Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája

  • narancsszem
  • 2014. február 27.

Narancsszem

A végzet kisasszonykájának nehéz, szép és oly sokféle indulatot kiváltó szerepét senki sem érezte náluk jobban. 10 veszedelmes gyereklány a moziból Sophie Marceau-tól Natalie Portmanig.

Drew Barrymore
false

7 éves volt, amikor csókot adott E. T.-nek, 9 évesen (a Gyújtogatóban) lángba borította a világot, 17 évesen pedig már miniszoknyában, bőrdzsekiben, tetovált lábbal rosszalkodott a Poison Ivyban. És most még csak a filmekről beszélünk, hiszen Drew Barrymore masszív hírnevéhez a valóság még többet hozzátett: ő volt az a lány, aki 15 évesen kiadott önéletrajzában kokainpartikról, alkoholfüggőségről, szexről és rock and rollról mesélt. De megúszta élve, sőt még csak ki sem égett: az évek múlásával egyre jobb színésznővé vált, akihez akkor is érdemes fordulni, ha valaki hallani akar egy rokonszenvesen szabad szájú filmsztárt hadarni – bármiről. Mindezzel együtt van egy generáció, amely számára örökké ő marad Hollywood első számú Lolitája.

Linda Blair
false

Ne finomkodjunk: Linda Blair maga volt az ördög. 14 sem volt még, amikor William Friedkin (hosszú hónapokig tartó, fáradságos és gyakorlatilag reménytelennek látszó keresgélés után) megtalálta benne az egyetlen gyereklányt, aki képes hitelesen eljátszani a pokolból jelentő, megszállt kiskamaszt. Aki jegessé varázsolja a hálószoba levegőjét, sugárban hány a papra, átcsavarja a fejét a nyaka körül, pókmászásban közlekedik a lépcsőn, és – minden idők egyik legnagyobb horrorjelenetében – erőszakosan maszturbál egy fakereszt segítségével. Linda Blair szép volt és démoni: a serdülőkor legvalódibb szimbóluma, minden lányos apa örök, eleven rémálma.

Jodie Foster
false

Bár már az egészen gyermekkorú művésznő is szerfelett szorgalmasnak volt mondható, de jobbára csak a televízió képernyőjén vitézkedett. Ő játszotta például a Papírhold tévészéria-változatának „női” (vagyis hát gyermeki) főszerepét, amit a moziban a kedves édesapja oldalán domborító, s a szó teljes értelmében ugyancsak bűbájos Tatum O’Neil vitt sikerre. Ám mikor a kis Jodie 14 esztendőssé cseperedett, mindjárt behúzott két olyan szerepet, amibe belepirult bizony a hófehér filmvászon is. Ő volt ugyebár a Taxisofőr máig hírhedt gyerekprostija, ami tulajdonképpen babapiskóta az ugyanebben elővezetett Bugsy Malone-hoz képest, hisz az a film maga a mozgóképes pedofília: egy virtigli gengsztertörténetet adnak elő elemisták. Természetesen Jodie a főgengszter macáját adja benne, talán egy kicsit túlságosan is stílusos jelmezben… Tudja a fene, de nagyon is elképzelhető, hogy A bárányok hallgatnak alkotói ott a börtön alagsorában csak közel húsz esztendő epekedését vágták az arcába.

Scarlett Johansson

false

Hogy mennyire szexi Scarlett? Annyira, hogy látni sem kell, elég a hangját hallani (lásd Spike Jonze A nő című filmjét) és az Oscar-osztók máris a szobrukhoz nyúl…nának. Sajnos csak nyúlnának, mert a Filmakadémia, amilyen konzervatív, hangalakításra nem oszt díjat. Az 1984-es évjáratú szépség egészen 17 éves koráig játszotta az ártatlan gyereklányt, mígnem a Coen testvérek kezei közt szempillantás alatt változott át romlott Lolitává (Az ember, aki ott se voltban).

Nastassja Kinski
false

Ő se nagyon van 18, vagy épp csak annyi, amikor kijön Roman Polanski talán legjobb, ugyanakkor gátlástalanul giccses filmje, az Egy tiszta nő. Nem minden rosszmájúság nélkül mondhatnánk persze azt, hogy akire a mester bakfiskorában figyelt fel, annak természetes helye van egy ilyen válogatásban. Csakhogy Nasstasja Kinski már sztárként érkezett el Tess szerepéhez, ismerte jól az értő közönség. Hogy milyen sztár volt, nos, nem kimondottan gyereksztár, inkább nagyon sikeres fotómodell, kora – a delejes hetvenes évek eleje-közepe – Magyarországról nézve lidércesen nagyvilági nyugatnémet tinimagazinjaiban pózolt, áttetsző vagy egészen nyitott ruhákban, nem mást, mint a szexuális forradalmat hirdetve. Meg persze azt, hogy mindenben van ráció, benne például akceleráció.

Sophie Marceau
false

Most akkor a Házibuli hősnőjéről mondjuk el, hogy ő minden Loliták Lolitája? Persze hogy az, tudja ezt mindenki. De e tetőtől talpig kamaszszerep után alig kellett pár esztendőt várni, hogy maga Belmondo pistuljon bele a végzet kisasszonykájába, a Kellemes húsvéti ünnepeket! című, pikánsan fransziás vígjátékban. Sophie Marceau ekkoriban ér a nagykorúság küszöbére, a film párizsi bemutatója idején még nincs tizennyolc esztendős. Csoda-e, ha rögtön ezután erotikus fűtöttségű filmek sora következik a pályáján gyakorlatilag egészen máig, amikor lassan az ötvenhez közeledik? Ilyenformán elég nehéz eldönteni, hogy Sophie Marceau valójában Lolitának volt-e észbontóbb, vagy éppenséggel érett nőként. A válasz: is. Mindig is.

Chloe Grace Moretz

Fogj egy csodaszép kislányt, öltöztesd feszes fekete bőrruhába, aztán veresd agyon vele az összes rosszfiút. A képregényes kliséket nagy kedvvel kiforgató Kick/Ass egyik leggonoszabb fogása volt, hogy 13 éves főhősnőjét nemcsak szupermenőnek, hanem kifejezetten szexinek is láttatta – így aztán a film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt. A tavalyi folytatásban (amelyben Moretz kisasszony még mindig csak 16!) aztán tovább durvult a helyzet.

Natalie Portman

false

De hol volt még a Kick/Ass, amikor a 12 éves Natalie Portman rövidnadrágban, kistrikóban emelte magasra a mordályt a bérgyilkost játszó Jean Reno oldalán! Maradjunk annyiban: olyan lányok, mint Mathilda, szerencsére tényleg csak a filmekben léteznek.

Christina Ricci

Ma már komoly színésznő, aki színházban (Broadway) is jól adja a butácska, de aranyszívű macát (saját két szemünkkel láttuk a Time Stands Still c. darabban), de volt idő, amikor másért szerettük. Az 1980-ban született színésznő még 17 sem volt, amikor a kamaszvágyak titokzatos tárgyát alakította Ang Lee télies drámájában, a Jégviharban, rá egy évre pedig már Vincent Gallo múzsáját adta a látványosan aluldekoltált Buffallo ’66-ban.

Brooke Shields

Brooke Shields 1964-ben született, ez a tény azonban cseppet sem zavarta a producereket abban, hogy ráosszák A kék lagúna ruhát csak hírből ismerő, szigetlakó szépségének szerepét. A színésznő 16 éves volt ekkor, és kamaszok millióinak édesítette meg a mutálás korszakát. De az erkölcscsőszök általános felháborodását nem ez a szerepe, hanem a Susan Sarandon oldalán eljátszott gyermekprostituálté váltotta ki – Brooke mindössze 14 volt, amikor feltűnt Louis Malle Csinos kislány (Pretty Baby) című filmjében.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.