Csalás! Pfuj!

  • Eörsi Mátyás
  • 2008. február 21.

Publicisztika

Egy megrögzött lóversenyrajongó a nagy nyeremény reményében hashajtót adott a legesélyesebb lónak, ám az mégis megnyerte a derbit. Emberünk nagy pénzt vesztett, ezért a megmérgezett ló székletmintájával a versenybírósághoz szaladt: "Csalás az egész! Itt ez a ló, személyesen mérgeztem meg, ímhol a bizonyíték! Csalás az egész! Pfuj!"

A lényeget tekintve pontosan ez történt a Szabad Demokraták Szövetsége legutóbbi elnökválasztásán. Csalás történt, és éppen a csaló panaszkodik, vádaskodik. Köteles Péter miskolci vállalkozó, az SZDSZ tagja hosszú évek óta akarta volna átvenni a hatalmat a megyei szervezetben és kitúrni T. Asztalos Ildikót, a párt megyei elnökét. Amikor nem sikerült többséget szereznie, áltagok sokaságát akarta beléptetni a szervezetbe - láttunk ilyet más pártoknál is, sajnos -, ám nem járt sikerrel.

T. Asztalos Ildikó - aki óriási szervezőképességgel megáldott megyei vezető, a Horn-Kuncze kormány idején a gazdasági minisztérium politikai államtitkára - a tavalyi elnökválasztás idején Fodor Gábor egyik leglelkesebb támogatója volt. Köteles Péter vádja, miszerint T. Asztalos Ildikó arra utasította volna az álküldötteket, hogy Kóka Jánosra szavazzanak, totálisan értelmetlen. T. Asztalos Ildikó nyilvánosan arra bátorította a borsodi küldötteket, hogy Fodor Gáborra szavazzanak - ugyan mi értelme lett volna suttogva ennek az ellenkezőjét kérni? Köteles Péter vádja itt megbicsaklik. Maradnak tehát azok az állítások, hogy egyes borsodi küldöttek helyett mások vették fel a szavazólapot és szavaztak.

Elmesélem a Narancs olvasóinak, hogyan történik mindez. A küldöttek megjelennek a küldöttgyűlés helyszínén, ahol megyénként külön regisztrációs pultoknál veszik fel a tájékoztatóanyagokat és - természetesen - a szavazólapokat. A szavazólapok átvételét és egyben a jelenlétet - ez a szavazatképesség megállapításához szükséges - az aláírásával igazolja minden küldött. A regisztrációs pultnál a küldötteket személyesen ismerő munkatársak állnak, az ún. megyei szervezők. Persze, kivételes helyzetben azt sem zárhatjuk ki, hogy a regisztrációs munkatárs sem ismer minden egyes küldöttet személyesen. De legyünk életszerűek: amennyiben ez volt a helyzet, és odament hozzá valaki, azt állítva, hogy ő borsodi küldött és Vági Sándornak hívják, ha megtalálta nevét az íven, akkor aláírás ellenében átadhatta a szavazócédulát.

Na már most. Valaki, aki a jelek szerint nem Vági Sándor küldött volt, és azt is tudnia kellett, hogy Vági Sándor nem lesz jelen, odament az SZDSZ küldöttgyűlésére, és azt hazudta, hogy őt Vági Sándornak hívják. Aláírta a jelenléti ívet Vági Sándorként - magyarán okiratot hamisított -, majd leadta a szavazatát. Az okirat-hamisító-csaló saját elmondása szerint Kóka Jánosra szavazott, ami az előzmények alapján éppúgy lehet igaz, mint nem igaz, nem tudjuk.

Vajon ki tudhatott erről a csalásról?

Erről a csalásról feltétlenül tudott az, aki magát Vági Sándor küldöttnek adta ki, és tudott Köteles Péter, aki a panaszt megtette. Az vádaskodik, aki a csalást elkövette. Tolvajt kiált a tolvaj, és ezzel besároz mindenki mást, aki nem csalt.

Érdemes eltűnődni az időzítésen is. A Hír TV szempontjából nemcsak maga a történet, hanem annak időzítése sem lehetne nagyszerűbb. Magyarországon népszavazási kampány zajlik, ebben a Fidesz populizmusával szemben a kormánykoalíció pártjai közül lényegében csak az SZDSZ veszi fel a kesztyűt, egy szellemes, ám pontosan fogalmazott üzenettel arról győzködve a választókat, hogy itt valójában a Fidesz fékezi az ország nyugatosodását, és tör lándzsát a Kádár-korszak népbutító hazugságai mellett. Ezt kellett megakadályozni. Komoran jelentem, az akció pompásan sikerült: a népszavazási kampány zenitjén immár a közélet fő kérdése nem az, hogy lehet-e Magyarországon megfinanszírozható és jó minőségen szolgáltató egészségügy és felsőoktatás, hanem az, hogy ki hamisított az SZDSZ küldöttgyűlésén. A Fidesz agitprop televíziója elérte a célját, és mivel pontosan ez a missziója, nem is orrolhatunk meg rá.

Hanem mi a helyzet Köteles Péterrel és alias Vágival? Ha valóban ennyire felháborította őket a saját csalásuk, vajon miért vártak saját maguk leleplezésével közel egy teljes évet? Vajon miért nem az eredményhirdetést követően leplezték le saját üzelmeiket? Nos, erre a kérdésre a precíz választ csak ők adhatják meg, mi csak eltűnődhetünk az okokon.

Várhatott-e a vádaskodó Köteles Péter valamit Kóka János megválasztásától? Talán azt, hogy T. Asztalos Ildikó lapátra kerül, és ő lesz a megyei spíler? Talán pénzt, paripát, fegyvert vártak, ám csalatkozniuk kellett? De ha így van, vagy ha valami másra vágytak is, amit nem kaptak meg Kóka Jánostól és az új vezetéstől, akkor lelkesedéstől mentes örömmel jelenthetem, hogy a dolgok mégiscsak rendben mennek a Szabad Demokraták Szövetségében. A magyar liberális pártban a helyi és a megyei vezetőket nem egy mindenhatalmú pártelnök nevezi ki, hanem helyben választják meg őket. Az SZDSZ-ben a politikai támogatás liberális gondolatokért, tenni akarásért és vezetői készségekért jár, nem pedig pénzért vagy hatalomért.

Ha vannak az SZDSZ-nek olyan tagjai, akik politikai választásaikkal kereskedni akarnak akár a szó politikai, akár kereskedelmi értelmében, nem az SZDSZ-ben a helyük. Menjenek el, minél messzebb, annál jobb. Mert, igen, igaz a hír: csaltak. Pfuj!

A szerző az SZDSZ országgyűlési képviselője.

Figyelmébe ajánljuk