Ki következik? – Az alkotmányellenes MMA-ról

  • narancsblog
  • 2013. február 6.

Narancsblog

Abban mindenki egyetérteni látszik, a tagság nagy részét és a kormánypártok politikusait is beleértve, hogy az MMA köztestületté válása nem volt szükséges. Nem hallottunk, és nem is nagyon tudunk elképzelni épkézláb érvelést, mely e lépés elkerülhetetlen voltát bizonygatná, vagyis azt, hogy az MMA nélkül bármiben is hiányt vagy kárt szenvedne a magyar kultúra. Igen, az MMA felesleges és kártékony: rosszabbul és drágábban látja el azokat a feladatokat, amelyeket eddig is megoldott az állam és az államilag támogatott szakmai önkormányzatiság. De a szakma és a közélet szereplőinek jogos tiltakozása, rendszerszintű gondolkodása megrekedni látszik ezen a ponton, és mindenki azon rugózik inkább, hogy lemond-e az a szerencsétlen elnök vagy nem mond le, illetve hányan nem bírják tovább gyomorral, hogy Fekete – az ő nevükben is – zsidózik és majomkodik.

Eközben az MMA szépen, lassan az életünk része lesz, a művészeti szcéna legitim szereplője. Folyik a „csendes, nyugodt, egyenletes munka”, ahogy azt Marton Éva, a színházi tagozat új vezetője találóan megjegyezte. Bővül a tagság, szerveződik a művészetelméleti intézet, zajlanak a rendezvények. Múlt héten például az Urániában az akadémia filmklubja levetítette a Körhintát, majd beszélgettek Törőcsik Marival. Azt meg éppen e lap írta meg két hete, hogyan istápolja a progresszív művészetet Fekete György, kinek egyik keze üt, a másik simogat. Kapott pénzt gyakorlatilag mindenki, aki pályázott, Ascher Tamás egyetemétől a Kistehén zenekarig. Miért is ne pályáztak volna? Egy közpénzből működő köztestülethez? Jó, az Újszínház is közpénzből működik, oda azért nem szerződnék, de az MMA segítő kezét nem utasítom el. A többiek is elfogadták, nem? A Körhinta is jó film. Mosom kezeimet.

Szabó Máté ombudsman beadványa e beletörődés, megszokás és közöny tarthatatlanságára is felhívja a figyelmet. Az alapvető jogok biztosa január 29-én kelt alkotmánybírósági indítványában kifejti: a művészeti szabadság védelmi alapjog, melynek garantálása az állam oldaláról „a művészeti sokféleség biztosítását jelenti”. Amiből egyenesen következik, hogy a művészet szabadságát védő, a magyar művészet egészét képviselő köztestületnek is semlegesnek és sokoldalúnak kell lennie. Szabó Máté szerint „alaptörvénysértő” – magyarul alkotmányellenes –, hogy csak a Magyar Művészeti Akadémia nevű civil egyesület tagjai kerülhettek be az azonos nevű köztestületbe. Ezen nincs mit szépíteni, de nem lehet rajta javítani sem: „A jelen szabályok… eleve kizárják a pluralizmus követelményének megvalósítását a távolabbi jövőre nézve is.”

Az ombudsman ugyanazt mondja a jog nyelvén, amit e lap ismételget több mint egy éve: ez a köztestület alapjaiban rothadt. Nem az elnöke vagy a tagsága, nem a politikai szerepe miatt, mert szakmaiatlan, fölösleges, de legalább drága – ez mind igaz, de a probléma ennél egyszerűbb és súlyosabb: puszta léte sérti a művészet szabadságát. Az ombudsman fontos lépést tett. Most az Alkotmánybíróságon a sor. De a művészeti élet szereplőinek is le kell vonniuk a következtetéseket.

Figyelmébe ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.