Nem a lehetséges világok legjobbika jár ábrándos fejünkben, és nem delirálunk arról, hogy a hülyeség előbb hal ki, mint az emberiség. Nem csak Magyarországon, de a toleranciában és a múlt feldolgozásában ránk mérföldeket verő országokban is időről időre hőzöngenek náci barmok – ez legalább olyan természetes, mint amennyire megszokhatatlan.
Az általunk elképzelt, másik Magyarországon erre a hírre az összes parlamenti erő undorodva ítélné el a rendezvényt támogató neonáci pártot – hiszen az Adj gázt! főszervezője a Jobbik XI. kerületi szervezetének elnöke. A miniszterelnök sokadjára fejtené ki, milyen gyomrot felkavaró érzés antiszemitákkal vitatkozni a parlamentben. A rendőrség nagy erőkkel biztosítaná a nácik randalírozását, amelyet, ha jogsértés történik, azonnal feloszlatna. Azon a másik, majdnem normális Magyarországon nem létezne Békemenet, ha véletlenül mégis, akkor az a Mazsihisz és az ellenzéki pártok mellett menetelne a többezres tömeg élén, amely puszta jelenlétével késztetné meghunyászkodásra a csőcseléket. Ha éppen az országban tartózkodna, megjelenne Orbán és/vagy Kövér és/vagy Áder, de esetleges távolmaradásukon senki nem rugózna, mert úgyis rendszeresen járnának antifasiszta rendezvényekre, és következetesen képviselnék, hogy vannak a pártpolitikai csatározások, és ezektől valahol messze, a kénköves pokolban fortyognak az emberellenes ideológiák.
Tudjuk, hogy ezen a Magyarországon nem ez történt. A miniszterelnök nem kelt ki a neonácizmus parlamenti képviselete ellen, és lassan a sajtó is leszokik a Jobbik néven nevezéséről, hiszen annak bírósági papírja van róla, hogy nem szabad neonáci pártnak hívni. Ehelyett Orbán utasította Pintért, Pintér a rendőrséget, amelyik pár óra alatt betiltotta a felvonulást.
Heves és a szokásosnál némileg érdekesebb viták folytak a sajtóban, „be kell-e tiltania” Orbánnak a náci vonulást. Lapunk álláspontja szerint nem. A szimbolikus gesztusok fontosak, tehát igen, ítélje el, jöjjön el az Élet menetére, de a többit bízza a rendőrségre, a bíróságra és a felháborodott civilekre. Orbán lépésétől nem lesz diktatúra Magyarországon, és nem következik belőle, hogy legközelebb majd maga Pintér Sándor gázol át fehér tankkal a Milla tüntetőin, de a betiltás gesztusa alkalmas arra, hogy félelmet keltsen – különösen a kormány autoriter vonzalmainak ismeretében. Ez a baj Orbán akciójával, nem az, hogy – mint tegnap kiderült – mégis aszfaltra szállnak a ferde érzelmű motorosok.
Ezért nem értünk egyet az MSZP Steiner Pál által tolmácsolt követelésével sem, hogy Orbán haladéktalanul intézkedjen a vonulás megakadályozása érdekében. Sok ötletünk lenne, mi mindent tehetne Orbán a hazai szélsőjobb ellen, de a rendőrség zsinóron rángatása nem szerepel közöttük. (Steiner olyat is mondott mai sajtótájékoztatóján, hogy ha mégis lesz motorozás, az megkérdőjelezi Orbán ún. szavahihetőségét. Ezt a mondatát nem tudjuk értelmezni.) Ha valaki, jelen esetben az MSZP, a demokrácia értékei mellett kardoskodik reggel, éjjel meg este, az ne kérje azt délelőtt és délután, hogy a miniszterelnök nyilvános rendezvényeket tiltson be. (És persze ne pózoljon a demokrácia terén szintén deficites román kollégával se.)
Mert nem ez a dolga a miniszterelnöknek, és nem ez a dolga az ellenzéknek.
