Csodálatos dolog a Red Bull Air Race, az biztos. Itt rendezik a UNESCO világörökség áldásaitól többszörösen megtisztelt belváros szívében. Teljesen nyilvánvalóan totál környezetszennyező a buli, bizonyítottan halláskárosodást okoz, s legalább egy hónapig (három hét előtte, egy utána, s akkor még nagyon finomak vagyunk) teljes közlekedési káoszt okoz, legtöbbször útlezárások és parkolási tilalmak formájában. Nem csak a környéken, tehát a Duna két, szinte teljes fővárosi partszakaszán élők gyűlölik, de azok többsége is, akikhez elhallatszik, akiket akadályoz a munkahelyre jutásban, a normális életvitelben, akik szívják a kerozin bűzét, s a többi. De azért minden évben van ez a rémálom, ráadásul a legnyarabb nyárban.
Miért?
És akkor tekintsük át az előre megadott válaszokat!
1. Korrupció.
Mai hír, hogy a szervezők a normális budapesti területfoglalási díjnak csak tíz százalékát csengetik ki a repdesés ellentételezéseként – a többit nagyvonalúan elengedi nekik a főváros. Az összeg 12,9 millió forint, ilyen nagyságrendű rendezvényhez képest valóban két fillér. Ahogy mondani szokták, a hülyének is megéri. Ha még 40 százalékot elosztanak baksisnak (50 millió meg az apró), akkor is fél áron hördülhet át a híd alatt az összes gépmadár, szárnyán a Red Bull meglehetősen harsány reklámjaival. 50 millió viszont már akkora pénz, hogy szétdobni is lehet valamennyire. Hál’ istennek, a korrupció Magyarországon tök ismeretlen fogalom. Így ezt az opciót felejtsük is el, egyelőre stadiont sem akar építeni senki a Duna közepére, legalábbis nem sportrepülővel.
2. Kisebbrendűségi komplexusok
Pontosabban kisebbrendűségi komplexuson alapuló kivagyiság, amiért például anno dettó a Batthyány térre építették – hónapokig dettó – a „vizes vébé” ugrótornyát, konkrétan gránitszilárdságú (vasbeton) alapokra, amit aztán tényleg hónapokig vertek szét lánctalpas gépekre szerelt óriási ütvefúrókkal (dettó a helybéliek és a közlekedők legnagyobb örömére). E tempó mögött pedig az a szép (Habony Árpád-i? Orbán Ráchel-i?) gondolat áll, hogy mutassuk meg a világnak, hogy milyen szép is a mi fővárosunk, az ugró mögött beúszik az Országház, a röpülő mögül bekacsint a Szabadság-szobor… Erről tán csak annyit, hogy aki toronyugrást néz tévében (ti. a versenyzők ideutazni rest hozzátartozói), vagy légi parádét (kábé senki), azt a toronyugrás érdekli, vagy az, hogy fennakad-e a hídon a sztárpilóta – ennyit a járulékos haszonról, s a potenciális vendégéjszakákról.
3. Besenyei Péter
Orbánia kétségkívül nagy becsben tartja élsportolóit, van, akinek egy egész uszodát épít, van, aki csak stadiont kap, mást aranyáron csalogatnak haza külföldi klubokból, s akkor is fel kell lépnie a válogatottban, ha egy csomószor már lemondott róla. S a többi, s a többi. Nyugodtan nekiadja valakinek egy hónapra a fővárost is. S van ennek a Red Bullnak egy veterán pilótája, aki álmából felriasztva is nyilván átrepül rükvercben, nemhogy a Lánchíd, de Fenyő Miki limbóléce alatt is, amiről pedig köztudott, hogy könnyen lebillen. Csak hát ő 2015-ben már visszavonult, s hát a műve sem sportmű. Erre persze lehet azt mondani, hogy csináld utána, de a kérdés jogos: mi a fasznak?
S ez a kérdés még mindig fennáll az egész bohócparádéval kapcsolatban is. Csak azt ne mondja senki, hogy azért, mert annyian nézik! Mert akkor esetleg még visszaállítják a katonai díszszemlét és a május 1-jei felvonulást is (lenne is tippünk, milyen napra áthelyezve).
_focuspoint_70x70.jpg?key=238a2bb0313d19dc1dd714a0d91b5fc8)
