Ipari és Mindenféle Miniszter

publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A köztársaság elnöke aláírta a régi-új miniszter kinevezését. A dolgok és személyek méltó helyükre kerülnek végre.

Mit tehetünk? Miért szeressük Suchman Tamást? Mert méltó a szeretetünkre, minden bizonnyal, hisz´ állítólag Horn Gyula miniszterelnök is annyira szereti, hogy mindig Suchman jár az eszében. Így fordul elő, hogy ha defektet kap, Tamás szerel; ha fekete macska keresztezi útját, akkor - merő megszokásból, nem babonából - egy marék sót szór Tamás fejére; éjjel felriadva zokogja bizalmasa nevét. Ha poszt üresedik meg, akkor annyit mond: Tamás.

Nyilván minden oka megvan, hogy szeresse ezt az embert. És ha a miniszterelnök szereti, kövessük példáját. Mert, ugye, valójában nem sokan tudják, ki is ez a Suchman. A sajtóban megjelenő információk szerint portréját egyetlen ecsetvonással meg lehetne festeni: szürke háttéren erőteljes rózsaszín lojalitás. Mert nem nagyon bírja ezeket a kapitalistáskodó viszonyokat: attól, hogy itt megveszik a gyárat és mindenkit kirúgnak, hát ettől hányni tudna, de nem teszi. Végrehajt. Fenntartásokkal, de teljesít. Ha el kell adni, elad, és meg kell hagyni, elég ügyesen; ha nem szabad eladni, akkor nem ad el. Lett volna pénzügyminiszter is, ha úgy alakul: üzente, nem fél a megméretéstől. Nem ért hozzá, de beletanul. Csak tessék békén hagyni a szakértelemről szóló ócska trükkökkel meg a rosszízű belvárosi dumákkal.

Suchmantól az SZDSZ eleinte - talán nem véletlenül - rosszul volt, és határozottan hárította a miniszterelnök minden kísérletét, hogy a derék Tamásra újabb posztokat bízzon. Aztán most megtört a jég. Az SZDSZ-es ipari államtitkár, Soós Károly Attila a hír hallatán olyan messzire futott, hogy még most is fut, hogy igazából miért, azt nem árulja el senkinek. De mindegy, legyen a Tamás Ipari és Mindenféle Miniszter, ha ezen bármi is múlik. Ha bármin most már bármi is múlik a koalícióban.

Az SZDSZ mintha úgy taktikázna, hogy mindegy, mit gondol vagy mond a régi-új miniszter, újra teszi majd a dolgát, mint eddig is. A régi-új miniszternek nincs véleménye, nem kell vele számolni. Nagyon erős felettes énje van viszont, aztat pedig úgy hívják, hogy Horn Gyula. Bármit mond majd Suchman, avval vagy Apuci véleményét tolmácsolja, vagy a kedvében akar járni. Mert Apuci jó; ha a kis Tamás durcáskodik, a "kis plasztikot" lecsapja a stelázsira, Apuci nem vág rá a kis fenekére neki, hanem az ölébe veszi, és megvigasztalja, és elmagyarázza a néniknek meg a bácsiknak, hogy milyen jó kisfiú a Tamás.

Figyeljük tehát Horn kezét, miközben beszél. Akár csalhat is.

publikálva
1996/37. (09. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk