Reagált a Heti Válasz főszerkesztője

  • Borókai Gábor
  • 2012. április 22.

Olvasói levelek

Azzal vádol bennünket Borókai Gábor, hogy hamis vagy hamis színben feltüntetett tényeket vonultattunk fel a Heti Válaszról, s leszögezi: egyetlen kerület sem támogatta a lapot. De akkor miért szerepelt a kerületekkel kötött szerződésekben ez a szó? A Heti Válasz főszerkesztőjének levele, külön cikkben a mi válaszunk.

Izgalmi állapotba hozta magát a Magyar Narancs, pedig ha nem publicisztikai hevülettel, prekoncepciózusan kezeli a tényeket, akár meg is őrizhette volna higgadtságát.

100 milliónál is több közpénz a Heti Válasznak és a Demokratának címmel közölt írást a lap (pontosabban a narancs.hu – a szerk.) Vári György tollából, amely cikk hamis vagy hamis színben feltüntetett tények egész sorát vonultatja fel.

Szögezzük le elöljáróban, hogy egyetlen kerület egyetlen fillérrel sem támogatta és támogatja a Heti Választ. A kiadó 2007-ben a hat budai polgármesterrel, köztük öt fideszessel és egy szocialistával kötött megállapodást, amely új termékünket, a Budai Látképet hívta életre. A Heti Válasz havonta megjelenő, 16 oldalas melléklete kifejezetten lokális témák feldolgozására vállalkozott. A külön impresszum pedig világosan jelezte (és jelzi ma is), hogy a Látkép a kerületekkel együttműködésben készül, ahogy azt is, hogy önálló felelősségi rendszerben működik, hiszen saját felelős szerkesztője van.

A Budai Látkép megjelentetése – ellenszolgáltatás-arányosan – havonta 100 ezertől 300 ezer forintig terjedő anyagi terhet rótt a kerületekre, amelyek cserébe olyan országos terjesztésű médiumban adhattak hírt magukról, amely a döntéshozókhoz is eljutott. Nem mellékesen a Heti Válasz auditált eladási számainak révén tudni lehetett, hogy mekkora körhöz szólunk, a GKI-vel készített kutatásból pedig azt is, hogy olvasóközönségünk intellektuális és anyagi helyzet szempontjából a legjobbak közé sorol bennünket. Ezen adatok alapján kérhettünk már akkor is egyoldalnyi hirdetésért cserébe több mint egymillió forintot. (Amely ez esetben csak viszonyítási alap lehetett, hiszen nem hirdetési felület vásárlása volt a megállapodás tárgya.)

Az önkormányzatoknak a lap által nyújtott értéket az árral kellett összevetniük, és eldönteniük, hogy látnak-e fantáziát, hasznot az együttműködésben.

És lehet fanyalogni, a szocialista vezetésű önkormányzatokat is szégyenpadra állítani, de láttak.

Az első számok megjelentetése után Pestről több kerület – így a XVII. és a VII. – is jelezte szándékát a csatlakozásra, de erőforrások és tapasztalatok híján akkor még nem kívántuk bővíteni a kört. Erre a lépésre csak három év elteltével, több mint harminc kiadvány elkészítése, a hozzá szükséges infrastruktúra kiépítése – és újságírói csapat felállítása – után szántuk rá magunkat.

A hiteles valóságábrázoláshoz az is hozzátartozik, hogy a Heti Válasz Kft.-nek 2007-ben még semmi köze sem volt mai tulajdonosához. Ezért aztán nem az ő érdekeltségébe tartozó orgánumra áldoztak a kerületek, ahogy a Magyar Narancs hangulatkeltőn írja, hanem saját kommunikációs céljaikra. És hogy egy közepes városnyi ember ügyeit intéző önkormányzat részéről durva pazarlás-e havonta 100–300 ezer forintot ebből a megfontolásból elkölteni, azt megítélhetik a Magyar Narancs olvasói.

A Heti Válasz 2004-ben mély pénzügyi válságban volt. Ahhoz, hogy rossz helyzetéből – ellenzéki orgánumként – is talpra álljon, folyamatosan kellett fejlesztenie termékportfólióját. Így növeltük jelentősen a példányszámunkat, így építettük fel magunkat a konferencia-üzletágban, az online világban, ahol ma napi százezer látogatónk van, így indítottunk oktatási műhelyt, így vágtunk bele a Mérnök Újság és a Magyar Konyha kiadásába, így hoztuk létre a Budai, majd Pest-budai Látképet, valamint két éve ezért hívtuk életre a jövő vállalkozását, a Digitalstand.hu-t, amely egy mind gyorsabban növekvő virtuális lappiac vezető terjesztési cége.

A Magyar Narancs cikkében pénzlenyúlást sejtet. Ezért is írja le úgy a történteket, mintha a Heti Válasz támogatásként jutott volna pluszforrásokhoz. Pedig bárki által ellenőrizhető munkával kereste meg a pénzét.

Az elmúlt években őszintén csodálkoztam azon, hogy a Magyar Narancsban és környékén szinte semmi sem változott. A lap – egy dübörgően átalakuló médiakörnyezetben – éveken keresztül majd teljes mozdulatlanságba merevedve úgy is el tudta magát adni piaci és nem csekély számú állami hirdetőnek, hogy eladási adatait titokban tartotta. És ott tartja ma is.

A transzparenciára oly kényes lapnak hamis történetek gyártása helyett nem kellene inkább a saját portája előtt söprögetnie?

Borókai Gábor

(A Magyar Narancs főszerkesztőjének válaszát lásd itt.)

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.