Egy ilyen jó sci-fire vártunk évek óta

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. márc. 18., 23:57
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Expedíció okos, látványos és végtelenül zavarba ejtő film. Natalie Portman élete alakítását nyújtja benne.

Azt már régóta lehet tudni, hogy vannak okos sci-fik is. Négy éve az Ex Machináért lehetett megőrülni, rá két évvel pedig az Érkezés és Amy Adams érte el, hogy a fantasztikus világokra vágyó közönség releváns kérdésekkel menjen ki a multiplexből. Az viszont mindenképpen újdonság, hogy jó sci-fik a tévébe is érkeznek. Elvégre nem szoktuk meg, hogy az év egyik legjobban várt filmje egy unalmas hétfői napon hirtelen felkerüljön a Netflix kínálatába, hogy aztán a világ minden táján azonnal nézhesse is az összes előfizető. Persze, némi paláver is kellett ahhoz, hogy az USA-n kívül ne a mozikban mutassák be Alex Garland Expedícióját, lévén a Paramount stúdió kissé beijedt, hogy ez nem az a gyerek, akit ők akartak, túl okos, túl intellektuális, így a kutya sem lesz rá kíváncsi a mozikban. Így a stúdió szépen lepasszolta az Expedíciót a legnagyobb streaming szolgáltatónak, hiába volt például már itthon is kitűzve a mozis bemutató dátuma.

Annihilation | Official Trailer [HD] | Netflix

When her husband vanishes during a secret mission, biologist Lena joins an expedition into a mysterious region sealed off by the U.S. government.

Alighanem a legtöbb embert a legkevésbé sem érdekli, hogyan jutott el a film a Netflixre, ennél sokkal fontosabb, hogy a producerek, akik az Expedíciót nem merték bevállalni, elég rossz ízléssel rendelkezhettek. Mert ami ennek a filmnek a közel kétórás játékideje alatt lejátszódik, csont nélkül a legjobb sci-fiket idézi, és valószínűleg véget nem érő viták indulnak el a napokban, hogy ki hogyan is értelmezi az Expedíciót.

Bár elsőre úgy tűnik, nem valami bonyolult filmmel van dolgunk: Lena, a hat évig katonaként szolgáló biológus, egyetemi oktató elveszíti a férjét, vagy legalább már jó ideje nem hall felőle semmit, amikor a férfi egyszer csak hazatér, hogy percek múlva már vért hányjon, majd ramaty állapotban szállítsák kórházba. Hogy mi történt vele, ember nem tudja, csupán annyit sejteni, hogy valahol máshol járt: más dimenzióban (bizonyos X Térségben), más világban, nehéz lenne megmondani, de nem is a definiálás a lényeg. Lena nagyjából a film huszadik percére viszont eljut oda, ahol a férje is járt, és innentől veszi valójában kezdetét a film. Ennél többet azonban hiba lenne elmondani a történetről, mert az Expedíció tipikusan az a sci-fi, ami akkor üt, ha a néző még a trailert sem látta korábban. Hogy ez mennyire kivitelezhető, azt nem tudni, elvégre adaptációról beszélünk, Jeff VanderMeer Déli Végek-triológiájának első részét dolgozta fel Garland.

false

Alex Garland már a film legelején elengedi a néző kezét, és azt üzeni nekünk, hogy éppen úgy leszünk magunkra hagyva a következő két órában, ahogy Lena is egyedül (neki mondjuk van négy társa egy darabig) kénytelen felfedezni ezt a földön túlinak tűnő dimenziót. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kapaszkodók, hogy a cselekmény ne lenne követhető, ugyanakkor az Expedíció semmit nem akar a szánkba rágni: feldob vagy tizenöt kérdést, de csak a felére ad választ. Pont úgy csinál, mint az Érkezés, és abban is hasonlít Denis Villeneuve filmjéhez, hogy nem a klasszikus sci-fi elemekhez nyúl: csak kevés furcsa figurával vagy fantasztikus lénnyel találkozunk, van viszont ezernyi metafora és megannyi olyan kérdés, amit nem szokás egy szimpla sci-fiben feltenni. A korábban az Ex Machinát is összehozó Garlandet azonban érdekli, hogy miért vagyunk ilyen rémesen gyarlók, mi motivál minket, amikor elindulunk egy olyan helyre, amelyről csak azt tudni, hogy ember nem jött még onnan vissza. Ez persze csak egy értelmezési keret, az Expedíció tucatnyi ilyet kínál. Sokféle válasz születhet például arra, hol is jár Lena (őt Natalie Portman alakítja, aki a Fekete hattyú óta nem játszott ilyen izgalmasan), miért nem térnek innen vissza az emberek, az utolsó harmada a filmnek pedig annyi nyitott kérdéssel kínál meg minket, hogy olyat még biztosan nem láttunk egyetlen sci-fiben sem. Talán kicsit sok is a nyitva hagyott kérdés, és akár egyet is lehet érteni azokkal, akik azt mondják, hogy már Alex Garland sem tudta, hová is akar kilyukadni.

false

Ez persze biztosan nem igaz, mert az Expedíció nagyon egyben van. Bár a világát csak megengedően lehet sci-fibe illőnek nevezni, ilyen csodálatos miliőben már régen mozogtak színészek. Ez pedig megint felvet minimum három kérdést, amin a játékidő után gyötrődhet a szegény néző: hogyan lehet, hogy egy ennyire ámulatba ejtő világ ennyire veszélyes legyen, és egyáltalán létezik-e, amit látunk, vagy csak szórakoznak velünk? Nincsenek pontos válaszok, de az Expedíció épp emiatt vonzó.

Expedíció (Annihilation). Angol–amerikai sci-fi, 115 perc, 2018. A film megtekinthető a Netflixen.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

szerző
Gera Márton
publikálva
2018. márc. 18., 23:57
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    rworse
    2018. március 19., hétfő 09:23
    Maradjunk a felidézett példáknál.
    Expedíció rossz. Kimódoltság. (A könyv elég jó.) (Fekete hattyú gyengécske - kimódolt.)
    Érkezés rossz. Kimódoltság.
    Ex Machina jó. Valódiság..

    Ez Isten igéje, menjetek békével.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Mikrofilm

A Narancs filmes blogja.

Mikrofilm
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk