Jelentés a Világsátor romjai alól

Országos és térségi romapolitikák

  • Becker András
  • 2013. március 28.

Publicisztika

Közleményben emlékezett meg tavaly a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság a tatárszentgyörgyi gyilkosság harmadik, negyedik és ki tudja még hány, ezután következő egyéb évfordulóiról. (Ez az az államtitkárság, aminek azért van ilyen értelmetlen neve, mert egykori és mostani vezetője kinevezésekor még nem tudta, hogy van-e cigánykérdés, és ha igen, úgy-e, ahogy ő gondolja, csak azt, hogy romaügyekben valami nagyon eredetit fog csinálni.)

A közlemény így kezdődött: "Három évvel ezelőtt azért kellett meghalnia egy gyermeknek Magyarországon, mert roma gyerek volt. (...)" Idén meg így: "Négy évvel ezelőtt azért kellett meghalnia egy gyermeknek Magyarországon, mert roma gyerek volt. (...)" Az áldozatok rokonai - meg úgy általában a romák szerte az országban - nyilván éppolyan jó érzésekkel várják az államtitkárság jövő évi sajtóközleményét, ahogy fogadták az ideit.

Vajon nem jutott eszükbe semmi? Vagy annyira bejött ez tavaly, hogy nem volt szívük újat írni? Esetleg csak annyi az üzenet, hogy az államtitkárság véleménye nem változik? Hogy változatlanul érvényes az akkori mondás, amivel a kommüniké folytatódik: "Még mielőtt bárki értékesebbnek tekintené az egyik életet a másiknál, kijelentjük, Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszka áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai, és ugyanúgy jár nekik az igazságtétel." (Az erős állam bűvöletében élők kedvéért az évfordulón tegyük hozzá: rasszista indítékból elkövetett bűncselekményért Magyarországon az utóbbi években legalább háromszor ítéltek el - romákat. Mellesleg az olaszliszkai pont nem ez az eset. A cigánygyilkosságok vádlottjai viszont néhány hónap múlva nagy valószínűséggel szabadlábra kerülnek.)

Tavaly sem feltételeztük, hogy Balog Zoltán - akkor még államtitkár - ne értené: a tatárszentgyörgyi gyilkosság kapcsán Olaszliszka emlegetése nemcsak kegyeletsértő, de nettó fasiszta érvelés is. Ismétlés következik: Olaszliszkán tipikus csőcselék-bűncselekmény történt, a tetteseket különös kegyetlenséggel elkövetett csoportos emberölés miatt jogerősen tíz évtől életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Tatárszentgyörgy egy rasszista gyilkosságsorozat első állomása volt: a tettesek rágyújtották a házat a falu szélén lakó, előre kiszemelt roma családra, majd lelövöldözték a menekülőket. A két ügynek csak egyetlen vonatkozása közös: az áldozatok és a tettesek mindkét esetben eltérő etnikai hovatartozásúak. Ezen az alapon viszont a kettőt csak az etnikai alapú észjárás képes egyben látni. De azt sem hisszük, hogy Balog miniszter vagy utódja a poszton, az őt helyettesítő Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár rasszista lenne. Ennél szimplább okból: kicsinyes politikai számításból rondítottak bele másodszor a gyász napjába.

Pedig egyértelmű volt már tavaly is: az a nyelvpolitikai küzdelem, amit a miniszterelnök vezetésével folytat az egész párt- és államapparátus, hogy a Jobbik szájából kiénekelje a sajtot, eleve kudarcra van ítélve. Sosem lesznek képesek a Jobbik-szavazókkal elhitetni, hogy ez a nóta ugyanaz, csak kicsit szalonképesebb hangszerelésben. De ha eddig hitték is, hogy a protonácikat meg lehet a saját terepükön is verni, február eleje óta nyilvánvaló e taktika katasztrofális kudarca: Miskolcon a helyi Jobbik feltörölte a padlót Kriza Ákos polgármesterrel és a Fidesz kétszívű romapolitikájával - meg hát magával a kormánypárttal.

A hazai pálya előnye

Kriza a maga nem csekély hatalmi és kommunikációs eszközeivel két éve próbál lépést tartani a városban egyre hisztérikusabb cigányellenes hangulatot gerjesztő szélsőjobbal - s a miskolci helyzet mintegy modellezi az országos fejleményeket. A polgármester ugyan nem beszél a Miskolcra betelepülő cigánybűnözőkről, de azért heti rendszerességgel razziáztat a romák lakta részeken, kiszáll a rendőrség mellett a gyámügytől a vízművekig minden szóba jöhető hatóság ilyenkor. Hogy a hatás biztos legyen, az önkormányzati hírportál minden alkalommal a jól bevált előítéletes roma klisékkel teszi egyértelművé, kiknél is kellett megint eljárni. Hasonló kommunikációs versenyfutás folyt a Jobbik és Kriza közt a Kanadából hazaküldött/hazajött romák ügyében is.

A polgármester vesztére azonban a Balog-féle romastratégiának a represszív mellett van egy másik arca is, a "Mutassuk meg az uniónak!". Nos, Kriza is próbált valamit mutatni: tavaly a képviselő-testületi többség szándéknyilatkozatot fogadott el, mely szerint a város indul a "TIOP-1.2.1/A-12/1 - Agóra - Multifunkcionális közösségi központok kialakítása" pályázati kiíráson a "Világsátor" nevű projektjével. A Világsátor valamiféle nemzetközi romológiai központnak volt elképzelve, ahol az európai romák különböző kulturális és oktatási projektek keretében találkozhatnak, kutathatnak, konferenciázhatnak: az a fajta "határokon átívelő" multikulti ügy, amit annyira szeretnek Brüsszelben. A Jobbiknak azonban több sem kellett, és néhány hét múlva már azt magyarázgatták, hogy nem igaz az egész, és nettó kétmilliárdért gigantikus roma sátrat építenek, hogy ide csalogassák a világ összes cigányát, beleértve a Kanadába menekülteket is. A Jobbik megállíthatatlan volt: hetek alatt huszonötezer (!) miskolci nyomatékosította az aláírásával, hogy nem akar Világsátrat a városba.

Kriza február 5-én jelentette be, hogy kapitulál, Miskolc mégsem indul a pályázaton - persze nem azért. Vona Gábor ehhez annyit tett hozzá, a Jobbik azon lesz, hogy máshol se legyen - és tényleg, ha a dolgok változatlan mederben folynak, ha Balog miniszterék továbbra is így próbálnak jók lenni a választóknál, akkor a Jobbik hamarosan bármiből világsátrat fog csinálni.

Kérdezhetnénk persze, hol volt az ellenzék, hogy a szélsőjobb ellenállás nélkül túszul ejthette az összes politikai szereplőt? Nos, Miskolcon a szocialisták maguk is egy származási jellegű kérdéssel voltak elfoglalva: kis listával kedveskedtek a helyi publikumnak, melyen azokat az önkormányzati tisztviselőket gyűjtötték össze, akiket - feltételezésük szerint - a polgármester hozott a városba Erdélyből meg a Partiumból. És ha valaki a 23 millió román munkavállaló első hullámát fedezi fel a város alkalmazottai között, az ugyan már milyen alapon leplezné le a Világsátorba özönlő romákról szóló hazugságot?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.