek persze még így is irtó ügyesek voltak benne) szerencsére viszont hoppon maradt. Aztán a Hatalmas kis hazugságok harmadjára is visszatért, hogy elvigye a legjobb televíziós mininek járó díjat, vagyis bejött a papírforma, bár a mezőnyben eleve nem volt igazi ellenfele.
We're so excited that @HandmaidsOnHulu was awarded Best TV Series - Drama tonight! #GoldenGlobes pic.twitter.com/9TtHKBSVnC
— Golden Globe Awards (@goldenglobes) 2018. január 8.
Ha volt pillanat, amikor meg lehetett lepődni, az a „legjobb tévés színész drámasorozatban” című díj kiosztásokért történhetett, itt ugyanis az amerikai nézők által imádott This is Us főszereplője, Sterling K. Brown lett a győztes, ami csak azért érdekes, mert ez egy tökéletesen középszerű dramedy, a középszerűnél kicsivel jobb alakításokkal. Nem volt viszont ok szájhúzásra a minisorozatos fronton (bár az továbbra is megválaszolhatatlan kérdés, mi alapján pakolgatják a sorozatokat egyik és másik kategóriába), lévén Ewan McGregor kapott egy szobrot a Fargo harmadik évadában nyújtott teljesítményéért. Bár a sorozat már közel sem olyan jó, mint első nekifutásra, McGregor valóban jót ment benne, ráadásul dupla szerepben. Egyedül talán Az ifjú pápa-rajongóknak fájhatott a szívük, hiszen a szó szerint is isteni Jude Lawt nem díjazták, aminek az lehet az oka, hogy a tengerentúlon egész egyszerűen nem jött át Paolo Sorrentino első sorozata.
Azis Ansari teljesítménye ugyanakkor végre a helyére került, és szobrot vihetett haza („legjobb alakítás televíziós sorozatban – vígjáték/musical”), amiért olyan szerethetően vicces az utóbbi évek egyik legviccesebb sorozatában, a Master of None-ban.
And the winner of Best Performance by an Actor in a Television Series - Musical or Comedy at the #GoldenGlobes is... @azizansari for @MasterofNone! pic.twitter.com/UgwpCH45yd
— Golden Globe Awards (@goldenglobes) 2018. január 8.
Filmesek
Bár sokan arra számítottak, hogy az idei év imádott horrorjának (?), a Tűnj el!-nek főszereplője, Daniel Kaluuya lehet majd boldogabb a legjobb színésznek (vígjáték/musical) járó szobrocskával, ez nem így történt, hanem a láthatólag igen kedélyes James Franco mehetett fel a színpadra. Úgy látszik tehát, hogy a külföldi filmes újságírók kajálták Franco filmjét (The Disaster Artist), amelyet a világ egyik legrosszabb filmjének forgatásáról, a The Roomról készített. Hogy ezt mi mikor láthatjuk majd, jó kérdés, mivel egyelőre nincs hazai forgalmazója a filmnek.
James Franco Wins Best Actor, Musical or Comedy at the 2018 Golden Globes
James Franco accepts the award for Best Performance by an Actor in a Motion Picture - Musical or Comedy at the 75th Annual Golden Globe Awards.
Ami megint csak örömre adott okot, hogy a Coco megkapta a legjobb animációs filmnek járó díjat. Egyesek persze biztosan húzták a szájukat, hogy ez nem is igazi animációs film, a gyerekek megijednek tőle, de ettől függetlenül simán kenterbe verte a többi indulót (az elcsépelt Ferdinándot, vagy éppen a Bébi urat), és a mexikói hagyományokról szóló film tényleg egy olyan mozi, amire bátran elmehet az egész család.
Úgy tűnik, az Erőszakik rendezője, a drámaírásban is kiváló Martin McDonagh ismét valami nagyszerűt alkotott. Új, hozzánk heteken belül érkező filmje, a Három óriásplakát Ebbing határában forgatókönyvének megírásáért tudniillik zsebre vágott egy szobrot, majd egy rövidke, de egészen vicces beszédet tartott, ami csont nélkül jobb volt, mint egy Seth Meyers-monológ. Ami miatt viszont még napokig lehet bosszankodni, az a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díj: aki ugyanis látta A négyzetet, csak ennek a svéd remekműnek tudott szurkolni, ehhez képest a szobrot odaadták a német Aus dem Nichtsnek. Skandalum, és mély szomorúság!
Nem feltétlenül jött be a papírforma rendezői fronton, itt ugyanis Guillermo del Toro kapta meg a legjobb direktornak járó díjat. Sokan Christopher Nolant (a Dunkirk okán) várták befutónak, bár a felhozatal eleve erős volt: itt volt Spielberg A Pentagon titkaival, McDonagh az új filmjével, és Ridley Scott a Kevin Spacey botránya miatt átdolgozott A világ összes pénzével.
| ||
A fiatal Saoirse Ronan a Lady Bird miatt megkapta a legjobb színésznőnek járó díjat (vígjáték/musical kategóriában), Frances McDormand pedig a dráma kategóriában nyert, a Három óriásplakát Ebbing határában főszereplőjeként. A drámás férfiak között pedig természetesen Gary Oldman futott be, aki sikeresen alakult át Churchillé. Ebben a kategóriában egyébként nem az volt a kérdés, hogy az öt jelölt közül ki nyeri a díjat, hanem hogy a színészettől búcsúzó Daniel Day-Lewis (Fantomszál), a sokszorosan díjazott Tom Hanks (A Pentagon titkai), vagy Oldman (A legsötétebb óra) lesz-e a nyertes.
| ||
Szerencsére az idén életműdíjat kapó Oprah Winfrey nem egy fárasztó beszédet tartott, hanem már-már gyújtó hangú szónoklatot a jogainkról, meg arról, hogy mennyire fontos a kiállás és a sajtó szabadsága. Szóval valami hasonló csinált, mint a tavalyi életműdíjas Meryl Streep, aki akkor úgy beszélt Trumpról, hogy nem mondta ki a nevét. Az Oprah-beszéd a gálának egy kifejezetten izgalmas pillanata volt, és az ilyenből kellett volna sokkal, de sokkal több.
| ||
Szokás szerint a végére maradt a legfontosabb kategória, így aki kitartó volt, magyar idő szerint hajnali negyed hat előtt pár perccel megtudhatta, hogy bizony Martin McDonagh tényleg óriásit alkothatott, a Három óriásplakát Ebbing határában ugyanis az est legfontosabb díját is elvitte, legyőzve a Dunkirköt, A pentagon titkait, Guillermo del Toro filmjét és Luca Guadagnino drámáját (Call Me by Your Name). McDonagh valószínűleg boldog éjszaka elé néz.
Az összes győztes nevét ide kattintva lehet megnézni.
