Mutyiznak a kétkezű rablók – a nyerőgépek lenyúlása

  • narancsblog
  • 2013. július 16.

Narancsblog

Mindenki tudta, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Orbánék most teszik rá kezüket a nyerőgépekre.

Normális esetben valahogy így kezdenénk: a nyerőgépek kezelése baromi bonyolult kérdés, mert miközben sokak megélhetését biztosítja (üzemeltetők, gyártók, kocsmárosok stb.) és nem csekély adóbevételt termel, addig tagadhatatlanul sok család életét keserítette már meg egy-egy családtag nyerés utáni vágya, netalán játékszenvedélye, mindközönségesen: a szerencsétlen függősége, amelyet egyesek – nem kevesen – szemrebbenés nélkül, sőt könyörtelenül használtak ki.

Bukott játék

Bukott játék

Fotó: Sióréti Gábor

A magyar állam pedig, függetlenül attól, hogy éppen milyen kormány igazgatta, a dolog szociális-etikai vetületét nagyjából mindig is leszarta, az adómilliárdokat szépen besöpörte, a szerencsejáték-függők kezelésére, megelőzésre, egyáltalán a jelenség társadalmi tudatosítására komolyabb energiát nem fordított. Úgy kezelte a problémát, hogy nem vette észre. Diszkréten félrenézett. Túl sok volt benne a pénz, meg különben is: most tiltsák be a játékot?

Normális eset jelenleg közel nincs. Szakpolitika? Kezelés? Prevenció? Ne hülyéskedjünk! Minek? Jön úgyis Lázár János, beleszagol a levegőbe, és a következő pillanatban máris tudja, hogy fogja csinálni. Mármint a lenyúlást, mi mást?

Még jó másfél éve imigyen szólott: az „embereket nem védi meg semmi a félkarú rablóktól, és az államnak igenis újra kell szabályoznia a szerencsejáték-piacot az elmúlt húsz év összefonódásai után”. Milyen emberi, mennyire empatikus! A mélyszegénységben élők mindennapi gondjainak apró kis rezdülését is hogy átérzi ez a vásárhelyi fiú, akinek a múltkor is túlcsordult a lelkében az aggodalom, amikor azzal jött, hogy legszívesebben betiltaná a dohányzást, mert úgy védené ezeket a drága, kicsit rá is hasonlító embereket! De ez a jó Lázár engedékeny is, bölcs is, mert nem tiltja be, csak a megfelelő, gondos kezekbe helyezi az üzletágat, konkrétan a földijei hitbizományául adja. Miért, jobb lett volna, ha betiltja?

Meg azt is mondja, most már kicsit keményebb hangon, szigorú tekintettel: „Adócsalással és megtévesztéssel mintegy 200 és 400 milliárdos haszonhoz tud jutni egy bizonyos érdekcsoport évente, illetve ennyit tüntetnek el az adóhivatalok és az állam elől.”

Az igazi kérdések

Hogy milyen változatos módszerekkel tudják kijátszani a játékfüggők a tiltást? Az illegális termekről és a trükkös „internetcafék” világáról tavalyi cikkünkben írtunk. Majer Balázs szenvedélybeteg-segítővel pedig arról beszélgettünk, miért nem gyógyít meg senkit az új szabályozás, és hogyan lehetne valóban segíteni a függőkön.

A bizonyítékok nélküli vádbeszédkor 2010-et írunk, ekkor még a nyerőgépek országszerte működnek. Ám – hogy röpül az idő – két év múlva már csak két pesti, illetve egy soproni kaszinóban lehet ilyen mütyürrel játszani. A többit elvitték a búsba, a redőnyt lehúzták. Azaz előbb kriminalizálással besározták, aztán a kellő törvények megalkotásával bezúzták a játszóteret. Mert nem az övék volt. Eddig: a Népszabadság hétfői információja szerint hamarosan tíz vidéki kaszinóra írhatnak ki zártkörű, meghívásos pályázatot, ahol a sok csuda dolog mellett lehet majd nyerőgépekkel is játszani. A trafikpályázatok körmükre égése után nyilván be vannak tojva, ezért kell a zártkörű pályázat, nehogy legyen már egy újabb botrány, még csak az hiányozna. Nemcsak a koreográfia hasonlít a trafikmutyihoz, de a színjátékban feltűnő gyilkos is, ahogy az sem kétséges, hogy mi lesz itt: vagy pártközeli figurák, vagy azok strómanjai fognak kaszálni, ők nyithatnak majd kaszinót a magyar vidéken.

Ahova aztán az elit, a tiszteletre méltó baráti társaság majd eljár, megjelenik, reprezentál. A nyomorultak, a kiskocsmák szerencsétlen népsége pedig arról szövögethet delíriumos álmokat, hogy egyszer majd őt is beengedik, és újra játszhat. Persze nem fog. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy neki nem telik majd soha, de soha olyan ruhára, amilyen ott a legszerényebb antréhoz szükségeltetik.

A társadalmi probléma kezeléséről, több tízezer ember játékfüggőségéről és drámájáról pedig továbbra se beszél senki.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.