Retusálással ünnepli 1956-ot a II. kerület fideszes vezetése

  • narancs.hu
  • 2016. november 1.

Narancsblog

A vérbeli pártkatona akkor is sunyizik, ha nincs rá semmi oka.

Valószínű, hogy Láng Zsolt polgármester rémálmában sem gondolta, hogy hosszú hétvégéjét egy olyan rendezvény keseríti majd meg, mint a „II. Kerületi Önkormányzat Idősügyi Tanácsa 1956-os novellaíró pályázatának” díjátadója, hiszen csak a szokásos rutineljárásnak indult. Láng október 20-án is szépen felöltözött, és elment a Marczibányi téri művházba, hogy beszédet mondjon, győzteseket köszöntsön, meghallgassa az ovisok énekét.

Ha Láng Zsolt maga lenne a két lábon járó paranoia (de miért is ne lenne az?), akkor sem foghatott gyanút e léleknemesítő alkalom előtt, de még közvetlenül utána sem. Már csak azért sem, mert a beérkezett jeligés pályaműveket tekintélyes szakmai zsűri értékelte (Jókai Anna, Lator László, Czigány György), úgyhogy a polgármesternek más dolga nem akadt, mint jattolni, gratulálni, villogni.
Láng Zsolt

Láng Zsolt

Fotó: MTI

A felhőtlen ünnepi hangulat azonban nem tartott sokáig. Kiderült ugyanis, hogy az egyik díjazottnak, Asperján Györgynek korábbi munkássága enyhén szólva sem kompatibilis a mostani emlékezetpolitikával, hogy mást ne mondjunk, Wittner Máriáról írt cseppet sem hízelgő dolgokat.
Ezt pedig kiszúrta valaki, és nagyon felháborodott.
Az atv.hu szerint „az egyik kerületi lakos a döntést kifogásoló és érveit bizonyítékokkal alátámasztó levelet írt a polgármesternek, de a kerület vezetője nem reagált a felvetésre. Mikor az idős úr betelefonált az önkormányzathoz, ott az egyik ügyintézőig jutott csupán, aki elismerte, hogy sokkal kevésbé kellemetlen elhallgatni ezt a bakit, mint nyilvánosan visszavonni a díjazást.
Mint mondták, a pályázat jeligés volt, és a zsűri számára csak a folyamat végén derült ki, hogy Asperján is a nyertesek között van. Arra azért vigyáznak majd – ígérték –, hogy a hír ne kerüljön be a kerületi újságba.”
Így is történt.
Sem a kerület honlapján, sem máshol nem találtunk olyan tudósítást az eseményről, amelyből kiderülne, hogy kik a pályázat győztesei.
Magyarul Asperján kiretusálása miatt az összes nyertes nevét eltitkolják.
A zsűri elnöke, Jókai Anna viszont azt mondta az atv.hu-nak, hogy „még csodálkozott is magában, hogy Asperján így meg tudta változtatni korábbi véleményét ’56-ról”, vagyis eszébe nem jutott letagadni azt, amin állítólag a kerület emberei dolgoznak.
Láng Zsolt viszont hallgat.
Még azután is, hogy az LMP kerületi képviselője, Ungár Péter az ismeretlen kerületi lakosnál sokkal vehemensebben támadta. Az LMP-s képviselő közleményében már olyanokat ír, hogy Láng vonja vissza a „Wittner Máriát gyalázó írónak adott díjat”, meg hogy „felszólítja Láng Zsoltot, hogy kérjen a kerület nevében bocsánatot Wittner Máriától és minden még elő 1956-os hőstől”.
Persze ezen a kirohanáson is érdemes lenne egy kicsit elgondolkodni. Mégis mi járhatott Ungár fejében, amikor olyanokat írt, hogy azt Németh Szilárd sem mondhatná szebben? Nem tűnik az egész képmutatásnak, műbalhénak? Komolyan azt gondolta Ungár Péter, hogy Láng Zsolt azért kérjen bocsánatot Wittner Máriától, mert volt egy jeligés pályázat ’56-ról, egy teljesen tisztességes ügymenet?
Ezzel csak jeleznénk, hogy Lángnak semmibe nem fájt volna, hogy tisztázza magát, hiszen annyit kellett volna tennie, hogy elmondja ugyanazt, amit Jókai Anna. Vagy még annyit sem.
Ehelyett a beosztottaival elvégeztetett egy teljesen fölösleges, ám különösen piszkos munkát a nyertesek nevével, s még ennyivel sem érte be. A II. kerületi önkormányzat válaszközleményt küldött Ungárnak, mely szerint „azt a valótlan tényt állították, hogy a II. kerület polgármestere díjat adott volna Asperján Györgynek, aki az ´56-os halálraítélt Wittner Máriáról korábban gyalázkodó sorokat írt. Ungár Péter és pártja hazugságokat terjeszt”.
Vajon mi lesz a következő lépés?
Láng nevében bejelentik, hogy a polgármester ott sem volt az ünnepségen.
Ki tudja.
Mindenesetre az önkormányzat honlapján most még olvasható, hogy „ünnepélyes keretek között kihirdették a II. Kerületi Önkormányzat Idősügyi Tanácsa 1956-os novellaíró pályázatának, valamint a Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány pályázatának díjazottjait a Marczibányi Téri Művelődési Központban október 20-án. Láng Zsolt polgármester köszöntő beszédében elmondta, hogy a forradalom hatvanadik évfordulóján minden közösség feladata, hogy méltó programokkal ünnepelje a történelmi eseményt”.
De ki tudja, mit hoz a holnap?
Abban azért egészen biztosak lehetünk, hogy ha a Fidesztől bárki is számon kéri Láng Zsolton ezt az incidenst, akkor nem Wittner Máriát fogják számon kérni rajta. Hanem azt, hogy hogyan lehetett akkora barom, hogy jeligés pályázatot írt ki? Vagy ha már volt ekkora barom, miért nem nézett bele a neveket tartalmazó, lezárt borítékokba?

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)