Az elme háborodásáról – Sebestyén Balázsnak

Publicisztika

Megfogadtam, hogy homofób megjegyzésekre nem reagálok, de hát az embert mégsem mindennap buzizza le „Magyarország leghallgatottabb reggeli műsorában” Sebestyén Balázs rádiós-televíziós személyiség.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság ítélete kapcsán a ma reggeli Morning Show-ban a következő szavak hagyták el Balázs száját: „Nem az van, hogy Szilárd a pasikra gerjed?” Majd hozzáfűzte, hogy „Csak kérdezem, nem állítom”, egyetlen briliáns félmondattal téve tanúbizonyságot médiajogi rutinjáról és gerincének végtelen hajlékonyságáról. A műsorvezető egyébként azzal kezdte, hogy elmeháborodottnak nevezett, elhangzott még, hogy „Megnéztem, és a képe alapján mindent értek, nem is kellett tovább gondolkodnom” (LOL), „csajozni nem hiszem, hogy jár, esetleg lement meginni egy Fantát”, és így tovább, ezen magasságokban. Valaki még tesz egy utalást arra, hogy talán kicsi a faszom, Balázs pedig azt tanácsolja, inkább menjek haza maszturbálni.

A legjobb rádiós műsorvezető - a VOLTfolió Médiadíj

A legjobb rádiós műsorvezető – a VOLTfolió Médiadíj

Fotó: MTI

Ezzel az egésszel nincs is nagyon mit kezdeni, Sebestyén Balázsnak nyilván annyi esze van, mint egy talicska málnaszörpnek, műsorvezető társai meg jobbára csak röhögni tudnak, illetve a Capella bár említésével viszik tovább a buzizós vonalat. A cím műfaji megjelölése – válasz – azért is félrevezető némileg, mert a buzizás, a másik külsejére való utalás éppen a bármily alacsony színvonalú vitát lehetetleníti el. Erre nem lehet mit mondani. Mondhatnám persze, hogy nem vagyok meleg, te idióta, foglalkozz az érveimmel; de hát akkor is az érveimmel kellene foglalkoznia, ha történetesen meleg lennék. Úgyhogy ezzel az írással csak fel szeretném hívni gondolkodó embertársaim figyelmét arra, hogy ma Magyarország egyik legnépszerűbb rádióműsorában legitim érvként hangozhat el a „nincs igazad, mert buzi vagy” állítás. Simán megtörténhet, hogy egy kereskedelmi médium a szélsőjobboldal értelmezési keretében helyezi el az általa meg nem értett társadalmi problémákat (vö. a Jobbik homoszexuális lobbizásával Alföldi kapcsán). Szinte látom magam előtt a négyéves Balázskát, amint nem tudván megmagyarázni az óvó néninek, miért vette el Jani homokozólapátját, elsírja magát, elkeseredetten vállon vágja Janit, majd „Hülye buzi!” felkiáltással elrohan.

A közel húszperces blokk egyébiránt szórakoztató módon igazolja vissza érvelésem helytállóságát, vagyis hogy a Doboz belépőrendszere tényleg az alárendelt szerep felé tolja a nőket – a csajozás szinonimájaként hangzik el például a vadászni kifejezés, egy valahonnan előrángatott női kolléga pedig azt ecseteli, hogy aki ilyen helyet választ, az szeretné, ha pénzes pasik szednék föl. Ja, úgy már mindjárt más! Azon aligha csodálkozhatunk, hogy a műsorvezetőknek fogalmuk sincs a diszkrimináció vagy az egyenlőség fogalmáról, bele sem néztek a döntés alapját képező törvénybe, és a szerkesztő ötsoros összefoglalóján kívül valószínűleg egyetlen cikket sem olvastak a témában. Az sem meglepő, hogy a bulvármédia nem áll ki a nemi szerepek megkérdőjelezése mellett, hiszen műsoridejének jelentős részét ezek végsőkig dichotomizált felmutatása teszi ki (vö. Fluor Tomi: „te lány én meg fiú, na mizu, mizu, mizu”; illetve „nekem kukim van, neked nunid van, gyere-gyere, dugjuk össze, amink van”). De az, hogy Sebestyén Balázs és csapata a legdurvábban gyűlölködő trollokat is képes alulmúlni egy több százezres hallgatottságú műsorban, valamelyest mégis elkeserítheti az egyszeri médiamunkásokat és -fogyasztókat.

Jegyezzük meg a nevüket: Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Ferenc. Ha egy cseppnyi emberség vagy szakmai tisztesség van bennük, bocsánatot kérnek. Nem tőlem, hanem azoktól, akiknek az identitását nevetség tárgyává tették, szitokszóként alkalmazták.

Aztán mindenki mehet fantázni meg maszturbálni.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."