100 milliónál is több közpénz a Heti Válasznak és a Demokratának

  • Vári György
  • 2012. április 20.

Belpol

A Heti Válasz és a Demokrata az utóbbi évek folyamán összesen bő százmillió forintnyi bevételhez jutott a döntő többségükben fideszes budapesti önkormányzatoktól. Igaz, arra is akadt példa, hogy épp egy szocialista kerület áldozzon közpénzt a Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó orgánumra.

Majd egy tucat fővárosi önkormányzat megrendelései az elmúlt években több mint százmillió forintot hoztak a két, magát konzervatívnak valló hetilap, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata konyhájára. A narancs.hu által kikért szerződésekből kiderül, hogy az Infocenter.hu-hoz tartozó Heti Válaszhoz 2007 óta érkező közpénz még áfa nélkül is meghaladta a 90 millió forintot. (A pontos adatok a táblázatban olvashatók – a szerk.) A Magyar Demokrata három fővárosi kerülettől (Zuglótól, Hegyvidéktől és Csepeltől) kapott megbízásokat a közelmúltban, ezek összege is bőven meghaladja a 20 millió forintot. A dokumentumok tanúsága szerint nemegyszer épp a később busásan támogatott Heti Válasz kereste fel először a kerületet, majd kötöttek szerződést egymással a felek. Emellett az is kiderült, hogy a főváros szocialista bástyája (Angyalföld) is támogatja a második legbefolyásosabb jobboldali üzletembernek tartott Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó Heti Választ. Ez azért elég meglepő.

Az újonc pestiek

A Heti Válasz még 2007-ben indította el Budai Látkép című havi mellékletét, amely mostanra már hat budai kerületet érint (Budavár, II. kerület, Óbuda, Újbuda, Hegyvidék, illetve Budafok-Tétény, utóbbi csak 2010 elején szállt be). A lap a Fidesz 2010-es önkormányzati sikerei után Pesten is „terjeszkedni” kezdett: tavaly októberben három pesti kerület csatlakozott be (Terézváros, Erzsébetváros és Zugló), majd januárban Ferencváros és a továbbra is szocialista vezetésű Angyalföld. A melléklet nevét Pest-Budai Látképre változtatták. A pesti újoncok az idei évben bő 17 millió forintnyi (plusz áfa) összeggel növelik a Heti Válasz közpénzből származó bevételét. Tény az is, hogy az említett önkormányzatoknak van saját fenntartású kerületi újságjuk is, így aligha minősül kötelezően ellátandó közfeladatuknak a Heti Válasz „szponzorálása”.

A Heti Válaszhoz befolyt önkormányzati közpénzek (áfa nélkül)


(Újbuda idei évre vonatkozó szerződéséről egyelőre nincs adatunk.)

A Látkép jelenleg összesen 11 önkormányzatot tüntet fel „együttműködőként”, noha ezen a jelzésen kívül más nem utal arra, hogy az itt szereplő cikkekért fizettek volna megrendelőik, mivel az írásokat nem hirdetésként tüntetik fel, és a Heti Válasz újságírói is szignálják a szövegeket.

Hallgatag budaiak

Több önkormányzat tájékoztatásából is úgy tűnik, hogy nem a helyhatóságok érzik szűkösnek a kerületi újság által kínált lehetőségeket, hanem a Heti Válasz kívánt terjeszkedni az önkormányzati szférában. Az I. kerület például arról számolt be nekünk, hogy „a kiadó kereste meg az önkormányzatot az ajánlattal, az új melléklet indításával, amelyet a képviselő-testület megtárgyalt és elfogadott”. Mivel az összegek az önkormányzatoknál egy-egy évre lebontva mélyen a közbeszerzési értékhatár alatt vannak, feltételezzük, hogy nem kellett a Heti Válasznak versenyeznie az általa elnyert közpénzekért. Igaz, a legtöbb önkormányzattól erre a kérdésünkre egyelőre nem kaptunk választ.

Lapunk kikérte a budai kerületektől is a Heti Válasz Kft.-vel kötött szerződéseiket, amelyekből kiderült, hogy a kezdetektől milliókkal támogatták a mellékletet. Újbuda és – márciustól – a Hegyvidék és a Várnegyed idei megállapodásai körül is meglehetősen nagy a zavar. A hegyvidéki önkormányzat nem válaszolt még ezzel kapcsolatos kérdésünkre, az I. és a XI. kerület pedig azt állítja, hogy ez évre nincs megállapodásuk a hetilappal, holott a legutolsó lapszám is azt tanúsítja, hogy továbbra is fennáll az együttműködés.

