Tényleg senkit nem zavarna, ha Fekete György lenyúlná az NKA-t?

  • narancsblog
  • 2013. november 25.

Narancsblog

Úgy látszik, nem nagyon. Végül is csak a szabad magyar művészet halna bele. Igaz, a rezsit nem növelné.

Megszokásban jók vagyunk. Keménykötésű nép a magyar, nincs az a nyűg és nyíl, mit ne tűrne csendesen, bár nem szűnő keserűséggel a szívében. Felháborodásban is jók vagyunk, de a kettő nem kizárja, hanem menetrendszerűen követi egymást. Felháborodás, tűrés, felejtés – ez a sorrend.

Egy évvel ezelőtt Fekete György MMA-elnöknek elsült a szája párszor. Rasszista, antidemokratikus, a művészet szabadságát tagadó nyilatkozatai után néhány hétig akkor is címlapra került az érdemdús belsőépítész, ha büfizett egyet valami fogadáson. Tulajdonképpen akkor is, ha nem büfizett.

A Magyar Művészeti Akadémia viszont nem Fekete György miatt elviselhetetlen. Fekete György éppen azért lehet az elnöke, mert minden sejtjében romlott az egész szervezet. Megmérgezi a kulturális életet, és elveszi a valódi munkát végző intézmények pénzét, és jelentős életművel bíró tagjait is pártkatonává silányítja, és – de nem kezdünk bele megint. Aki még mindig nem érti, miért sérti már maga az MMA léte is a művészet szabadságát, olvassa el az ombudsman februári beadványát a köztestület alkotmányellenességéről.

Viccnak durva lenne, nem?

Viccnek durva lenne, nem?

Fotó: MTI

De már hónapok óta alig hallunk az MMA-ról. A hírrovatok unottan regisztrálták, hogy kiosztották első nagydíjaikat, hogy osztanak majd Nemzet Művésze díjat, hogy megkapják a Műcsarnokot meg valami budai villát, és persze a Vigadót – de az utóbbi hónapokban csak a Heti Válasz foglalkozott részletesen a köztestülettel. Cikkük címe pontosan jelzi a helyzetet, illetve a közhangulatot: Vége a kultúrharcnak? Bukta Imre visszatér az MMA-ba.

Megszoktuk az MMA-t. Szép lassan mindenki belép, visszalép, remél vagy nem remél. Nem csoda tehát, hogy 24 óra leforgása alatt senki emberfia nem kapta fel a fejét arra a párbeszédre, amely az ATV Szabad szemmel című műsorában (megtekinthető itt) zajlott le Hiller István és Kerényi Imre között. Konkrétan erre gondolunk:

Hiller István: Igaz az, amit én hallok, hogy néhány héttel ezelőtt a kormányülésen az hangzott el, hogy a Magyar Művészeti Akadémia átveszi a Nemzeti Kulturális Alapot?

Kerényi Imre: Én erről nem tudok ilyen pontosan, de barátja lennék a gondolatnak, és nagyon egyetértenék azzal, ha beolvadna a Magyar Művészeti Akadémiába, mert egy nagy rendszer az nagyon jól tud működni, és én hiszek abban, hogy ez kiforrja magát.”

Kerényi Imre nem egyszerű futóbolond, hiába tűnik annak. Kerényi Imre „a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokért felelős miniszterelnöki megbízott”. Az állami kultúrpolitika egyik vezető figurája tehát, akármilyen abszurd is ezt kimondani. Ha a mindenható miniszterelnök legfőbb kulturális tanácsnoka ilyet mond, az fenyegetésnek épp elég, nem? Ha Kerényi támogatja ezt az elképzelést, akkor annak mégiscsak van hírértéke, nem?

Ha pedig tényleg megtörténik, amiről Hiller harangozott és amit Kerényi támogat, az rosszabb lesz minden eddigi kultúraellenes döntésnél. Ha a magyar kultúra legnagyobb mecénása, az eddig nagyrészt szakmai szempontok szerint pénzt osztó NKA az MMA befolyása alá kerül, akkor mindazon magyar művészek, akik nem élnek meg a piacról (tehát tízből kilencen), választás elé kerülnek: vagy bokréta lesz belőlük Fekete György kalapján, kis csavar a Nemzeti Együttműködés Gépezetében, vagy éhen vesznek. Akkor tényleg nem lesz hova menni. Csak el innen.

Ennyi a tét, nem több. Tényleg, szóra sem érdemes.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.