Pártállam+államosítás+oroszok. Ismerős?

  • narancsblog
  • 2014. január 15.

Narancsblog

Orbán Viktor 2014. január 14-én megoldotta, hogy Magyarország rendületlenül menetelhessen tovább az 1990-ben egyszer már véget ért jövő felé.

Orbán Viktor üzletet kötött Vlagyimir Putyinnal, aminek eredményeként Magyarország energiaellátása egyes-egyedül Oroszországtól függ a jövőben. A magyar miniszterelnök ezzel akkorát taszajtott a hazán az orosz érdekszféra felé, mint az elmúlt fél évszázadban senki sem.

Épp ideje, hogy elkészítsük az elmúltnégyév leltárát. Van egy gigantikus kormánypárt, amely totálisan ellenőrzi a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat, valamint mindinkább bekebelezi az igazságszolgáltatást. Van az elmúlt három évben egy sor visszaállamosítás, valamint úgy a köz-, mint a magánvagyon elleni több sikeres állami akció. Van továbbá a kulturális intézmények, az állami (és részben már a magánkézben lévő) média fölötti totális ellenőrzés. A múlt átírása. Az oktatás államosításával nagy lendülettel halad a tananyag ideológiai egyneműsítése. Az állam mindent megtesz a szabad versengésen alapuló piac felszámolásáért, aminek eredményeként a jóindulata nélkül már a tőkeerős magánvállalkozások sem érezhetik biztonságban magukat. Az állam hosszú idő után újra mindenhol jelen van, és mindent megtesz azért, hogy úgy érezzük: tőle függünk, nincs élet nélküle.

Éppen ezért mind több ember életében újra vannak ún. megfontolások, amikor az állammal, annak vezetőivel szembeni kritikus véleményüket egzisztenciális biztonságuk érdekében inkább megtartják maguknak, legyenek bár orvosok, tanárok, akadémikusok, színészek vagy köztisztasági dolgozók. Bár manapság nem egyenlőbbek vannak az egyenlők között, mint a szocializmus idején, hanem magyarabbak a magyarok között, de érdemi különbség nincs a két jelenség között, mert mindkettő alapja az élcsapat-mentalitás. Így hát újra van állami (állampárti) kaszt, amely a jogállami intézmények díszletté züllesztése, a demokratikus ellenőrzési mechanizmus kiiktatása miatt jószerivel mindent megengedhet magának, a legbárgyúbb fantazmagóriáit is megpróbálhatja megvalósítani mindannyiunk kontójára.

Negyedszázaddal a rendszerváltás után ezek vannak nekünk. Igazából már csak egyetlen dolog hiányzott ahhoz, hogy tényleg úgy érezhessük magunkat, mint a komcsiban: az oroszok, pontosabban a tőlük való függés. Orbán Viktor 2014. január 14-ével ezt is megadta nekünk.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.