Megszokásban jók vagyunk. Keménykötésű nép a magyar, nincs az a nyűg és nyíl, mit ne tűrne csendesen, bár nem szűnő keserűséggel a szívében. Felháborodásban is jók vagyunk, de a kettő nem kizárja, hanem menetrendszerűen követi egymást. Felháborodás, tűrés, felejtés – ez a sorrend.
Egy évvel ezelőtt Fekete György MMA-elnöknek elsült a szája párszor. Rasszista, antidemokratikus, a művészet szabadságát tagadó nyilatkozatai után néhány hétig akkor is címlapra került az érdemdús belsőépítész, ha büfizett egyet valami fogadáson. Tulajdonképpen akkor is, ha nem büfizett.
A Magyar Művészeti Akadémia viszont nem Fekete György miatt elviselhetetlen. Fekete György éppen azért lehet az elnöke, mert minden sejtjében romlott az egész szervezet. Megmérgezi a kulturális életet, és elveszi a valódi munkát végző intézmények pénzét, és jelentős életművel bíró tagjait is pártkatonává silányítja, és – de nem kezdünk bele megint. Aki még mindig nem érti, miért sérti már maga az MMA léte is a művészet szabadságát, olvassa el az ombudsman februári beadványát a köztestület alkotmányellenességéről.
| ||
De már hónapok óta alig hallunk az MMA-ról. A hírrovatok unottan regisztrálták, hogy kiosztották első nagydíjaikat, hogy osztanak majd Nemzet Művésze díjat, hogy megkapják a Műcsarnokot meg valami budai villát, és persze a Vigadót – de az utóbbi hónapokban csak a Heti Válasz foglalkozott részletesen a köztestülettel. Cikkük címe pontosan jelzi a helyzetet, illetve a közhangulatot: Vége a kultúrharcnak? Bukta Imre visszatér az MMA-ba.
Megszoktuk az MMA-t. Szép lassan mindenki belép, visszalép, remél vagy nem remél. Nem csoda tehát, hogy 24 óra leforgása alatt senki emberfia nem kapta fel a fejét arra a párbeszédre, amely az ATV Szabad szemmel című műsorában (megtekinthető itt) zajlott le Hiller István és Kerényi Imre között. Konkrétan erre gondolunk:
„Hiller István: Igaz az, amit én hallok, hogy néhány héttel ezelőtt a kormányülésen az hangzott el, hogy a Magyar Művészeti Akadémia átveszi a Nemzeti Kulturális Alapot?
Kerényi Imre: Én erről nem tudok ilyen pontosan, de barátja lennék a gondolatnak, és nagyon egyetértenék azzal, ha beolvadna a Magyar Művészeti Akadémiába, mert egy nagy rendszer az nagyon jól tud működni, és én hiszek abban, hogy ez kiforrja magát.”
Kerényi Imre nem egyszerű futóbolond, hiába tűnik annak. Kerényi Imre „a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokért felelős miniszterelnöki megbízott”. Az állami kultúrpolitika egyik vezető figurája tehát, akármilyen abszurd is ezt kimondani. Ha a mindenható miniszterelnök legfőbb kulturális tanácsnoka ilyet mond, az fenyegetésnek épp elég, nem? Ha Kerényi támogatja ezt az elképzelést, akkor annak mégiscsak van hírértéke, nem?
Ha pedig tényleg megtörténik, amiről Hiller harangozott és amit Kerényi támogat, az rosszabb lesz minden eddigi kultúraellenes döntésnél. Ha a magyar kultúra legnagyobb mecénása, az eddig nagyrészt szakmai szempontok szerint pénzt osztó NKA az MMA befolyása alá kerül, akkor mindazon magyar művészek, akik nem élnek meg a piacról (tehát tízből kilencen), választás elé kerülnek: vagy bokréta lesz belőlük Fekete György kalapján, kis csavar a Nemzeti Együttműködés Gépezetében, vagy éhen vesznek. Akkor tényleg nem lesz hova menni. Csak el innen.
Ennyi a tét, nem több. Tényleg, szóra sem érdemes.
