Ölbe tett kézzel – Gyilkosság és nagypolitika

  • narancsblog
  • 2013. október 6.

Narancsblog

„Lassan, de biztosan hárul el minden akadály, hogy a legalantasabb ösztönökre ható szélsőséges eszmék egyre népszerűbbé váljanak.”

A múlt héten meggyilkolt soroksári asszonyra emlékezve tartott tegnap demonstrációt a Jobbik, ma  ugyanezért rendezik meg az „Emlékezz és Tiltakozz! Megemlékező futás egy Anyáért” elnevezésű programot a Boráros tér és Soroksár között. Míg az első esemény gátlástalan kampányfogás volt, a mai rendezvény nem az. Kétségbeesett civil kezdeményezés. Mert mondhat akármit Pintér Sándor (amellett, hogy két héten belül rend lesz ebben az országban), a lakosság semmit nem észlel abból, hogy javult volna a közbiztonság, fel sem merül benne, hogy megbízhatna egy  rendőrben, hogy lenne valaki, aki megvédené, ha baja esik.

false

 

Fotó: Emlékezz és Tiltakozz!

A kormány maszatol, statisztikát kozmetikáz, lépéseivel mintha csak Semjén Zsolt és a keresztényvirtuálisok kegyeit keresné, ám fogalma sincs a bűnmegelőzésről, és főleg arról, mit kellene tenni, hogy a félelem ne hatalmasodjon el az embereken.

Épp ellenkezőleg. Mindent megtesz azért, hogy a félelem még jobban elhatalmasodjon az embereken. Újabb és újabb gumibotos szervek jelennek meg a színen, iskolarendőrök állnak csatasorba – egy füves cigi elszívása, sőt a hajléktalan lét is sittel fenyeget, mintha bárki ettől érezné magát nagyobb biztonságban. Mintha tényleg az lenne a megoldás, hogy a gyengébbe még nagyobbat rúgjunk.

Vezető politikusok játsszák a nagyfiút, keménykednek, mert azon kívül, hogy hangoskodnak, talpnyalókat bérelnek és el vannak ájulva saját nagyságuktól – „akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér” –, mást nemigen képesek fölmutatni. Szétverték a közoktatást, a munkanélküliség megszüntetésének hazudják a  közmunkát reggel, délben és este, és roppant élvezetet jelent nekik, ha rettegik őket.

De arra, hogy mit kellene, pontosabban mit kellett volna tenni, hogy a soroksári gyilkossághoz vagy éppen a tanyavilágban, faluhelyen immár rendszeressé váló brutális rablótámadásokhoz hasonlók csak a legritkább esetben forduljanak elő, nem csak nekik nincs hozzáfűznivalójuk. Mert az nem csak a mostani kormány sara, hogy a legesélytelenebbek körében hagytak egy teljes generációt felnőni úgy, hogy remény sem volt a munkához jutáshoz vagy ahhoz, hogy képezze magát. Lassan negyedszázada, hogy az éppen hatalmon lévőket egyáltalán nem izgatja, hogy Magyarország jövője szempontjából talán éppen az lenne, lett volna a legfontosabb, hogy ezeket az embereket bármilyen áron helyzetbe hozzák, s elejét vegyék a további leszakadásnak. Soha, egyetlen olyan politikus nem akadt, aki tett volna valamit ennek érdekében, pedig ahhoz már 1990-ben sem kellett látnoknak lenni, hogy kiderüljön: aki szegény, az a legszegényebb. És azt is sejteni lehetett – de a szakemberek is figyelmeztettek –, ha az egyre nagyobb mértékű lecsúszást és az ezzel járó lezüllést a mindenkori kormányzat nem veszi komolyan, az előbb-utóbb robbanáshoz vezet.

Ez a robbanás immár a küszöbön áll.

Mert egy percig se gondoljuk, hogy azt, amit tegnap Vona Gábor a Jobbik-rendezvényen elmondott a kémiai kasztrációtól a munkatáborokon át a halálbüntetésig, csak néhány szélsőjobbos bohóc gondolja így. Senkinek ne legyen illúziója, ma már gondolkodás nélkül „akasztaná a primitív állatokat” a Fidesz- és az MSZP-szavazók nagy része is. Sem a kormánynak, sem a baloldali ellenzéknek nincs lövése, mit mondjon ezeknek az embereknek, de arra sem képesek, hogy elmagyarázzák  a halálbüntetés tarthatatlanságát. Hogyan is várhatná bárki tőlük a helyzet megoldását? Ezért lassan, de biztosan hárul el minden akadály, hogy a legalantasabb ösztönökre ható szélsőséges eszmék egyre népszerűbbé váljanak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.