Lázár János: No komment

  • narancsblog
  • 2013. április 11.

Narancsblog

A Délmagyarországot már sikerült megfélemlítenie Lázár Jánosnak. A Délmagyarország kiadója a delmagyar.hu és a kisalfold.hu cikkeihez írt kommenteket néhány napja már előre moderálja, hogy még egyszer elő ne fordulhasson az, ami most: 1 millió forintra perli őket az államférfi, akinek tavaly őszi karambolozása kapcsán egy kommentelő annak a vágyának adott – meglehetősen ízléstelenül – hangot, hogy bárcsak inkább Lázár maradt volna ott, nem pedig a másik (egyébként: a vétkes) sofőr. A kommentelő ellen, mintegy bónuszként, büntetőfeljelentést tett Orbán bizalmasa. Javasoljuk: legyen a népmesék értékvilágához illeszkedő módon halálra halál a válasz, Lázár érje el, hogy az ügyészség halálbüntetést kérjen a kommentelőre. Addig hússzor is törvénybe iktatják készséges párttársai. Ám félre a bugyuta tréfát, mi optimistán nézünk a jövőbe, és bízunk abban, hogy a bíróság elmarasztaló ítéletet nem hoz, indoklásképp pedig a közszereplőkre vonatkozó magasabb ingerküszöbre hivatkozik majd.

Valójában azonban ez az egész csúf eset nem több olcsó színjátéknál, amelynek első felvonása a feljelentés és a kiadó elleni per, az ebből szervesen következő másodikban pedig a közönség elé kerülhet a jótékonykodó, meghatottságában a könnyeivel küszködő államférfi operettje. Lázár János ugyanis sietett tudatni a világgal, hogy a pénzt, ha megkapja, felajánlja a karambolban elhunyt nő családjának.

Bumfordi, hiteltelen, hamis gesztus, ismerjük és unjuk is már eléggé. Vajon Lázár ne tudná, hogy jogállamban kevés az esély arra, hogy ilyen kommentért elítéljenek egy tartalomszolgáltatót? Épp ő ne gondolta volna végig, hogy a rá vonatkozó gyalázkodást, amit eddig csak a delmagyar.hu olvasói láttak, most ország-világ olvassa? Dehogynem. Csak éppen tesz rá, akárcsak a jogállam fogalmára és jelentésére. És persze jól kalkulál: célját voltaképp elérte, hisz nemcsak a Délmagyarországot sikerült megfélemlítenie, hanem például és mindenekelőtt a kommentelő polgárok nagy százalékát.

Persze Orbán képes volt még a német gyerekhíradót is hadüzenetnek felfogni. Mit is várhatnánk ezek után a miniszterelnökségért felelős párttársától?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.