Mese? Kiss Noémi meseíróként tárgyalja Janikovszkyt. Ez vaskos tévedés. Ő sem tartotta magát annak. Kortársai vélekedéseiből magamat idézném: "Janikovszky alkatilag távol áll a mesétől. Az ő műveiben nem történnek csodák, még a modern tudomány, technika jóvoltából sem. Nála nem szül valóságos kalandokat az elszabadult gyermekfantázia, sőt még a mesék megszokott nyelvi eszközeit, fordulatait sem találhatjuk meg." (Kortárs gyerekkönyvek. Cicero, 2001.) Persze mások is azonosították már a mese ősi műfaját annak gyermekirodalomi felhasználásával. Kiss Noémi állításával az a gondunk, hogy ebből kiindulva nehéz megmagyarázni az írónő gyors nemzetközi karrierjét.
1973-ban Janikovszky Éva és Réber László Ha én felnőtt volnék (Gro§e dürfen alles) c. képeskönyve az NSZK-ban az év gyerekkönyve lett. (Vele együtt kapott díjat Christine Nöstlinger ma már világhírű regénye, a Fütyülünk az uborkakirályra.) A hajdani döntést figyelemreméltóan indokolták: "A zsűri szándéka szerint olyan könyveket jutalmazott, amelyek a jelenről, a mindennapokról szólnak, és segítenek az ifjúságnak az életben felmerülő problémákat feldolgozni." A német gyermekirodalom ezeket a műveket ma is preferálja szemben a kortendenciával, amelyben a meseszerűség és a meglódult fantázia hódít. (Lásd Harry Potter-jelenség!)
Támogatottság? "...könyveiből mégiscsak száll a szocialista por?" - teszi fel a kérdést Kiss Noémi. Ha így van, tessék konkrétan elverni rajta! Szubjektív megérzésem, hogy Kiss Noémi túl pozitívnak érzi saját Janikovszky-értékelését, ezért keres mindenáron ellensúlynak negatívumokat. Próbálkozásai pontosan kimutathatóak.
A Janikovszky-Réber-pároson belül mások is szeretik az érdemeket újra felosztani. Réber a Janikovszky-szövegek legpontosabb értője. Az általa tervezett látvány tökéletes olvasat azok számára is, akik egy szót sem értenek a szövegből. Ezzel eleve rátereli a könyvre a figyelmet, és megóvja a szöveget a félrefordítások, félreértelmezések veszélyeitől is. De a kiadók döntése és az olvasók szeretete már a teljes műnek szól. Tény, hogy a nagyon gazdag Réber életműnek is a Janikovszky-könyvek hozták el a szakmai világsikert.
Ugyancsak erőltetett kiegyensúlyozási kísérletnek érzem a Janikovszky-lányregényeknek szentelt különös figyelmet. Ezek egy kezdő író próbálkozásai voltak, sosem váltak emblematikussá. Saját szerzőjüknek az volt a véleménye róluk, hogy nem ír többet ilyeneket.
Az pedig eléggé abszurd bűvésztrükk, amikor Janikovszky sikeres könyveinek lefokozása érdekében Kiss Noémi váratlan előhúzza a kalapból Nádas Péter egyik "felnőtt" novelláját. A szándék világos. Lényegét szerzője össze is foglalja: Janikovszky "...jelentős mértékben az államszocializmusnak köszönheti nemzetközi karrierjét". Jó, jó, abban a korban (a mainál jobban) támogatták a gyermekirodalmat, a gyermekkultúrát (beleértve a ma már elérhetetlenül drága gyermekfilmet is). De a könyvexportra kerülő művek kiválasztásának egyik feltétele volt, hogy nyereségesek legyenek. Azt feltételezni pedig, hogy Aczélék keze elért a nyugati díjosztó zsűrikig és főleg a könyvek vásárlóihoz, elég merész hipotézis. És lehet, hogy ez a ma már sírból kinyúló kéz még működik? Hisz a japánra lefordított hét Janikovszky-képeskönyvből hat az utóbbi évtizedben jelent meg.
Kánon? Kiss Noémi szerint Janikovszky sikerei ellenére "mégsem szereplője a mai reprezentatív irodalmi kánonoknak". Ennek jele, hogy "elemzések - leszámítva gyermekirodalmi szakkönyvek néhány bekezdését... - nem születnek műveiről". Ez a megállapítás is zavarba hoz. Életművének szinte valamennyi fontos darabját folyamatosan recenzeálták. Bibliográfiája terjedelmes részt követel magának Komáromi Gabriella most készülő Janikovszky-monográfiájában. Persze ezeknek a kritikáknak jelentős része is a "meseírót" ünnepli. De a Janikovszky-életműnek ma is vannak tudományos szinten érvényes tanulságai. Például annak a titoknak megfejtése, miért csak húsz évig (1963-83) tartott az a korszak, amely az életműből kiragyogva a nagyvilág figyelmére máig számíthat.
Ami a díjakat illeti, ezeket a világban könnyebben osztogatták számára, mint idehaza. Szimbolikusnak tekinthetjük, hogy "preposztumusz" Kossuth-díját csak a halálos ágyához hozhatta el az írókolléga miniszter, Görgey Gábor. Kevésbé ismert egy másik fiaskó. Janikovszky Éva az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar szekciójának elnöke volt, egy cikluson át tagja volt annak az öttagú zsűrinek is, amely odaítéli a Andersen-díjat, a "gyermekirodalom Nobel-díját". Ezt magyar író még nem kapta meg. Janikovszky távozásakor azonban a zsűri megmaradt három tagja jelezte, hogy végre őt szeretnék díjazni. De a nemzeti szekciónak kellett őt jelölni, és jelentkezéshez nem volt elég svájci frankunk. Vigasztaljuk magunkat azzal, hogy kevés gyermekírót ismerünk, akinek az interneten 196 könyvét tartja számon a World Catalog, és akinek 26 könyve a washingtoni Library of Congressben is ott van a polcon. Ez is kánon.
Rigó Béla
