A Délmagyarországot már sikerült megfélemlítenie Lázár Jánosnak. A Délmagyarország kiadója a delmagyar.hu és a kisalfold.hu cikkeihez írt kommenteket néhány napja már előre moderálja, hogy még egyszer elő ne fordulhasson az, ami most: 1 millió forintra perli őket az államférfi, akinek tavaly őszi karambolozása kapcsán egy kommentelő annak a vágyának adott – meglehetősen ízléstelenül – hangot, hogy bárcsak inkább Lázár maradt volna ott, nem pedig a másik (egyébként: a vétkes) sofőr. A kommentelő ellen, mintegy bónuszként, büntetőfeljelentést tett Orbán bizalmasa. Javasoljuk: legyen a népmesék értékvilágához illeszkedő módon halálra halál a válasz, Lázár érje el, hogy az ügyészség halálbüntetést kérjen a kommentelőre. Addig hússzor is törvénybe iktatják készséges párttársai. Ám félre a bugyuta tréfát, mi optimistán nézünk a jövőbe, és bízunk abban, hogy a bíróság elmarasztaló ítéletet nem hoz, indoklásképp pedig a közszereplőkre vonatkozó magasabb ingerküszöbre hivatkozik majd.
Valójában azonban ez az egész csúf eset nem több olcsó színjátéknál, amelynek első felvonása a feljelentés és a kiadó elleni per, az ebből szervesen következő másodikban pedig a közönség elé kerülhet a jótékonykodó, meghatottságában a könnyeivel küszködő államférfi operettje. Lázár János ugyanis sietett tudatni a világgal, hogy a pénzt, ha megkapja, felajánlja a karambolban elhunyt nő családjának.
Bumfordi, hiteltelen, hamis gesztus, ismerjük és unjuk is már eléggé. Vajon Lázár ne tudná, hogy jogállamban kevés az esély arra, hogy ilyen kommentért elítéljenek egy tartalomszolgáltatót? Épp ő ne gondolta volna végig, hogy a rá vonatkozó gyalázkodást, amit eddig csak a delmagyar.hu olvasói láttak, most ország-világ olvassa? Dehogynem. Csak éppen tesz rá, akárcsak a jogállam fogalmára és jelentésére. És persze jól kalkulál: célját voltaképp elérte, hisz nemcsak a Délmagyarországot sikerült megfélemlítenie, hanem például és mindenekelőtt a kommentelő polgárok nagy százalékát.
Persze Orbán képes volt még a német gyerekhíradót is hadüzenetnek felfogni. Mit is várhatnánk ezek után a miniszterelnökségért felelős párttársától?