 

Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője


Borókai Gábor, a Heti Válasz főszerkesztője

 

 

Fotó: MTI

A II. kerületi önkormányzattal pedig végképp nem jutottunk semmire. Noha a mai napig ott szerepel nevük az együttműködők között, és jelennek meg róluk szóló cikkek a mellékletben, mégis azt állítják, hogy csak „a korábbiakban” volt „barterjellegű” szerződése a Heti Válasznak a kerületi újságot kiadó, önkormányzati céggel. (Ha ez így van, akkor a Heti Válasz valami rejtélyes okból a II. kerületnek megcsinálja ingyen azt, amiért mástól milliókat kér. – V. Gy.)

Hasonlóan rejtélyes Óbuda esete is, legalábbis a 2011-es évet illetően. Az önkormányzat ugyanis azt állítja, hogy bár a melléklet indulásától 2010 végéig volt szerződésük az újsággal, majd 2012 márciusától megint volt, a közbülső bő egy évben nem álltak kapcsolatban egymással, noha a többi 2011-ben kötött szerződés bevezetőjében az áll, hogy „a Budai Látkép valamennyi budai kerület támogatásával létrejövő melléklet”, vagyis Óbuda sem lehetett kivétel.

A hegyvidéki önkormányzat pedig azzal tűnt ki, hogy 2011-ben nemcsak a mellékletet támogatta, hanem a Heti Válasz Kft. által szervezett urbanisztikai konferenciához járult hozzá 3 millió 300 ezer forinttal. A támogatási adatokból kiderül, hogy ugyanebben az évben az önkormányzat azért, hogy a Budai Látképben megjelenhessen a korábbihoz hasonló feltételekkel, az előző évi összegnek csak a töredékét fizette.

Szocialista kakukktojások

A fideszes önkormányzati megbízások közötti két szocialista kakukktojás egyike a még Molnár Gyula vezette Újbuda volt. Molnár már a melléklet indulásakor jóváhagyta előre egészen a ciklusa végéig a Budai Látkép finanszírozását, regnálása alatt a városrész közel 13 millióval járult hozzá a melléklet céljához, „a lokálpatriotizmus népszerűsítéséhez”. A másik kivétel a jelenleg is szocialista vezetésű Angyalföld, igaz, mindössze egyoldalnyi megjelenést rendelt az idei évtől, havi 165 ezer forint plusz áfáért. A kerület a narancs.hu-nak azzal indokolta döntését, hogy Angyalföldön nem csak baloldali polgárok élnek, és az ő tájékoztatásuk is fontos.

Zugló: csak keményen

Az igazi meglepetés azonban Zugló. Egyrészt azért, mert az elkészült mellékletekből alkalmanként igényt tartott 1500 példányra, másrészt mert megváltoztatta az évek óta bevált szerződésmintát. A bevett minta egyik pontja ugyanis így szól: „Megbízó tudomásul veszi, hogy megbízott saját szerkesztősége belátása szerint, de mindenkor a megbízóval együttműködve (…) járhat el” a cikkek megírásában. Zugló viszont ezt nem kívánta tudomásul venni, ezért az együttműködést kicserélték „a Megrendelő részéről Kovács Balázs alpolgármester előzetes jóváhagyásá”-ra. Borókai Gábor főszerkesztővel az élen a Heti Válasz pedig belement, hogy havi egy-egy alkalomra a zuglói ügyek vonatkozásában Kovács Balázs alpolgármestert is bevegye – méghozzá vétójoggal – a szerkesztőségi műhely tagjai közé. (A Borókai Gábor emlegette Heti Válasz-os „műhelymunkát” is érintő cikkünket itt olvashatja.)

És a Demokrata

Hegyvidék és Zugló – mint már írtuk – a Magyar Demokrata hasábjain is népszerűsíti a lokálpatriotizmust. Zuglóba a Demokratából 4000 példányt kell leszállítani, ezek egy részét a Heti Válaszokkal együtt alkalomadtán kiszórják a lépcsőházakba, amint arról Várnai László helyi LMP-képviselő blogja beszámolt. (A lapban megjelenő zuglói mellékletről keretes anyagunkban olvashat bővebben.)

