Ez a film lehetett volna az új Szárnyas fejvadász, de csak egy sötét zagyvaság lett

  • Gera Márton
  • 2018. február 25.

Mikrofilm

A Mute bizonyítja, hogy a Netflix tud rémes filmeket is gyártani.

Reneszánszát éli a cyberpunk. Bár lehet, csupán azért tűnik ez így, mert olyan időket élünk, amikor pár hónapon belül két olyan darab is érkezett, amire nyugodtan rá lehet húzni, hogy a cyberpunk jegyeit viseli magán, ráadásul még rajongani is lehet érte. Könnyű volt szeretni a Szárnyas fejvadász folytatását, és nem volt nehéz volt kedvelni a Netflix újoncát, a Takeshi Kovacs-trilógiát feldolgozó Altered Carbont sem, ami persze sokkal inkább volt jövőbe importált krimi, mint klasszikus cyberpunk, de ez történetünk szempontjából mellékes. Az viszont már egyáltalán nem, hogy Duncan Jones is úgy gondolta, a cyberpunkhullámot meg kell lovagolni, ami a brit rendező esetében abban manifesztálódott, hogy készített egy, a noir jellemzőit erősen magán viselő filmet, ami hellyel-közzel látványosnak is nevezhető, de szinte minden szempontból elmondhatatlan csalódás.

Pedig Duncan Jones filmrendezői mérlege nem is volt olyan rossz eddig. Persze, nem a videójáték-feldolgozásra, a Warcraft: A kezdetekre gondolunk (mert az tragikus volt, mint általában az összes videójátékos adaptáció), hanem a 2009-es Holdra, vagy a 2011-es Forráskódra. Nem voltak ezek annyira jelentős teljesítmények, azonban hamar átjött, hogy Jones gondolt valami érdemlegeset is arról, ami a vásznon megjelent. Ám mostanra mindez a múlté, hisz a Netflixen péntek óta elérhető Mute-ról lehetetlen megmondani, hogy miről is szeretne szólni.

Mute | Official Trailer [HD] | Netflix

Welcome to Berlin 2052 - where dreams come true and man comes undone. Prepare yourself for MUTE, a new Netflix Original Film by visionary director Duncan Jones, starring Alexander Skarsgård, Paul Rudd and Justin Theroux. Streaming only on Netflix February 23.

Világos, hogy a cyberpunk itt is megvan, ám a Mute-ban az alternatív jövő megjelenítése kimerül annyiban, hogy tele van fénnyel a város (Berlinben, 2052-ben járunk), az autók repülnek, az emberek egy részének feltűnően színes haja van, és mindenki siet valahová a nagy káoszban, éppen úgy, mint a Szárnyas fejvadászban. De a párhuzamok ezzel ki is merültek, mert a film nem is akarja meghaladni a cyberpunk/film noir/sci-fi sztereotípiáit, ennek megfelelően sokszor baromi sötét helyeken mászkálunk, a nők titokzatos dolgokat mondogatnak, az igazi élet meg a bárokban zajlik, és sorolhatnánk még az érintett műfajok szokásos kellékeit. Jó néhány alkalommal láttunk már ilyet, és legtöbbször vonzóbban, okosabban adták el nekünk ugyanezt a világot. Duncan Jones miliője semmivel sem különb annál, mint amit a Szárnyas fejvadász 1982-ben elénk varázsolt, és hát ez mégiscsak ciki, elvégre azóta eltelt vagy 36 év.

false

Aki nem a külcsínben, hanem inkább a belbecsben keresné az értéket, szintén nem számíthat sok jóra. Mintha a rendező és a forgatókönyvíró a munka közben elfelejtette volna, hogy egy filmnek valamiről azért érdemes szólnia is, nem elég, ha szomorú és beteg lelkű emberek mászkálnak egyik helyszínről a másikra. Fut egy történet (a néma bárpultos keresi a szerelmét, aki egyszer csak eltűnik, miután furcsa dolgokat mondott hősünknek az adekvát szeretkezés előtt), ami valójában sehová sem fut ki, és a mozi jelentős részében egyik helyről megyünk a másikra, hogy kifogásolható minőségű dialógusokat hallgassunk. Aztán valahol félúton bejön egy másik cselekményszál, ami csak még kuszábbá teszi az eseményeket, de nem is érdemes folytatni, mert a tanulság úgyis az marad, hogy a Mute annyira félrement, amennyire egy film csak félremehet. Szomorú persze, hogy a Hatalmas kis hazugságokban remekelő Alexander Skarsgård most kénytelen két órán keresztül fel s alá mászkálni, jobbára cél nélkül, ahogy az is elkeserítő, hogy a lassan a sorozatgyártás mesterévé előlépő Netflixnél mostanság csak ilyen gyatra (a Mute mellé szépen oda lehet tenni a tavaly decemberi Brightot, a januári The Cloverfield Paradoxot, vagy az annál is borzalmasabb The Open House-t) filmekre futja.

Mute. Angol–német sci-fi, 126 perc, 2018. A film megtekinthető a Netflixen.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.