Eddig, ha magyaráznom kellett külföldi újságíróknak, mennyiben fasiszta az Orbán-kormány, felhívtam a figyelmet rá, hogy a fasiszta rezsimek fontos jellemzője, hogy erőszakot alkalmaznak a politikai ellenfeleikkel szemben. Szóval, nevezzük inkább neokorporatív féltotalitárius autokrata államnak; a fasizmus túlzás, még akkor is, ha rövidebb. Legyünk történelmileg precízek, mondtam.
Mi több, húsz éven át igyekeztem győzködni a baloldalt, hogy a mindenkori jobbközép párt lefasisztázása nem a legcélravezetőbb és legkonstruktívabb választási szlogen, mivel keveset mond arról, hogy milyen Magyarországot képzelünk el.
Így aztán megállt bennem az ütő a Nemzeti Választási Irodánál csoportosuló kopaszok láttán. Egészen idáig őszintén azt gondoltam, nem is lehetséges, hogy elmenjen idáig a hatalom – már csak azért sem, mert nincs is szüksége rá.
Olyan Magyarországot, ahol jogon kívüli rohamcsapatokkal intéztetik el a hatalmon lévők politikai ellenfeleiket, nyilvánvalóan nem akarunk. Akkor sem, ha egyébként (most) nem folyt vér. Ha a kormány Mussolini és Hitler (vagy éppen Sztálin) eszköztárát akár egyszer is igénybe veszi, a legelemibb jogbiztonságnak is vége. Onnantól valóban nem nevezhető demokráciának az ország.
A Fidesz cinikus közleménye nehezen értelmezhető – mintha arra igyekezne utalni, hogy az MSZP csinálja a balhét. Netán az MSZP szervezte oda a kopaszokat is. El tudom képzelni, hogy a kormánypárt hirtelenjében nem tudott jobb hazugságot kitalálni saját híveinek, akiknek többsége minden lojalitása ellenére sem gondolja, hogy izomagyúak kormányzására fizetett be.
Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a kigyúrt lények és a szabálytalanul előző hölgy kísérője is többszörös kapcsolatban álltak a Fidesz pártigazgatójával. A legképzeletdúsabb konteós sem tudja kimagyarázni, hogyan segédkeztek volna épp ezek az emberek az MSZP „balhéjához”.
A Fidesznek három lehetősége van. Az egyikkel már megpróbálkozott. Szerda reggeli, „Rejtélyes inzultus” című cikkében a Magyar Idők ezt az értelmezést igyekszik erőltetni. „A kérdés csupán az, ki küldte a biztonságiakat” – lebegtetik meg mindjárt a címben a lényeget, a szövegből aztán kiderül, hogy nem a Fradi és nem a Fidesz. – Nyilvánvalóan bűzlik a dolog, sejteti a kormány szócsöve, mert „a televíziós felvételek alapján (..) Nyakót senki sem akadályozta abban, hogy elsőként adja be népszavazási kezdeményezését, ennek ellenére Erdősiné előtte nyújtotta be a boltbezárásra vonatkozó hasonló dokumentumot” – írják. Tekintve, hogy előző nap a magyar sajtó már azt is feltárta, hogy minden kopasznál egy Erdősi Lászlóné aláírásával ellátott papír volt, ez a visszafogott információtartalmú újságírás arra utal, hogy a hívek számára az „MSZP-s balhé” magyarázat továbbra is forgalomban lesz.
Lehetséges még az eset letagadása. A magyar közszolgálati média nagyobb dicsőségére azt is láthattuk, hogyan lehet videóriportot készíteni egy eseményről anélkül, hogy a lényegét megmutatnánk, vagy megfelelő szavakkal leírnánk. Például beszélhetünk arról, hogy „többen voltak jelen”, a videó megfelelő megvágásával pedig megoldhatjuk, hogy kopasz fejekből a lehető legkevesebbet kelljen szegény közszolgálati nézőnek látnia. A Magyar Hírlap szerint az esemény meg sem történt. Hosszabb távon nyilván ez a lehetőség a legjobb forgatókönyv a Fidesznek, és a megvalósulása sem elképzelhetetlen, ha az ellenzéki pártok elügyetlenkedik a dolgot, vagyis nem csapnak világraszóló botrányt.
Végül lehetséges, hogy a Fidesz nyomozást rendel el, „megtalálja” a „több jelenlévőt”, és kideríti, hogy senki sem, de főként Kubatov Gábor nem adott utasítást ilyen vérfagyasztó jogtalanság elkövetésére. Az igazságszolgáltatás teszi a dolgát, Magyarország jobban teljesít.
És valóban. Kevéssé valószínű, hogy Kubatov iktatott dokumentumban vagy hivatalos fideszes emailen instruálta volna Cs. Mihályt. Az sem lehetetlen, hogy önszorgalomból, buzgó hittel tornyosultak ott – Hitlernek sem kellett az SA-t biztatnia. A nyomozás talán még vádemelésig se jut el; ha mégis, titkosszolgálati indokokra hivatkozva zárt tárgyalást lehet elrendelni. Amúgy is, sok víz lefolyik még a Dunán addig.
Kicsi az esélye, hogy a „rejtélyes inzultus” hátterét valóban megismerjük. Sosem lehet majd kizárni, hogy valamiféle provokáció volt, magánakció, netán félreértés, kisülhet, hogy Erdősinét halálosan megfenyegették. Kubatov nem fog menni – a Klik előbb összeomlik.
Egy biztos. Ha a Fidesz nem kezeli ezt az egyébként néhány – talán még nem felkészített? – jeles képviselője által is elítélt incidenst kellő súllyal, akkor a továbbiakban nyugodtan mondhatjuk, hogy nem zavarják a fasisztoid eszközök. Anti-antifasiszta álláspontom a továbbiakban nem érvényes. Jobboldali barátaimnak egy szava sem lehet, ha a külföldi sajtó fasisztoid rezsimként jellemzi az orbánizmust. Az általam mindeddig (túlcentralizált és erőfetisiszta) demokráciának tekintett rendszerben megjelent az igazi fasizmus egy pöttye. Ezt nem lehet nem komolyan venni. Nem lehet eléggé komolyan venni. Minden mérsékelt Fidesz-támogatónak mérlegelnie kell tehát, hogy, Rajcsányi Gellérttel élve, elfogadja-e „a magyar demokrácia ocsmány megcsúfolását”.
