A kisgazda 37-ek

publikálva
2001/2. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Bár a napilapoknak név nélkül nyilatkozgató fideszes források nemhogy a kezüket, de még a lábukat is mossák, ha a legnagyobb kormánypárt szerepe kerül szóba az FKGP-n belüli pártütésben, nagy marhának kéne lennünk ahhoz, hogy azt higgyük: a Torgyán-ellenes általános összeesküvés szellemét nem a Lendvay utcában eresztették ki a zokniból. Torgyán hanyatlása tavaly nyáron kezdődött, amikor megtudta, hogy Mádl Ferencet szeretné köztársasági elnöknek; a következő állomás a lejtőn az lehetett, amikor Kövér László - ha jobban belegondolunk, teljességgel szezonon kívül - leült vele úgymond egyeztetni a 2002-es közös jelöltekről. Hogy mit mondott és mond azóta is Kövér Torgyánnak e megbeszéléseken, nem fogjuk megtudni: feltehetőleg elég csak annyit közölnie a kisgazda pártelnökkel, hogy kiket támogatna és kiket nem a Fidesz az egyéni körzetekben. Ha Kövér semmi mást nem tett, mint - egyébiránt teljességgel megőrizve a jóhiszeműség látszatát - segített Torgyánnak a lista megírásában, különös tekintettel az írott nagybetűkre, az már elég lehetett az FKGP-elnök ellehetetlenítéséhez a párton belül: mindenesetre gyanús, hogy a kisgazda-belbalhék az első ilyen találkozó után törtek ki. Azóta a Fidesz az EU-csatlakozáshoz szükséges törvénykezés ügyében tárgyalásokat ajánlott az MSZP-nek (amelynek Fidesz-kompatibilis szárnya Jánosi György és Nagy Sándor pozíciónyerésével amúgy is megerősödött), jelezve, hogy a kisgazdákon kívül más pártok is vannak a parlamentben; de Lányi Zsolt személyében (akit lapzártánk napján fogadott maga a miniszterelnök is, és mint a honvédelmi bizottság elnökét saját szájával tájékoztatta a magyar NATO-katonák egészségéről) alkalmas elnökjelöltet is kinézett magának (mellékszál, de ha katonákról van szó, a miniszterelnök megvadul: a nyelvvizsgáztatás után most diagnosztizálja is honvédeinket, várjuk a jelentéseket az első általa celebrált tábori miséről); és úgyszólván tegnapi hír az is, hogy a BAZ megyei rendőrkapitányság nyomozást indított Dobos Ferenc, Torgyán József észak-magyarországi tömbbizalmijának és regionális csókosának gazdasági érdekeltségei ellen.

Bár a napilapoknak név nélkül nyilatkozgató fideszes források nemhogy a kezüket, de még a lábukat is mossák, ha a legnagyobb kormánypárt szerepe kerül szóba az FKGP-n belüli pártütésben, nagy marhának kéne lennünk ahhoz, hogy azt higgyük: a Torgyán-ellenes általános összeesküvés szellemét nem a Lendvay utcában eresztették ki a zokniból. Torgyán hanyatlása tavaly nyáron kezdődött, amikor megtudta, hogy Mádl Ferencet szeretné köztársasági elnöknek; a következő állomás a lejtőn az lehetett, amikor Kövér László - ha jobban belegondolunk, teljességgel szezonon kívül - leült vele úgymond egyeztetni a 2002-es közös jelöltekről. Hogy mit mondott és mond azóta is Kövér Torgyánnak e megbeszéléseken, nem fogjuk megtudni: feltehetőleg elég csak annyit közölnie a kisgazda pártelnökkel, hogy kiket támogatna és kiket nem a Fidesz az egyéni körzetekben. Ha Kövér semmi mást nem tett, mint - egyébiránt teljességgel megőrizve a jóhiszeműség látszatát - segített Torgyánnak a lista megírásában, különös tekintettel az írott nagybetűkre, az már elég lehetett az FKGP-elnök ellehetetlenítéséhez a párton belül: mindenesetre gyanús, hogy a kisgazda-belbalhék az első ilyen találkozó után törtek ki. Azóta a Fidesz az EU-csatlakozáshoz szükséges törvénykezés ügyében tárgyalásokat ajánlott az MSZP-nek (amelynek Fidesz-kompatibilis szárnya Jánosi György és Nagy Sándor pozíciónyerésével amúgy is megerősödött), jelezve, hogy a kisgazdákon kívül más pártok is vannak a parlamentben; de Lányi Zsolt személyében (akit lapzártánk napján fogadott maga a miniszterelnök is, és mint a honvédelmi bizottság elnökét saját szájával tájékoztatta a magyar NATO-katonák egészségéről) alkalmas elnökjelöltet is kinézett magának (mellékszál, de ha katonákról van szó, a miniszterelnök megvadul: a nyelvvizsgáztatás után most diagnosztizálja is honvédeinket, várjuk a jelentéseket az első általa celebrált tábori miséről); és úgyszólván tegnapi hír az is, hogy a BAZ megyei rendőrkapitányság nyomozást indított Dobos Ferenc, Torgyán József észak-magyarországi tömbbizalmijának és regionális csókosának gazdasági érdekeltségei ellen.

