Szinte hihetetlen, hogy újra megtörténik.
2013-ban a PSZ, a pedagógusok legnagyobb szakszervezete, a közoktatás egyik legfontosabb érdekképviseleti szerve közleményében maga jelentette ki, hogy „az elmúlt évtizedek legnehezebb tanévét tudhatjuk magunk mögött”, de közölte azt is, hogy „a jelenlegi helyzetben még mindig úgy ítéli meg, hogy csak a tárgyalások vezethetnek eredményre”. Ezért nem hirdetett sztrájkot, és ezért nem csatlakozott a tüntetésekhez.
| ||
Akkor figyelmeztettünk rá, hogy „hiába a lelkesedés és a beláthatatlan mennyiségű és mélységű sérelem, hiába a maroknyi buzgó szervező és a néhány elszánt szervezet, ha a többséget a kormány kenyérre keni, és a leszalámizott vezetőket pakolja rá feltétnek. Nagyon egyszerűen: ha az összes nagy pedagógus-szakszervezet kivonul, azt a kormányzati kommunikáció nagyon nehezen tudja elsikálni. Attól Habony Árpádnak is megremeg a támaszkodó lába. Amikor a diákok egységesen rázták a téli utcát a felsőoktatási törvény miatt, a kormány naponta változtatott a tervein, kapkodott és pánikolt. Majd jött a szokásos forgatókönyv: a HÖOK beadta a derekát, a tüntetések ellaposodtak, aztán Balog Zoltán somolyogva feltörölte a HÖOK-kal a padlót. Közben a tovább tüntető HaHásokat bedarálta a komcsizó és bajnaizó fideszes propaganda – és ne higgyük, hogy az érvek és bizonyítékok ostobasága a hatékonyság rovására ment”.
A PSZ behódolása után pontosan ez történt azokkal a tanárokkal, akik valódi reformokat, a „köznevelés” szétverésének megállítását követelték. Abbahagyták a tiltakozást, mert bíztak a tárgyalások eredményességében, vagy mert megijedtek – és mert látták, hogy minden szavuk, minden tüntetésük korrumpálódik, bemocskolódik a fideszes médiahadjáratban. Hiszen ha az összes, pedagógusokat képviselő szervezet egységesen tüntet, azt nem lehet félresöpörni azzal, hogy Soros-bérencek randalíroznak. De ha a legnagyobb szervezet kiszáll, akkor a többiek, akik folytatják, már szabad prédái az állami lejárató kampányoknak.
Egy évvel később a PSZ elnöke, Galló Istvánné maga mondta el a Narancsnak, hogy 2013. januári megállapodásukat a kormány nem teljesítette, az első adandó alkalommal megszegte. Pedig ez a megállapodás nem a rendszer alapjait, nem a legfontosabb kérdéseket érintette, tehát ha a kormány mindent teljesít, Balogék akkor is örülhettek volna, hogy ilyen olcsón leszerelték a tanárokat.
Ebben a történetben éppen az az elkeserítő, hogy az oktatási szervezetek többségéhez hasonlóan a PSZ is a kezdetektől ellenezte az Orbán-kormány oktatáspolitikájának lényegi elemeit, tiltakozott is ellenük, az embertelen etikai kódex miatt még az Alkotmánybírósághoz is fordult. Ráadásul láthatóan tisztában van vele, hogy a tárgyalások csak elterelések, és hogy milyen simán a képébe hazudik bárkinek Balog Zoltán. „A kormány csupán tüzet akar oltani a szakminiszter miskolci látogatásával, holott a köznevelési rendszeren alapvetően kellene változtatni. Ehhez be kellene ismerni, hogy elhibázott volt a közoktatás átalakítása” – mondta Galló Istvánné a Klubrádióban 2016. január 27-én. Aztán mégis megcsinálta ugyanazt, mint két éve.
A most már az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámot elindító miskolci nyílt levél egyik legfontosabb pontja az volt, ki is emelték félkövérrel, hogy „nem fogadjuk el a kormány által létrehozott Nemzeti Pedagógus Karral történő egyeztetéseket”. Mit tett erre Balog Zoltán, hogyan reagált a mintegy 400 iskola és szervezet által támogatott követelésekre? Igen, egyeztetést kezdeményezett a Nemzeti Pedagógus Karral. Az egyeztetésről tartott sajtótájékoztatón Balog mellett hárman szólaltak fel: Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkár, Palkovics László felsőoktatási államtitkár és Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke.
| ||
Három nappal később, azon a bizonyos miskolci látogatáson Balog miniszter elmondta, hogy bár a szocialisták elmúlt nyolc éve hatalmas pusztítást vitt végbe, a polgári kormány megmentette az oktatást, a fennmaradó hibák kijavításán pedig szívesen munkálkodnak együtt a szakmai szervezetekkel a „Köznevelési Kerekasztal” körül. Ami megint csak a tanárok hülyének nézése, hiszen bár az iskolák korábban is sanyarú helyzetben voltak, a miskolciak levelében, akárcsak az összes többi közleményben, az Orbán-kormány oktatási ámokfutása áll a középpontban. A miskolciak ezt is kiemelték szépen, nehogy félre lehessen érteni: „Követeljük, hogy a jelenlegi, reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel!”
A most megalakult Országos Tantestületi Értekezlet közleményében ez áll: „illegitimnek tekintjük a Balog Zoltán által létrehozott Köznevelési Kerekasztalt, amely nem képviseli az érintetteket.” Ugyanebből a dokumentumból az is kiderül, hogy „Balog Zoltán felhívására a Klik cinikus módon február 3-ára, a miskolci tiltakozás időpontjára hívott össze köznevelési fórumokat a tankerületekben”.
Kell még részleteznünk, mennyire lekezelő, hazug és aljas módon reagál a kormány erre a tényleg alulról jövő, tényleg politikamentes segélykiáltásra? Hogy mennyire hülyének néz tanárt és diákot, iskolát és szakszervezetet? Hogy milyen messze van ez a konstruktív, őszinte párbeszédtől? „Balog miniszter teszi a dolgát. Legalábbis amiről azt gondolja, hogy az a dolga. Megoszt, intrikál, félretájékoztat. Úgy, ahogy ezt – miniszterként – mindig is tette” – foglalta össze a lényeget Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke.
Erre az egyetlen normális reakció az lehetne, hogy az oktatási szervezetek addig folytatják a tüntetést, addig sztrájkolnak, amíg nyilvános, konkrét és számon kérhető garanciákat nem kapnak legalább a legfontosabb követeléseik teljesülésére. De nem. Szombat délután a Magyar Idők és nyomában az egész párt- és állami médiagépezet diadalmasan kiáltotta világgá, hogy Balog Zoltán kérésére „A Pedagógusok Szakszervezete részt vesz a köznevelési kerekasztalon”.
Azaz megint jöhet a leszalámizás, a kenyérre kenés, a zárt ajtók mögötti tárgyalások a be nem tartott ígéretekkel, és közben a saját szakszervezetük által magára hagyott tiltakozók mocskolása és megfélemlítése a sajtóban és a munkahelyükön.
„Csak a pedagógusok lelkiismeretes munkájának, helytállásának köszönhető, hogy a közoktatás előkészítetlen átalakításának következményeiből a gyerekek, a tanulók alig vettek észre valamit.” Ezt a Pedagógusok Szakszervezete írta 2013-ban. Aztán becsapták és elárulták ezeket a gyerekeket, ezeket a tanárokat.
Ne tegyék meg újra!
