Köcsögi beszéd: Orbán Viktor és a homoszexualitás

  • narancsblog
  • 2015. május 20.

Narancsblog

A magyar buzi – jó buzi! Mert nem ugrál, nem provokál. Legalábbis Orbán Viktor szerint.

A magyar politikailag inkorrekt nemzet, és ha valakinek gondjai lennének ennek a kijelentésnek az értelmezésével, már azon túl, hogy valakik már megint nem magyarok, most lett egy konkrét magyarunk is, aki a minap jó példával járt elöl, és megmutatta, mit is értsünk az egészséges, európai értelemben vett magyar politikai inkorrektségen.

Igen, maga a kormányfő az, akit kénytelenek vagyunk méltatni. Orbán Viktor ugyanis – újságírói érdeklődésre – leszögezte, hogy a homoszexuálisokkal szemben toleránsak vagyunk mi!

false

 

Fotó: MTI

Az Index durván provokatív kérdése ugyan nem erre vonatkozott, hanem arra, hogy a kormány – más kormányokkal ellentétben – eddig nem nyikkant meg a homofóbia és transzfóbia elleni világnap alkalmából a homofóbiáról, és hogy most itt lenne az alkalom. De sebaj, mert a kormányfő feltalálta magát, és a homofóbiát ugyan nem bélyegezte meg, de nem is méltatta, már csak azért sem, mert a homofóbiáról rögtön a „homoszexuálisok” jutottak az eszébe, akiket viszont szintén nem bélyegzett meg – nem a bélyegzős lábával kelt fel hétfőn, ez most már biztos! A némi vakarózás és hebegés után flottul előadott nemzeti álláspont lényege ez volt: más országokban a buzik ugrálnak, de nálunk nem ugrálnak, és ez azért van, mert mi toleránsak vagyunk velük, és mert a magyar buzi – jó buzi! Nem ugrál, nem provokál, nem mutogatja magát, mint a sok külföldi buzi, és addig, míg ezt nem teszi, számíthat minden toleranciánkra! Mi jól látjuk, hogy ők nem olyanok, mint mi vagyunk, ezt alaptörvényünk is jól látja, de toleranciásan eltoleráljuk ezt, és harmonikusan elharmonikázzuk az együttélést! Amíg tehetjük, persze, és a „homoszexuális közösség” izgágaságával, „azonos szabályozást” követelő esetleges „kihívó” viselkedésével fel nem rúgja türelmünket. Akkor nyilván lenne nemulass, még talán nemzeti konzultáció is.

Ez máris a híres magyar inkorrektség – és ugye, hogy nem is olyan borzasztó ez, s nem is ördöngösség! Érzéketlenség, gonoszság, s a más emberek elidegeníthetetlen jogai iránti megvetés – ennyi kell csak hozzá. Nem üldöz a magyar senkit, amíg valaki rá nem kényszeríti a magyart, hogy toleránsan, szívében irgalommal üldözze őt!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.