Kulcsár Gergely honatya „kiskorú veszélyeztetése bűntette elkövetése miatt tett feljelentést ismeretlen tettesek ellen” – kiáltja világgá a Jobbik honlapja. „Beadványában leszögezte: az a szülői magatartás, miszerint egy gyermeket a tikkasztó hőségben egy hosszú sétára köteleznek olyan emberek között, akik deviáns, magamutogató módon viselkednek, kimeríti a veszélyeztetés bűntettét.”
Erre önmagában nem is vesztegetnénk a szót, lidércnyomásokkal minek vitatkozzunk. Épp ezért fölösleges gesztusnak tartjuk, hogy a Pride oldalán a szervezők felidézik azt a kétségkívül hátborzongató videót, amelyen egy magából kivetkőzött ellentüntető eszelős tekintettel, a kislányával a nyakában rugdossa a kordont. Hogy ő inkább veszélyezteti a gyerekét, mint az Andrássy úton vonuló vidám családok? Ja, a fű zöld, de a perzselő nyári naptól megsárgulhat.
Viszont nem mennénk el szó nélkül amellett, hogy nevezett Kulcsár Gergely foglalkozása: országgyűlési képviselő. Hogy magabiztosan és öles léptekkel haladunk afelé, hogy az Országház futóbolondok játszótere legyen, miközben minden értelmes vita útját elállja egy-egy vicsorgó, vak komondor. Nem árt gondolnunk erre, mert az aktuális kormány jelen pillanatban még mindig egy nap alatt elküldhető, de a demokrácia szimbolikus intézményeinek tekintélye a mostani tarvágás után csak nagyon lassan kezdhet újra növekedni, ha egyáltalán. Mert mit gondoljon az istenadta nép a köztársasági elnök vagy a jegybankelnök hivataláról Schmitt és Matolcsy után?
De mondhatnánk polgármestert is. Mert bár a hülyeség örök és a választóknak is elsülhet a kezük, de amikor egy városvezető úgy képzeli el saját munkáját, hogy jobbára kommandósnak öltözve fenyegeti a számára nem szimpatikus mocskosliberálisokat, akkor az országos politikának mégiscsak az volna a dolga, hogy jelzi: nem így képzeli a rendet. Ehhez képest jelen pillanatban Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármestert nem két ápoló támogatja, hanem egy parlamenti párt, az „érpataki modellt” országos szintre emelni kívánó Jobbik, de a kormány szellemi hátországának bástyája, a Századvég is elhívta a „cigány–magyar együttélés” tárgykörében rendezett konferenciájára. Így nyer polgárjogot, így válik hétköznapivá az abszurd.
De a szülőket perlő honatya és a kisiskolások előtt sámánnak maszkírozva buzizó polgármester vagy épp a kommentelőket feljelentő államtitkár története nem csak a választott képviselők méltóságáról szól. Hanem a fenyegetésről. Igen, te ott, te felvonuló szülő, te hagyományt nem tisztelő gyerek, te sötétben bujkáló rémhírkommentelő, reszkess! Ebben a drámában azonban a Jobbik csak mellékszereplő lehet a kormány mellett, amely minden jelenet végén kinéz a közönségre, és így szól mindenkihez, külön-külön: és féljetek ti mind, megfigyelhető közszolgák, erkölcsből vizsgáztatott tanárok, kifosztott pénztártagok, röghöz kötött diákok és földönfutó gazdálkodók, nagytőkések és kis tökösök, tűzoltók és katonák – gondunk lesz rátok!
Ha Orbán lelép a színről, nem csak azt lesz nehéz elhitetni az országgal, hogy megbízhat választott képviselőiben. Hanem azt is, hogy nem kell félnie tőlük.
