Egy ilyen jó sci-fire vártunk évek óta

  • Gera Márton
  • 2018. március 18.

Mikrofilm

Az Expedíció okos, látványos és végtelenül zavarba ejtő film. Natalie Portman élete alakítását nyújtja benne.

Azt már régóta lehet tudni, hogy vannak okos sci-fik is. Négy éve az Ex Machináért lehetett megőrülni, rá két évvel pedig az Érkezés és Amy Adams érte el, hogy a fantasztikus világokra vágyó közönség releváns kérdésekkel menjen ki a multiplexből. Az viszont mindenképpen újdonság, hogy jó sci-fik a tévébe is érkeznek. Elvégre nem szoktuk meg, hogy az év egyik legjobban várt filmje egy unalmas hétfői napon hirtelen felkerüljön a Netflix kínálatába, hogy aztán a világ minden táján azonnal nézhesse is az összes előfizető. Persze, némi paláver is kellett ahhoz, hogy az USA-n kívül ne a mozikban mutassák be Alex Garland Expedícióját, lévén a Paramount stúdió kissé beijedt, hogy ez nem az a gyerek, akit ők akartak, túl okos, túl intellektuális, így a kutya sem lesz rá kíváncsi a mozikban. Így a stúdió szépen lepasszolta az Expedíciót a legnagyobb streaming szolgáltatónak, hiába volt például már itthon is kitűzve a mozis bemutató dátuma.

Annihilation | Official Trailer [HD] | Netflix

When her husband vanishes during a secret mission, biologist Lena joins an expedition into a mysterious region sealed off by the U.S. government.

Alighanem a legtöbb embert a legkevésbé sem érdekli, hogyan jutott el a film a Netflixre, ennél sokkal fontosabb, hogy a producerek, akik az Expedíciót nem merték bevállalni, elég rossz ízléssel rendelkezhettek. Mert ami ennek a filmnek a közel kétórás játékideje alatt lejátszódik, csont nélkül a legjobb sci-fiket idézi, és valószínűleg véget nem érő viták indulnak el a napokban, hogy ki hogyan is értelmezi az Expedíciót.

Bár elsőre úgy tűnik, nem valami bonyolult filmmel van dolgunk: Lena, a hat évig katonaként szolgáló biológus, egyetemi oktató elveszíti a férjét, vagy legalább már jó ideje nem hall felőle semmit, amikor a férfi egyszer csak hazatér, hogy percek múlva már vért hányjon, majd ramaty állapotban szállítsák kórházba. Hogy mi történt vele, ember nem tudja, csupán annyit sejteni, hogy valahol máshol járt: más dimenzióban (bizonyos X Térségben), más világban, nehéz lenne megmondani, de nem is a definiálás a lényeg. Lena nagyjából a film huszadik percére viszont eljut oda, ahol a férje is járt, és innentől veszi valójában kezdetét a film. Ennél többet azonban hiba lenne elmondani a történetről, mert az Expedíció tipikusan az a sci-fi, ami akkor üt, ha a néző még a trailert sem látta korábban. Hogy ez mennyire kivitelezhető, azt nem tudni, elvégre adaptációról beszélünk, Jeff VanderMeer Déli Végek-triológiájának első részét dolgozta fel Garland.

false

Alex Garland már a film legelején elengedi a néző kezét, és azt üzeni nekünk, hogy éppen úgy leszünk magunkra hagyva a következő két órában, ahogy Lena is egyedül (neki mondjuk van négy társa egy darabig) kénytelen felfedezni ezt a földön túlinak tűnő dimenziót. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kapaszkodók, hogy a cselekmény ne lenne követhető, ugyanakkor az Expedíció semmit nem akar a szánkba rágni: feldob vagy tizenöt kérdést, de csak a felére ad választ. Pont úgy csinál, mint az Érkezés, és abban is hasonlít Denis Villeneuve filmjéhez, hogy nem a klasszikus sci-fi elemekhez nyúl: csak kevés furcsa figurával vagy fantasztikus lénnyel találkozunk, van viszont ezernyi metafora és megannyi olyan kérdés, amit nem szokás egy szimpla sci-fiben feltenni. A korábban az Ex Machinát is összehozó Garlandet azonban érdekli, hogy miért vagyunk ilyen rémesen gyarlók, mi motivál minket, amikor elindulunk egy olyan helyre, amelyről csak azt tudni, hogy ember nem jött még onnan vissza. Ez persze csak egy értelmezési keret, az Expedíció tucatnyi ilyet kínál. Sokféle válasz születhet például arra, hol is jár Lena (őt Natalie Portman alakítja, aki a Fekete hattyú óta nem játszott ilyen izgalmasan), miért nem térnek innen vissza az emberek, az utolsó harmada a filmnek pedig annyi nyitott kérdéssel kínál meg minket, hogy olyat még biztosan nem láttunk egyetlen sci-fiben sem. Talán kicsit sok is a nyitva hagyott kérdés, és akár egyet is lehet érteni azokkal, akik azt mondják, hogy már Alex Garland sem tudta, hová is akar kilyukadni.

false

Ez persze biztosan nem igaz, mert az Expedíció nagyon egyben van. Bár a világát csak megengedően lehet sci-fibe illőnek nevezni, ilyen csodálatos miliőben már régen mozogtak színészek. Ez pedig megint felvet minimum három kérdést, amin a játékidő után gyötrődhet a szegény néző: hogyan lehet, hogy egy ennyire ámulatba ejtő világ ennyire veszélyes legyen, és egyáltalán létezik-e, amit látunk, vagy csak szórakoznak velünk? Nincsenek pontos válaszok, de az Expedíció épp emiatt vonzó.

Expedíció (Annihilation). Angol–amerikai sci-fi, 115 perc, 2018. A film megtekinthető a Netflixen.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.