És még csak azt sem mondhatjuk, hogy Antall József annak idején finomabban csinálta volna ugyanezt: elvégre az, ahogy koalíciós partnerét annak ügynöki múltjával próbálta sakkban tartani, nem vallott valami kényes politikai ízlésre. De Antall soha nem volt képes olyan távlatokban gondolkodni, mint Kövér és Orbán: neki 1991-ben, amikor kihasította az FKGP-ből a kormánytöbbséghez szükséges ál-kisgazdafrakciót, azonnali és egyszeri használatra kellett 36 birka, akik sorsa közjogi megnyírásuk után a miniszterelnököt a legkevésbé sem izgatta. Talán azt hitte, hogy Torgyán kiesésével a hatalomból a kisgazdapárt úgy, ahogy van, elenyészik: és ez a magyar társadalom helytelen ismeretére vallott. Orbánnak és Kövérnek viszont már volt alkalmuk megtanulni, hogy a kisgazda szavazó nem vész el (legfeljebb kihal, de ez 2002-ig nagy tömegben nem fog bekövetkezni); vagy ha egy részük elvész is, annyi még mindig marad belőlük, hogy szavazataik számítsanak a végelszámolásnál. A kisgazdák 1998-ban 35 képviselőt juttattak be listán a parlamentbe, és ennyit vagy közel ennyit hozniuk kellene jövőre is a jobboldali kormányhoz. Mármost ehhez el kéne érni az ötszázalékos küszöböt - ellenkező esetben minden egyes kisgazdaszavazat (és két-három százaléknyi akkor is lesz belőlük, ha cigánygyerekek potyognak az égből) a jelenlegi koalíció koporsójába vert szög lesz. A Fidesznek ezért nemcsak arra van szüksége, hogy bebiztosítsa magának a pillanatnyi parlamenti többséghez feltétlenül szükséges 37 FKGP-képviselő lojalitását (ami eggyel több, mint a legendás 36, és a következőképpen jött ki: momentán a Fidesz 141, az MDF 16 képviselővel rendelkezik, és ez összesen 157; amihez, hogy meglegyen a kormánytöbbséget biztosító 194 mandátum, épp 37 honatyára van szükség), de arra is, hogy az FKGP öt százalék fölé varázsolja magát. Torgyánnal ez nyilvánvalóan nem fog menni: nélküle talán igen.

De ne legyenek illúzióink. Amíg Torgyán hozta az öt százalékot, a magyar gazdaság és a magyar államgépezet felparcellázása tárgyában kötött Fidesz-kisgazda-paktum pompásan működött. Torgyán a legnagyobb kormánypárt számára nem elvi, hanem matematikai kérdés.

publikálva
2001/2. (01. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk