Mi a baj azzal, hogy Habony Árpád rángó arccal vereti az ibizai drogos buliban?

  • narancsblog
  • 2015. december 8.

Narancsblog

A keresztény-konzervatív oldal szellemi vezetője elengedte magát. Lehet nevetni rajta, de ez a sztori nagyon ijesztő.

Az első szavunk természetesen a köszöneté. Köszönjük az ibizai Heart klub videós stábjának, hogy megörökítette, és a 444 olvasójának, hogy észrevette ezeket a pillanatokat. Az élmény megfizethetetlen.

De ha már itt tartunk: miközben jókat röhögünk a szétcsúszott Habonyon, ne feledkezzünk meg róla, hogy ezért mind mi fizetünk meg. A mi pénzünk ellopása kell hozzá, hogy Habony egzotikus helyeken csapathassa az osztrigát és a cirkuszt. És mindenki olyan fene szégyenlős és laza ebben a kis ellenzéki különvilágban, amiben élünk, hogy még véletlenül se mondana olyanokat, hogy gyerekek ezrei éheznek, miközben Habony a tőlük elvett pénzből királykodik Ibizán. Mert ilyeneket mondani olyan snassz meg demagóg meg hisztérikus. Pedig pont ez a lényeg.

Ettől még kiröhöghetjük, ahogy eddig is röhögtünk rajta. Szappanoperába illő magánéletén, gyáva megfutamodásán a parlamenti folyosón, vagy éppen azon, ahogy azt mondja: vitrin. Meg egyáltalán, ezen az egész izzadságszagú show-műsoron, ami arról szól, hogy ez a ki tudja, milyen komplexusokkal megvert fiú próbál nagyon menőnek látszani, és ehhez a legfőbb eszköze, hogy drága nőkkel és drága kocsikkal jár drága helyekre. Illetve Andy Vajnával barátkozik.

A problémának az csak az egyik része, hogy ezt a mi pénzünkből teszi. A nagyobbik baj, hogy bár Habony Árpád mindenki számára nyilvánvalóan a miniszterelnök főtanácsadója, de hivatalos tisztséget nem visel. Tavaly decemberben azt is megtudtuk, hogy bár részt vesz a kormányüléseken, de nem esett át nemzetbiztonsági átvilágításon. Tehát itt áll előttünk egy ember, aki hozzáférhet államtitkokhoz, méghozzá úgy, hogy a vagyonnyilatkozata nem nyilvános, átvilágítva nem volt, és közben olyan szeles természete van neki, hogy néha csak úgy összever egy házaspárt, akik feltartották kocsikázás közben. Vagy ha úgy esik jól neki, akkor elengedi magát egy buliban, amit az egyik vendég így írt le a 444-nek: „A csapból is kokain folyik, a falról meg kurvák potyognak.”

Felsoroljuk és kifejtsük, hogy a fentiek közül mivel és mennyire lehet megzsarolni valakit?

Egészen abszurd, hogy ez az ember formálja a keresztény-konzervatív-polgári kormány hivatalos ideológiáját. És sírnivaló, hogy ez az alak ma Magyarország egyik legbefolyásosabb vezetője. De mindezeken túl Habony Árpád fenyegető nemzetbiztonsági kockázat is.

Figyelmébe ajánljuk

Kilátástalanul

A tömött tokiói metróknál és a csúcsforgalomnál egy rémisztőbb van: mikor magunk maradunk egy aluljáróban. Bármelyik pislogó lámpa mögötti kanyarban ott lapulhat egy rém – vagy jegyellenőr! –, a hidegen ásító csempék pedig egyetlen pillanat alatt fullasztó börtönné változhatnak.

A csavar

Gösta Engzell a II. világháború éveiben (is) hivatalnok volt a svéd külügyminisztérium jogi osztályán, ha hinni lehet a filmnek, az alagsorban, közvetlenül a kétes állapotú szennyvízcsatornák szomszédságában, egy emiatt jogosan panaszkodó, kis létszámú stáb főnökeként.

Az ara kivan

Maggie Gyllenhaal dühös, és majd szétfeszítik a határozott tézisek. A mennyasszony! e két érzés nyomait viseli magán a leghatározottabban; feszül a varratoknál, majd kibuggyan belőle a sok vitriol.

Elég, ha röhögünk?

Évek óta következetesen építi drMáriás azt a vizuális univerzumot, amelyben történelmi figurák, kortárs politikusok, popkulturális ikonok és fiktív szereplők keverednek egy groteszk társadalmi panorámában. A most bemutatott anyag az életműnek egy újabb, sűrített fejezete. Egyszerre provokáció és diagnózis, összegzés a kerek számok mentén (Máriás 60/Tudósok 40), ugyanakkor reagálás a mára.

Antropomorf univerzum

A művész 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem grafika szakán, több csoportos és egyéni kiállítása is volt már. 2017-ben elnyerte az Év grafikája díjat, és ugyanezen évben Jagicza Patríciával közösen készített nagy méretű gumicukornyomata is díjat nyert a Miskolci Grafikai Triennálén.

Illúziók, realista keretben

Van a világtörténelemnek egy kényelmes morális olvasata: nagy háborúk és nagy békék váltják egymást, nagyhatalmak emelkednek fel és buknak meg, a kisebb államok pedig sodródnak a hullámverésben, majd a demokrácia győzedelmeskedik.