Nem viccelt Orbán Viktor, amikor az Index a homofóbia elleni világnapon, egy sajtótájékoztatón nekiszegezte a kérdést: mit üzen a magyar miniszterelnök a homofóboknak, és mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy „Magyarországon a nem heteroszexuális párok is félelem nélkül foghassák meg egymás kezét”?
A bátor és komoly kormányfő hosszas gondolkodás után belekezdett valami zavaros, maszatolós okfejtésbe a hagyományokról és a toleranciáról. Válaszából valószínűleg épp azért nem lett világbotrány rögtön, mert nehéz kihámozni, mit is akart mondani pontosan. Miközben a lényeg persze érthető, dehogy üzen ő a homofóboknak bármit is, ahogy azért sem kíván tenni semmit, hogy kevésbé legyen rossz nem heteroszexuálisnak lenni ebben az országban.
| ||
Ehelyett a „homoszexuálisokat” – ami szerinte egy életfelfogás – elkülönítette a többségtől, a hagyományokra épülő derék magyar közösségtől, és világossá tette: „A tolerancia nem azt jelenti, hogy a tőlünk különböző életfelfogásokat azonos szabályozás alá vonnánk, mint a sajátunkat”, de türelmesek vagyunk a „homoszexuálisok magyar közösségével”, amíg azok nem viselkednek „kihívóan”. Azt is mondhatta volna, hogy amíg otthon, a négy fal között csinálják, de ilyen frappáns mondatok aznap nem jutottak eszébe.
Ungár Kláránál most szakadt el a cérna. Vagy, ahogy a költő mondja: most szakadt elebb. „Ha tudnám egy jobbikos politikusról, hogy meleg, biztos coming outoltatnám” – mondta korábban. (Léderer Andrásnál is most szakadt el valami, ő nyolc politikában töltött év után ezen a ponton pöccent be annyira, hogy coming outolt.)
Orbán Viktort természetesen eddig sem zavarta, ha barátai és beosztottjai buziztak egy kiadósat; amikor például Kulka János rákérdezett, miért nem vonja felelősségre a buzilobbizó Kerényi Imrét, a miniszterelnök válaszlevelében megköszönte az észrevételt, sok sikert kívánt Kulkának, Kerényi pedig maradt a helyén. Hiába, a melegségét régóta nyíltan vállaló Ungár most úgy érezte, lépnie kell, és a Facebookon kijelentette: két fideszes politikus, Szájer József és Kocsis Máté meleg. Kocsis azonnal reagált: „(...) olyan messze áll tőlem a homoszexualitás, mint Makótól Jeruzsálem. Velem maguk nincsenek eggyel többen. A primitív, személyeskedő kijelentéseiért pedig be fogom perelni.”
Mások coming outolása, vagyis az outing csak nálunk számít újdonságnak, az amerikai közéletben például bevett – és vitatott – gyakorlat. Érthető az idegenkedés: a szexuális vágy iránya és természete magánügy, továbbá a sok buzizás közben ez is támadásnak hat. Ungár esetében azonban a „lebuzizás” szóba sem jöhet, a közszereplőknek pedig tűrniük kell személyiségi jogaik korlátozását. (Erről lásd bővebben e heti lapszámunk cikkét Habony Árpád közlekedési kihágásnak nyilvánosságáról.)
Abba a vitába most nem is mennénk bele, hogy amennyiben a heteroszexuális élettársi és házastársi kapcsolatok természetes részét képezik a demokratikus közbeszédnek, akkor a melegek és transzneműek kapcsolatai mitől volnának védett személyes adatok. Még csak azt sem hozzuk fel, hogy Szájer József szövegezte a melegek jogait korlátozó alaptörvényt. Ahogy azon sem rugóznánk, milyen kockázatot jelenthet, ha politikus esetleg ilyesmivel zsarolható.
Nem, mindebbe egyelőre bele sem kezdünk. Vitatkozhatunk és érvelhetünk még eleget, de első körben egyszerű a helyzet: aki olyan politikai párt tagja, amely tűri és bátorítja a homofóbiát, és amelynek vezetője immár bevallottan melegellenes, annak el kell viselnie, ha a melegségét nyilvánosságra hozzák. Mert a magánélet szent, de az álszentség nem magánügy.
