Egyedüli ellenzéki képviselőként a fideszes többségű testületben – egy szótlan jobbikos és két civilnek nevezett, de a gyulai narancshatalommal felettébb együttműködő képviselő mellett – minden gyulai önkormányzati ülésre úgy kell készülnöm, akárha 12 menetes bokszmeccsen lépnék fel. Azzal a különbséggel, hogy a ringben egyszerre többen támadnak rám, ütnek és provokálnak. A jegyző, aki, ugye, a törvényesség őre – és aki ellenfeleim vezetőjének, a polgármesternek közeli rokona –, efelett szemet huny. Ezekről az egyenlőtlen feltételekről a helyi média nem számol be, sőt ellenfeleimet szolgálja ki. A jelképes bokszmeccset figyelők pedig ijedtek, hallgatnak. Elvétve hallatszik egy-egy füttyszó.
Jelenleg ez a „normalitás”. Az önkormányzatiság kiüresítése és megszűnte, valamint a helyi politikai agresszió mellett ez a legfontosabb tapasztalata az újságírás utáni politikai szerepvállalásomnak.
*
Sok mindennel számot vetettem, amikor 20 év újságírói munka után politizálni kezdtem. Nem voltam naiv, mégis értek meglepetések. Arra nagyjából számítani lehetett, hogy aki a Fidesszel szemben lép föl – polgárinak hazudott „értékrend” ide vagy oda –, az minimum hazaáruló, és saját korábbi munkájában megbélyegzett lesz, még ha egyetlen konkrét érvvel sem indokolják mindezt soha.
Tavaly tavasszal országgyűlési képviselőjelöltként, ősszel polgármesterjelöltként csináltam végig egy-egy kampányt. Előbbit Békés megye 3. számú, Gyula központú választókerületében, utóbbit szülővárosomban, Gyulán.
Aki nincs velünk, az ellenünk van – a kádári megtorló időszak elhíresült bonmot-ját aktualizálta imigyen a Fidesz. De a helyzet ennél is rosszabb. Már újságíróként is ellenségként kezeltek helyben (lásd: Értékeik mentén, Magyar Narancs, 2011. július 21.). a Fidesz rendezvényeire, magyarázat nélkül, nem engedtek be (lásd: Újságírót tiltottak ki Kövér gyulai előadásáról, magyarnarancs.hu, 2011. december 9.). A karaktergyilkosságot, a negatív kampányt a politikai kommunikáció középpontjába emelő Fidesz-stratégiát a kormánypárt gyulai ifjútörökjei is előszeretettel alkalmazzák. A hazugsággal, az ellenfél nevének és emberi méltóságának sárba tiprásával, addigi munkájának teljes negligálásával nem is vártak a kampányig; már 2013 szeptemberében belevágtak.
Akkor az Együtt–PM és az MSZP nemcsak abban egyezett meg, hogy a következő választáson közös jelöltekkel indulnak minden választókerületben, de megegyeztek a jelöltekről is. (Később ehhez a megállapodáshoz – néhány személycserével – csatlakoztak a Liberálisok és a DK is.) Ennek eredményeként, a Bajnai Gordon által életre hívott Együtt egyik alapító tagjaként, és a városban hosszú ideje közéleti klubot vezető, valamint civil megmozdulásokat, alternatív ünnepségeket és tüntetéseket szervező amolyan értelmiségi mozgalmárként lettem a gyulai választókerület közös jelöltje.
| ||
Ekkortájt több interjút is adtam, melyekben elmondtam: pozitív kampány lesz, személyében senkit nem támadunk, nem gyűlölködünk. Beszélünk viszont a hibákról, megmutatjuk, miért megy rossz irányba az ország és Békés megye. Pontról pontra vázoljuk elképzeléseinket, rengeteg helyre megyünk, mindenkit meghallgatunk.
A fideszes reakció megdöbbentő volt. A közleményeit a „Fidesz gyulai szervezeteként” jegyző csoportosulás elképesztő offenzívába kezdett; az a legkevesebb, hogy „bukott újságíró” lettem, akinek „pályáját szakmai és emberi hibák miatt szétvert szerkesztőségek” „szegélyezik”. Akkor szerkesztőségeket belülről már hosszú évek óta nem láttam, fővárosi lapoknak írtam Békés megyéről magányos farkasként. „Megélhetési politikus” lettem. A helyi Fidesz-kommunikációban a „hazug” állandó jelzőmmé vált. Egyértelműsítették, hogy „Gyula szégyene” vagyok. Az általános iskolát csak küszködve elvégző helyi Fidesz-elnök a miérttel adós maradt.
*
Ez a hírlapi attak 2013 szeptemberétől decemberig tartott. Mire 2014 elején elindult a valódi választási küzdelem, addigra mindent elmondott rólam a gyulai Fidesz, ami becsmérlőt, aljast lehetett. Soha nem ebben a hangütésben válaszoltam, személyében senkit nem sértettem meg. Egyébként meg tényleg nem értettem, minek ekkora erőt felmutatni, ennyi energiát fordítani, ennyi dühtől fröcsögő sajtóközleményt kiadni egy „hazug”, „aljas”, „jelentéktelen”, „esélytelen” jelölttel szemben? A verbális likvidálás szándékán kívül nincs magyarázat erre.
