Megint békemenet – Zarándoklat Orbán szószékéhez

  • narancsblog
  • 2013. október 23.

Narancsblog

Voltak lyukas zászlók és csőrös Csepel teherautók is, de ez a mostani békemenet sem volt ünnepi megemlékezés. Az apropó az ominózus szobordöntés volt, ezt nagyították fel a Fidesz-sajtóirodában, ezt sulykolta reggel, délben, este a köztévé és a többi Fidesz-sajtótermék. Most a „betakarítás” ideje jött el, a bizonyíték felmutatása, hogy sikerült a hisztériakeltés.

Noha hivatalosan úgy hirdette meg a Civil Összefogás Fóruma, hogy „méltósággal kíván megemlékezni az 1956-os szabadságharc hőseiről és mártírjairól, civilizált választ kívánunk adni mindazoknak, akik a társadalmi békét agresszív módon támadják”, egy pillanatra sem lehetett kétségünk afelől, hogy nettó kampányeseményről, erőfitogtatásról van szó. Kimondatlanul is az lehetett a legfőbb cél, hogy bizonyítsák, többen kíváncsiak Orbán beszédére, mint az ellenzékre. Azt viszont többször is kimondták, sőt kifejezetten erre épült a show, hogy az ellenzék gyűlöletet szít, erőszakkal akarja elfoglalni az országot.

„Aki agresszív fél. Mi nem félünk!” – állt a molinón, amit az első sor, Széles Gábor, Bayer Zsolt, Bencsik András, Fricz Tamás és a többi ún. szervező vitt büszkén, de ez a kívülálló számára is evidensnek tűnt. Mert mitől is kellene félniük? A villanyszámlástól? A rendőrtől? Juhász Pétertől? Vagy a Dobermantól és a Pislogótól, ahogy Széles Gábor nagy nevetések közepette Dopemant és Bajnait nevezte? Nyilvánvaló, ha valakitől, hát Orbán Viktortól kell félniük ezeknek a fazonoknak is, akiknek az eddigi munkássága szinte kizárólag az agresszivitásra épült. Persze most is. A fizikai értelemben valóban békés békemenet vegytiszta agresszió, de egyúttal átlátszó manipuláció.

Mert mi másnak mondhatnánk azt a minden ízében álságos és hazug teljesítményt, amivel az ennél sokkal többet érdemlő tömegeket sikerült teleportálni egy másik, még csak párhuzamosnak sem mondható univerzumba, egy olyan világba, ahol vannak ők, a jók, akik egyúttal felsőbbrendűek is, és akik kifejezetten spirituális teljesítménnyel söprik el a söpredéket. Ugye milyen jó lehet egy ilyen közösségi élmény részesének lenni? Főleg olyannak, aki eddig még soha, semmivel nem tudott kitűnni. Ne feledjük: a menet rajtjánál Széles Gábor azzal jött, hogy az itt látható tömeg nem akarja, hogy a csőcselék jusson hatalomra. Vagyis mindenki, aki nem Orbán Viktor mellett áll, csőcseléknek minősíttetett. Emlékeink szerint valami hasonlót beszéltek 1956-ban is. Igaz, csak november 4-e, a ruszki tankok bevonulása után.

Különösen nyomasztó videónk a békemenetről ide kattintva tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.