Pokorni Zoltán kerületének viszont majdnem három év kellett ahhoz, hogy közel annyit (nagyjából 10 millió forintot) költsenek az újságra, amennyit Zugló szűk másfél évre kifizetett, illetve előirányzott. (Nagykanizsa is hirdetett a Demokratában, erről itt olvashat.)

A Demokratához befolyt önkormányzati közpénzek (áfa nélkül)


A hegyvidéki önkormányzat három alkalommal is kötött szerződést a lapot kiadó Artamondo Kft.-vel. Abból, hogy a Demokrata részéről kapcsolattartóként Szencz Dóra Naptár-rovatvezetőt nevezi meg a megállapodás, arra lehet következtetni, hogy az újságot nyitó, kis híreket közlő rovatban jelentek meg a Hegyvidék életéről szóló beszámolók. Mivel a lapban nem találtuk semmi nyomát annak, hogy a támogatásból írt cikkeket megjelölnék, nem lehetünk benne biztosak, hogy erről van-e szó, ahogy abban sem, hogy más önkormányzatokkal nem szerződött-e a lap hasonlóképpen.

Amint pedig a Népszabadság és a Vastagbőr beszámolóiból tudni lehet, a 2006-ig az Artamondo Kft. és Bencsik személyes tulajdonában álló, jelenleg Bencsik Gábor és Bencsik Dávid (Bencsik András testvére, illetve fia) által birtokolt Magyar Ház Kft. a csepeli önkormányzat megbízásából, bruttó 6 millió 300 ezer forintért vállalkozott a Vörös Csepel című, az előző, szocialista ciklus bűnlajstromát tárgyaló kötet kiadására. Szintén versenyeztetés nélkül.

Brutális Papcsák-melléklet

A Demokratában megrendelt melléklet tartalmára vonatkozóan semmilyen előírás nem található a Zuglóval kötött szerződésben, még az sem, hogy eredeti, azaz saját anyag szerepeljen benne. Épp ezért nem tekinthető szerződésszegésnek, hogy a Zuglói Közelképben jórészt nem eredeti anyagokból áll össze a közpénzből finanszírozott Papcsák-propaganda. A múlt heti szám mellékletében szereplő öt fényképből három a polgármestert mutatja, az elsőn virágot ültet a kerület hálás lakosságával, a másodikon Buzánszky Jenővel sétál, a harmadikon pedig Wittner Máriától veszi át a Pongrátz Gergely-díjat. A bevezető interjú nyitókérdésére, hogy „Mit kell tudni a »Virágzó Zugló« programról?”, Gyügyei Lilán, „a környezetvédelmi és közbiztonsági program koordinációs munkatársa” azzal felel, hogy ez „egy utcafront-szépítési program, amelyet dr. Papcsák Ferenc kezdeményezett”. Itt kerül szó a képpel illusztrált polgármesteri virágültetésről, de a riporter is érdeklődik, hogy „folytatódnak-e a polgármester részvételével tartott járőrözések?” (igen). A „Zuglói Konzultáció”-ról szóló cikk nagy része a zuglói hajléktalanok kunyhóinak tavaly őszi eldózerolásával foglalkozik. (Erről mi is írtunk.) Ebből megtudható, hogy a hajléktalanokat segítő A Város Mindenkié csoport és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda képviselői semmit sem tettek tavaly a hajléktalanok érdekében (ők sajnos nem szólalhatnak meg a cikkben), és az intézkedéssel minden rendben volt. (Azt azonban nem lehet belőle megtudni, hogy Szabó Máté ombudsman másképp gondolja a dolgot.) Mindez azért sem meglepő, mert az írásnak ez a része egy önkormányzati sajtóközlemény többnyire alig átdolgozott átemelése. Épp úgy, ahogy az „Ovifoci” programról szóló cikk egyes mondatai is megtalálhatók voltak az újság megjelenését megelőzően a fidesz.hu-n. Gyügyeinek a virágzó Zuglóról szóló spontán beszámolójából több mondat is majdnem szóról szóra visszakereshető Papcsák tárgyra vonatkozó beszámolójából. A már idézett kérdésre, hogy folytatódnak-e a Papcsákkal megerősített járőrözések, betűről betűre a zuglói polgárőrség honlapján található cikkel válaszol az interjúalany. A mellékletben egyébként semmi nem utal arra, hogy fizetett hirdetésről volna szó.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.