Minek azt bolygatni, hogy egyes fideszes politikusok melegek?

  • narancsblog
  • 2015. május 20.

Narancsblog

Ungár Klára outingolta a szerinte meleg Szájer Józsefet és Kocsis Mátét. Van ehhez joga? És mi közünk ehhez? Reszkethet a Jobbik és a KDNP?

Nem viccelt Orbán Viktor, amikor az Index a homofóbia elleni világnapon, egy sajtótájékoztatón nekiszegezte a kérdést: mit üzen a magyar miniszterelnök a homofóboknak, és mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy „Magyarországon a nem heteroszexuális párok is félelem nélkül foghassák meg egymás kezét”?

A bátor és komoly kormányfő hosszas gondolkodás után belekezdett valami zavaros, maszatolós okfejtésbe a hagyományokról és a toleranciáról. Válaszából valószínűleg épp azért nem lett világbotrány rögtön, mert nehéz kihámozni, mit is akart mondani pontosan. Miközben a lényeg persze érthető, dehogy üzen ő a homofóboknak bármit is, ahogy azért sem kíván tenni semmit, hogy kevésbé legyen rossz nem heteroszexuálisnak lenni ebben az országban.

Belegázolt valamibe

Belegázolt valamibe

Fotó: MTI

Ehelyett a „homoszexuálisokat” – ami szerinte egy életfelfogás – elkülönítette a többségtől, a hagyományokra épülő derék magyar közösségtől, és világossá tette: „A tolerancia nem azt jelenti, hogy a tőlünk különböző életfelfogásokat azonos szabályozás alá vonnánk, mint a sajátunkat”, de türelmesek vagyunk a „homoszexuálisok magyar közösségével”, amíg azok nem viselkednek „kihívóan”. Azt is mondhatta volna, hogy amíg otthon, a négy fal között csinálják, de ilyen frappáns mondatok aznap nem jutottak eszébe.

Ungár Kláránál most szakadt el a cérna. Vagy, ahogy a költő mondja: most szakadt elebb. „Ha tudnám egy jobbikos politikusról, hogy meleg, biztos coming outoltatnám” – mondta korábban. (Léderer Andrásnál is most szakadt el valami, ő nyolc politikában töltött év után ezen a ponton pöccent be annyira, hogy coming outolt.)

Orbán Viktort természetesen eddig sem zavarta, ha barátai és beosztottjai buziztak egy kiadósat; amikor például Kulka János rákérdezett, miért nem vonja felelősségre a buzilobbizó Kerényi Imrét, a miniszterelnök válaszlevelében megköszönte az észrevételt, sok sikert kívánt Kulkának, Kerényi pedig maradt a helyén. Hiába, a melegségét régóta nyíltan vállaló Ungár most úgy érezte, lépnie kell, és a Facebookon kijelentette: két fideszes politikus, Szájer József és Kocsis Máté meleg. Kocsis azonnal reagált: „(...) olyan messze áll tőlem a homoszexualitás, mint Makótól Jeruzsálem. Velem maguk nincsenek eggyel többen. A primitív, személyeskedő kijelentéseiért pedig be fogom perelni.”

Mások coming outolása, vagyis az outing csak nálunk számít újdonságnak, az amerikai közéletben például bevett – és vitatott – gyakorlat. Érthető az idegenkedés: a szexuális vágy iránya és természete magánügy, továbbá a sok buzizás közben ez is támadásnak hat. Ungár esetében azonban a „lebuzizás” szóba sem jöhet, a közszereplőknek pedig tűrniük kell személyiségi jogaik korlátozását. (Erről lásd bővebben e heti lapszámunk cikkét Habony Árpád közlekedési kihágásnak nyilvánosságáról.)

Abba a vitába most nem is mennénk bele, hogy amennyiben a heteroszexuális élettársi és házastársi kapcsolatok természetes részét képezik a demokratikus közbeszédnek, akkor a melegek és transzneműek kapcsolatai mitől volnának védett személyes adatok. Még csak azt sem hozzuk fel, hogy Szájer József szövegezte a melegek jogait korlátozó alaptörvényt. Ahogy azon sem rugóznánk, milyen kockázatot jelenthet, ha politikus esetleg ilyesmivel zsarolható.

Nem, mindebbe egyelőre bele sem kezdünk. Vitatkozhatunk és érvelhetünk még eleget, de első körben egyszerű a helyzet: aki olyan politikai párt tagja, amely tűri és bátorítja a homofóbiát, és amelynek vezetője immár bevallottan melegellenes, annak el kell viselnie, ha a melegségét nyilvánosságra hozzák. Mert a magánélet szent, de az álszentség nem magánügy.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.