Mivel kampány volt, én sem maradtam adós. De a tényekre szorítkoztam. 2013 júniusában sajtótájékoztatót tartottam Gyulán, a Pándy Kálmán Megyei Kórház főbejáratánál, mert a gyógyító intézmény főigazgató-főorvosa, egyben fideszes országgyűlési képviselő, Kovács József betöltötte 62. életévét. Jeleztem, nem ártana, ha a törvényhozóra is vonatkozna az általa megszavazott nyugdíjtörvény. Bíráltam, hogy az egészségügyi bizottság elnökeként asszisztált ahhoz, hogy százmilliárdokat vonjanak ki az egészségügyből. Amikor Kovács József 2014 nyarán, a jogszabályi változások nyomán távozott a Viharsarok legnagyobb kórházának éléről, 1,5 milliárdos adósságot hagyott hátra – miközben törvényhozási szinten minden lehetősége megvolt, hogy szakmailag jól menedzselje az intézményét. Nem sikerült. Tényként elmondtuk ezt is. Nem számított.
Érdekes nap volt 2014. március 7-e, egy hónappal voltunk a voksolás előtt! Ezen a napon Gyurcsány Ferenc (DK) jött kampányolni úgy, hogy a teremben a csillárokon is lógtak. És ezen a napon jelent meg Zuschlag János politikailag motivált interjúja a Napi Gazdaságban arról, hogy állítólag neki nejlonszatyorban 50 millió forintot adott az MSZP, hogy visszalépjen. A gyors reagálású haderő kora délután már Gyulán osztotta a Zuschlagot ábrázoló, profin elkészített transzparenseket. A szervezett és utaztatott kormánypárti tüntetők mondhatni nagyon képben voltak! Az egyik molinón Gyurcsánnyal csókot váltottam, míg egy másikon kártevőként ábrázoltak. Így közölték, hogy „buzi” és „féreg” vagyok. A „közszolgálati” Gyulai Hírlap az esemény kapcsán e minden színvonal alatti minitüntetés felvételeit tette a címlapra, nem a kampányrendezvény több száz érdeklődőjét.
Három nappal a választás előtt, április 3-án a kampánycsapat egy tagjával Sarkadról Gyulára tartva, városom előtt egy rendőrautó – villogva, szirénázva – állt meg keresztbe az úton előttünk. Akciófilmbe illő módon azért tartóztattak fel és igazoltattak, mert olyan telefonos bejelentés érkezett hozzájuk, hogy Sarkad belvárosában tömegverekedést robbantottunk ki, és most éppen menekülünk. Az információt nem ellenőrizték, hanem azonnal intézkedtek velünk szemben. (Különben is, hogyan kell tömegverekedést kirobbantani?) Valakik figyeltek bennünket. Aligha tévedek nagyot, ha fideszes akciót és aktivistát látok a provokáció mögött.
Azt már minősíteni sem tudtam, hogy emberi végtermékkel virtuálisan leöntött, ezért barna színű, az Összefogást „Összefosásra” cserélő kamu Facebook-oldalt indítottak a nevemben. Ellenem. Ezt is a polgári értékrend „mentén”, nyilván.
*
Az őszi önkormányzati választás után a fideszes Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) Gyulán úgy működött, hogy a választói akaratot semmibe véve egyetlen bizottsági, külső bizottsági, részönkormányzati és felügyelőbizottsági helyet sem kaptunk. A demokratikus ellenzékhez közel hasonlóan szereplő, igaz, a Fideszhez most közel álló „civil” szervezet, a Városbarátok hét helyet kapott, köztük bizottsági elnökit is. Így volt „korrekt” és „arányos”.
| ||
2014 november végén egy közmeghallgatáson, amelyen kevés érdeklődő jelent meg, képviselőként nem engedett hozzászólni Görgényi Ernő fideszes polgármester. A működési szabályzat átnézése és az aljegyzővel folytatott parttalan beszélgetés után, jogszabály-értelmezést kérve a Békés Megyei Kormányhivatalhoz fordultam. Mivel az aljegyző sokszor megismételve ugyanazt tudta csak mondani: „Értse meg, köz-meg-hall-ga-tás volt.” A törvényességi felügyeletet ellátó hivatal a vonatkozó törvényből levezette, hogy a közmeghallgatást képviselő-testületi ülésként tartjuk meg, ahol a képviselő tanácskozási joggal vesz részt, azaz egyértelműen korlátozták egy megválasztott képviselő jogait.
Testületi ülésen interpellációra 5 perc áll a rendelkezésemre, majd egy percben reagálhatok a válaszokra. Erre, teljesen tudatosan, négyszer, ötször akkora időkeretben válaszolnak. Minősítő jelzőkkel, kioktatóan. Azzal a feltett szándékkal, hogy elmenjen az ember kedve a kérdezéstől is. Legutóbb a helyi Fidesz hű vazallusa, a közpénzből működő Gyulai Hírlap főszerkesztője írt ellenem az ötvenes éveket idéző cikket, majd megtagadta tőlem a reagálás lehetőségét. Arra hivatkozott, hogy „nem tekinti azt a válaszomnak”. Erre írtam a lap felügyelőbizottságának (fb). Ám az fb elnöke, Elek Tibor József Attila-díjas irodalomtörténész a legnagyobb sajnálatára nem tudott semmit tenni. Mint írta, a grémium csak pénzügyekben kompetens. Kérdés, miért kell ehhez három bölcsész, és mitől felügyelőbizottság ez? Különben bizonygatnom sem kell, így Elek, hogy milyen fontos a vélemény- és sajtószabadság. A legújabb fejlemény, hogy immár harmadjára indította el – név, cím és jelzet nélkül – a gyulai Fidesz gyűlölet- és rágalomhonlapját. A játszótéren hagyott emberi ürülék mellett én vagyok az egyetlen téma.
A gyulai, Fidesz által uralt és megfélemlített közéletben és a képviselő-testületben egyetlen lehetséges magatartásforma maradt, mégpedig ez: „Remélem, zavarok!” Nem tehetek másként. 47 ezer forint tiszteletdíjért.
