Néhány kérdés arról, hogy Magyarország „nem kéri” cigány honfitársaink szétosztását

  • narancsblog
  • 2015. szeptember 13.

Narancsblog

Sőt Orbán Viktor kifejezetten marasztalja azokat, akik Kanadába mennének.

Orbán Viktor hétfőn külpolitikai fejtágítót tartott magyar diplomatáknak. Beszéde egy pontján teljesen váratlanul egy menekült-cigány párhuzammal állt elő. Az index tudósítása szerint azt „mondta, hogy az ország történelmi adottsága, hogy együtt él »néhány százezer romával«. A miniszterelnök szerint valaki valamikor eldöntötte, hogy ez így legyen. De – és Orbán szerint ez fontos – »Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában« a hazai cigányságot. Sőt, »amikor elindulnak Kanada felé, arra kérjük őket, hogy maradjanak«, mondta.”

Setét Jenő, az Ide Tartozunk! Roma Közösségi Hálózat szervezője a magyarnarancs.hu-n is közölt állásfoglalásában, vagy például Jámbor András a Kettős Mérce blogon, vagy éppen lapunk kommentelői pontosan leírták, mitől elképesztő e kijelentés. És bár mindez lassan egy hete történt, és az online időszámítás értelmében a téma lefutottnak tekinthető, mi mégsem tudunk napirendre térni afölött, hogy „Magyarország nem kéri” a hazai cigányság kvóta szerinti szétosztását. Ami indirekte azt jelenti, hogy ha nagyon akarná, akár kérhetné is.

Mire gondolt Magyarország miniszterelnöke akkor, amikor egy évszázadok óta a Kárpát-medencében, illetve a mai Magyarország területén élő népcsoportról ez jutott az eszébe? Egy olyan népcsoportról, amelynek a jó része – gyaníthatóan a többsége – magyarnak vallja magát, éppúgy, mint az egykor idevándorolt szlovákok, románok, németek, zsidók, olaszok, horvátok, szerbek, lengyelek, örmények stb. ugyancsak évszázadok óta itt élő utódai. Mire gondolt, amikor az általa bírált kvótarendszert, amely a háború elől menekülő közel-keleti szerencsétlenek sorsát rendezni próbáló javaslat, egy olyan hasonlattal utasítja el, amelyben magyar állampolgárok szétosztásának (oppardon: nem szétosztásának) a lehetősége a magyarázó rész? És a cigányokon kívül kik vannak még – a miheztartás végett –, akikkel azért kénytelen az ország együtt élni, mert azt „valaki valamikor” eldöntötte?

Orbán vagy összevissza beszél amiatti kétségbeesésében, mert képtelen úrrá lenni azon a káoszon, amit a menekültügyben jórészt ő maga állított elő, vagy pedig tényleg így gondolkodik. Önöket melyik változat nyugtatná meg?

Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.