(2013-02-28)
Bár a választási kampány még odébb van, ellepték az országot a politikai hirdetések. Az ellenzék térfeléről az MSZP és a Jobbik bombázza hirdetésekkel a polgárokat, a kormánypárt helyett pedig a CÖF mutogatja óriásplakátjait országszerte.
Közleményben emlékezett meg tavaly a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság a tatárszentgyörgyi gyilkosság harmadik, negyedik és ki tudja még hány, ezután következő egyéb évfordulóiról. (Ez az az államtitkárság, aminek azért van ilyen értelmetlen neve, mert egykori és mostani vezetője kinevezésekor még nem tudta, hogy van-e cigánykérdés, és ha igen, úgy-e, ahogy ő gondolja, csak azt, hogy romaügyekben valami nagyon eredetit fog csinálni.)
Egy napon, ami el sem jön talán, majd én is kérek tőled egy szívességet, Bonasera - mondta Don Corleone. Szerencsére a gengszterkorszaknak rég vége, semmi okunk az aggodalomra.
A napokban kiderült, hogy pár százmilliárd hiányzik az idei hiánycél teljesítéséhez - azaz a decemberben elfogadott 2013-as költségvetésről bebizonyosodott, hogy kampó, lehet nekiállni megint esztergálni, és ez vagy kiadáscsökkentést jelent, vagy bevételnövelést, azaz adóemelést.
Egy angol humorkutató írta egyszer, hogy a nyelvi humorról való tudományos értekezés olyan, mint a béka élveboncolása: az ember gyomra kifordul tőle, a béka meg belehal.
A hetvenes évek elején láttam először közelről karfiolfülű embert. Hatéves lehettem, nagyapám kertjében valamiért ott tébláboltam egy összejövetelen, harsányan nevető bácsik körében. Nagyapám nyilván észrevette, mit nézek folyton, mert kézen fogott és odavitt a fülhöz, bemutatott: az unokám.
A Kiscelli Múzeum Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványtárának gyűjteményvezetőjével a századforduló bűnözéséről, Budapest akkori legvadabb területeiről, a rovott múltúakról, a ponyvairodalomról és a jótékonysági razziákról beszélgettünk abból az alkalomból, hogy a közelmúltban jelent meg a témával foglalkozó "A bűn nyomában. A budapesti bűnözés társadalomtörténete 1896-1914" című könyve.
Az ELTE BTK HÖK nagy botrányt kavaró listaügye és egy nemrég újrapublikált kutatás, amely a Jobbikot mutatta a legnépszerűbb pártnak az egyetemisták között, újra az egyetemista korosztály és a szélsőjobboldal kapcsolatára irányította a figyelmet. A rendre felvetődő, majd a szörnyülködéshullámok csillapultán újra elülő problémáról Miklósi Lászlóval, a Történelemtanárok Egyletének elnökével beszélgettünk.
2011. május 4-én a Fővárosi Bíróság garázdaság vétsége miatt jogerősen két év próbaidőre bocsátotta Habony Árpádot - derül ki a Narancs birtokába került ügyészségi és bírósági iratokból. A végzés szerint Orbán Viktor bizalmasát egy házaspár bántalmazásáért ítélték el. Nem kizárt, hogy Habony emiatt nem vállalt formális pozíciót az elmúlt évek során.
A versenyszférában tapasztalható negatív munkaerő-piaci folyamatokat a kormány a közfoglalkoztatás felpörgetésével próbálja kompenzálni. Úgy tűnik, jövőre zömmel hatórás foglalkoztatás lesz az önkormányzatoknál nettó 38 ezer forintért - sok helyen már ennek is örülnének. Pedig a közmunka nemcsak normális megélhetést, perspektívát sem ad.
Az 1938. február 27-én született Engel Pál nem egyszerűen kiváló középkorkutató volt, hanem olyan tudós, aki szakmájának bevett nézőpontjait (például a hazai történetírásban evidensnek tekintett "nemzeti látószög" érvényességét) is kritika tárgyává merte tenni, és aki a történetírás végső értelmének tekintett múltrekonstrukció "objektivitására" is rákérdezett.
Egyre több magyar él a mozgás és a munkavállalás uniós szabadságával, de kevesen tudják közülük, hogy könnyen az idegen ország joghatósága alá kerülhetnek. Ami egy elmérgesedő családi vitával megspékelve, az uniós jogot máig bizonytalanul kezelő nemzeti bíróságok asszisztálásával odáig fajulhat, hogy gyerekcsempész lesz a kisfiával hazaköltöző magyar anyukából.
A múlt héten kipattant listabotrány után ismét nyilvánvalóvá vált: az egyetemi, főiskolai hallgatók érdekképviselete sok sebből vérzik. A hallgatói önkormányzatok (HÖK) rendszerét átláthatatlan működés, a vezetők ellenőrizetlen túlhatalma, látszatlegitimáció jellemzi. A súlyos intézményi kudarc hátterét vázoljuk fel.
Az alsóházban a balközép hajszállal szerzett többséget, a szenátusban azonban fej fej melletti eredmény született. Az igazi nyertes az egész politikai elitet pusztulásra szánó civil bloggerekből, az utca népéből toborzott mozgalom, amely a legnagyobb párt lett a parlamentben. A kilátások: gyors kormányválság, új előre hozott választás, növekvő bizalmatlanság Olaszországgal szemben az EU-ban és az egész nemzetközi politikai-gazdasági porondon.
"Ha egy kicsit jobb lett volna a POSZT, nem kellett volna létrehozni" - mondja a Színházi Kritikusok Céhének elnöke a Hungarian Showcase-ről, amelynek keretében március 2. és 9. között húsz budapesti, független és kőszínházi előadást mutatnak be a világ harminc országából érkező, százhúsznál több színházi szakembernek.
Legizgalmasabb konceptualista koreográfusunk, Hód Adrienn ismét a határokkal foglalkozik. Rendületlenül kordont bont, hogy újabb korlátokat találjon. Díszlet és jelmez nélkül, csupasz térben helyezi el táncosait, akik maguknak kénytelenek megteremteni az intim teret, miközben meg kell találniuk egymással és a közönséggel is az intenzív kapcsolatot.
Martin McDonagh darabjai hálás színpadi alapanyagok; a távoli ír falu életképei otthonosan ismerősek és vigasztalóan távoliak. Ráadásul nem szorulnak különösebb rendezői értelmezésre, hiszen beszélnek magukért. Nem a héroszok, hanem az emberek.
Mahler- és Mozart-műveket hallottunk a Vajda Gergely vezényelte Rádiózenekar (MR Szimfonikusok) legutóbbi hangversenyén. Előbb Mahlert, és csak azután Mozartot, ezzel is jelezvén, hogy a koncert szembemegy az üres programszerkesztői reflexszel, mely szereti a dolgokat a zenetörténeti idő szerint elrendezni.
Van-e rasszizmus a pop világában, és ha igen, miért nem - többek között erre is fény derül a Pireneusok árnyékából bejelentkező, az arab dallamokat hol elektronikával, hol hiphoppal vagy épp kamarazenével egyesítő énekesnővel folytatott telefonbeszélgetésből.
A Blind Myself veteránnak számít a hazai rockszíntéren: a tizennyolcadik születésnapját ünneplő zenekar öt nagylemezen van túl, a Négyszögöl című hatodikat pedig rendhagyó módon négy - három-három dalos - adagban teszik közzé. A Narancs kérdéseire a zenekar alapító tagja, Tóth Gergő énekes válaszolt.
"A pódiumon egy Petersschule-növendéknek látszó fiatalember jelent meg; Szergej Prokofjev volt ez az ifjú. Zongorához ült, s úgy látszott, hogy vagy a billentyűzet leporolásával volt elfoglalva, vagy pedig vaktában verdeste a billentyűket, kemény, száraz billentéssel.
Két alkalommal játszották Szemző Tibor és Forgách András besorolhatatlan műfajú darabját a Művészetek Palotájában. A második előadás után ültünk le beszélgetni Szemző Tibor zeneszerzővel, filmessel, az előadás rendezőjével.
Az Atyaúristen kockásfüzetbe jegyzetelt a teremtéskor, a hollók trükkösebb fejszámolók, mint a hattyúk, és a szovjet birodalom bukása egyértelműen annak köszönhető, hogy Gorbacsov megduplázta a vodka árát. Ezeken és számos hasonló jelentőségű létkérdésen mereng Arto Jaakkola ügyfélmenedzser, az első könyves finn író művének fő- és antihőse, aki egyetlen dolgot szeretne szívből és igazán: egyszer kialudni magát.
Nemigen szokás a lektűrirodalom műveiből kritikai kiadást készíteni, ezt még a legnépszerűbb alkotások sem érdemelték ki. A kritikai kiadás a szépirodalom privilégiuma, mivel sajátos tulajdonságai által elsősorban tudományos munkára használható, márpedig a ponyvaregényeket ritkán veszi górcső alá az irodalmi élet. Ezúttal azonban betekinthetünk Christie műhelytitkaiba, elsősorban - a kritikai kiadások felépítéséből jól ismert eljárás - a különböző szövegváltozatok ismertetése által.
Ha a kodályi álom - az egyszerűség kedvéért nevezzük így az idealizált polgári zenekultúra széles néptömegekben való meghonosítását - megvalósult volna, akkor a recenzens most nem tipródna azon, hogy ajánlható-e jó szívvel a Magyar Narancs olvasójának egy olyan könyv, melynek legnagyobb része kottapélda.
Tavaly novemberben, a termékeny és népszerű írónő nyolcvanadik születésnapján a magyar kormányzat jószerint testületileg ünnepelte Jókai Annát. Az alábbiakban a már-már írófejedelmi rangon tisztelt alkotó életművének vázlatos és hangsúlyozottan szubjektív ismertetésére teszünk kísérletet.
Amikor Sztupa és Troché a legmesszebb voltak egymástól, évszakok választották el őket. Sztupa a telet taposta, Troché izzadt a nyárban, de mindenképpen össze kellett futniuk, mert szerfelett sok volt a tennivaló. Hogy mindezt hogyan is csinálják, az mindkettőjüket erősen foglalkoztatta.
Nincs unalmasabb, mint amikor egy mókázásba belefáradt hivatásos (bizonyos Dan Mazer, a Brüno és a Borat forgatókönyvírója, amúgy tévérendező) mindenáron viccelni akar. Tán nem véletlenül szerepel itt sem annyi rosszul előadott, humortalan, sőt kifejezetten tahó megjegyzéstől hatást remélő poén, s a poént követő döbbent, kínos csend - mint poénforrás.
A legendás csehszlovák szakemberképzés üdvöskéjeként induló, majd játékfilmek és tévésorozatok végtelen folyamán edződő lengyel alkotó szép nagy kört fut nálunk ezekben a napokban. A holokauszt idején játszódó filmje, A város alatt épp megjelenésünk napján kerül a mozikba, a rá következő hétvégén pedig az HBO adja a Csehszlovákia megszállása ellen a tűzhalált választva tiltakozó Jan Palachról forgatott háromrészes tévésorozatát, az Olthatatlant. Mindezekről még Miskolcon, a Cinefesten beszélgettünk vele.
Vannak azok a szombat (és tán vasárnap) délutánok, mikor annyira előkelőek vagyunk, hogy ágyban maradunk. Elrongyolt, unott, nyomorult celebidő, évértékelőket és listákat kopogtat a késő februári eső, előfordul, hogy megviseli az embert a szűkös alattvalói lét, így hát ablakot be, redőnyt le, nem akarunk embert látni.
Jelen politikai környezetben, amikor a szegénység kriminalizálása homofóbiával, idegengyűlölettel, a kisebbségek megvetésével találkozik össze, és amikor a politika ellenzéki művelői is abban a tévhitben ringatják magukat, hogy tevékenységük karakteresen depolitizált, ebben a környezetben tehát minden, kisebbségi kultúrát érintő gesztus politikai jellegű.
A Bessenyei Ferenc nevét viselő, 2012 végére teljesen felújított kulturális központ nem csupán Hódmezővásárhely kiglancolt utcájának legszexibb jelensége, de zsebtükre a magyar architektúra elmúlt hetven évének, és egy kimagaslóan tehetséges építészcsalád több generációjának emlékét is őrzi.
A cseljabinszki tűzlabda nyomán feltámadhat az érdeklődés egy százöt évvel ezelőtti, ennél sokkal pusztítóbb, ám hasonló természetű jelenség iránt.
A Down Alapítvány egyik foglalkoztató műhelyében jártunk, ahol vásárolni is lehet az ott készült termékekből.
Azon gyerekkori ételek között, amelyekre a legszívesebben emlékszem vissza, a csúsztatott palacsinta az elsők között szerepel. Holott kénytelen voltam arra a meglepő következtetésre jutni, hogy semmiféle vizuális és konkrét élményem nincs róla, fogalmam sincs, ki és mikor sütött nekem ilyet.
A Thai Tom Kha Chicken leves lényege a kókusztej és a különleges, diszkréten csípős fűszerek találkozása - ez rendben is van, de vajon ehető-e az Ó utcában feltálalt thai leves? És a rizstészta garnélával? Az Ételhordó kiküldött munkatársa az Imázsból jelenti.
