Egyes tettei

  • narancsblog
  • 2012. november 14.

Narancsblog

Báránybőrbe bújt Gyömrő polgármestere. Gyenes Leventével a helyi televízióban a minap hosszabban beszélgettek, többek között a tavasszal Horthy térré átnevezett főtérről. (S ha még lenne bármiféle illúziónk a helyi médiumokat illetően: az Önkormányzati félóra című műsor vezetője a kisváros önkormányzatának kommunikációs referense.) „Bennem Horthynak egyes tettei, intézkedései ellenérzéseket váltanak ki, de volt egy olyan időszak és vannak olyan tettei, amit meg szintén neki lehet tulajdonítani, és azt tudom mondani, hogy igen, ez a magyarság együtt maradását szolgálta a trianoni szétzilálás, trianoni szerződés után” – mondta. De lényegi mondandója az volt, hogy hibát követett el: mégsem kellett volna Horthy nevére átkeresztelni a főteret, ám nem a kormányzó „egyes tettei” miatt, hanem azért, mert a döntés megosztotta a gyömrői lakosságot.

És valóban: civilek népszavazást kezdeményeztek a tér visszanevezéséért, amit január 6-ra írt ki a városvezetés. A gyömrői civil aktivitás párját ritkítja Magyarországon: határozott politikai kiállásukat (Gyenes ezt úgy fogalmazta meg, hogy egy helytörténeti kezdeményezésből csináltak nagypolitikai kérdést) folyamatos akciózás kíséri, amelynek csúcspontja a népszavazási kezdeményezés. Alig több mint két hét alatt összeszedték a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat, körülbelül 3200 darabot; ebből 2799-et érvényesített az önkormányzat.

Hogy ordas rejtőzik a báránygúnyában, azt csak azok veszik észre, akik a számok mögé látnak, és akik ismerik a népszavazási kezdeményezés történetét. A civilek ugyanis az aláírások leadása előtt kérték, hogy a képviselő-testület saját hatáskörben vonja vissza az átnevezést, megspórolva ezzel a népszavazás 4-5 millió forintos költségét a városnak. Legkésőbb ekkor tettekkel is kifejezhette volna Gyenes, hogy tényleg úgy érzi, hibát követett el – ha visszaállította volna a néhány hónappal korábbi állapotot, vagyis visszanevezi a főteret. Mivel egyetlenegy jobbikos képviselő indítványára történt az átnevezés, nem valószínű, hogy újabb népmozgalom indult volna a Horthy térért. Főként, ha a polgármester már akkor hangosan kommunikálta volna, hogy a köztér ne legyen megosztó, mert „nem ilyen Gyömrőn akar élni”.

De a felelős városvezető mégiscsak fontos gesztust tett az ő népének: megbeszélte a városvezetés java részét (köztük őt magát is) adó Gyömrő 2000 kör képviselő-testületben ülő tagjaival, hogy amennyiben a népszavazás eredményes és sikeres lesz, a frakció tagjai saját pénzükből összedobják a tér át- és visszanevezésének, és ami ennél jóval tetemesebb, a népszavazás költségeit is. Ez utóbbi 4-5 millió forint – a 11 fős képviselő-testületből 8-an Gyömrő 2000 körösök, vagyis alsó hangon félmilliós lelkiismereti pénzt szándékoznak fizetni nyertes népszavazás esetén. Vagy mégsem?

Gyenes ugyanis arra motiválta a tv-ben városa lakóit, hogy akinek fontos a visszanevezés, mindenképp menjen el, akit viszont nem bánt, hogy a „Horthyn” kell randevúznia, azokat ő „nem akarja biztatni”. Persze, hogy nem, hiszen még érvényes lenne a referendum! 6800 gyömrőinek kellene ehhez az urnákhoz járulnia, s tudván, hogy a népszavazási kezdeményezést 3800-an írták alá, nem lehetünk biztosak abban, hogy az átnevezésellenesek elegen lesznek. Így aztán, ha a Horthy-rajongók otthon maradnak, jó eséllyel sem visszanevezni, sem fizetni nem kell Gyenesnek.

„Természetesen ugyanez lehet fordítva is – dobta be a legnagyobb meglepetést a tv-műsorban a polgármester saját pénzügyi garanciavállalásával kapcsolatban –; amennyiben nem lesz eredményes és nem lesz érvényes a népszavazás, remélem, hogy a népszavazást kezdeményezők is akár hasonló módon tesznek.” Mert hisz ez a jó példa – hangsúlyozta.

Jó példa? Csak nincs még egy polgármester, aki ennyire cinikus és ellenséges lenne azokkal, akik élnek állampolgári jogaikkal. Gyenes milliárdos üzletember (erről büszkén nyilatkozott 2008-ban a köztévének), nem mellesleg pedig vádlott egy a Honvédelmi Minisztériumot is érintő adócsalásban; a vád szerint saját cégén keresztül ügynökként működött közre fiktív számlák adásvételében. Rossz nyelvek szerint az is szerepet játszott a gyömrői főtér átnevezésében, hogy nevének visszaszerzése érdekében meg kellett nyernie a helyi jobboldaliakat. Mert – mint Horthyról szóló fejtegetéséből is kiderül – morális megfontolásai Gyenesnek nem nagyon vannak. De a törvénytiszteletet ettől még elvárjuk tőle: vagyis azt, hogy se direkt, se indirekt módon ne a civilekkel fizettesse ki a népszavazást.

Egyre persze talán mégis jó ez az alig burkolt fenyegetés (ami nem az első a népszavazással kapcsolatban, riogatott ő már Kubatov-listával is): mind több lakost aktivizál, hogy elmenjen a Horthy tér ellen szavazni.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.