Az NKA új irodalmi kollégiumainak megszállásáról

Sértődöttek honfoglalása

  • Vári György
  • 2012. január 16.

Publicisztika

Sikerült végre. Tavaly egy darabig még úgy nézett ki, hogy a sumerológusi vonzalmai ellenére is túlzottan kozmopolita Szőcs Géza miatt mégsem sikerül majd, de idén összejött. Az Írószövetség végre telenyomhatta a Nemzeti Kulturális Alapban sértődött kis kijáróemberkéivel az irodalom pénzeiről döntő kollégiumokat. (Amikor megírtuk tavaly, hogy Szőcs Gézának arrébb kéne már állnia, mielőtt még az ő nevében verik szét a magyar kultúrát, átmenetileg nagyon népszerűek voltunk Szőcs lelkes írószövetségi utálói közt. Ennek vetünk menten véget.) A kollégiumokban az Írószövetség mellett ott vannak még a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) sértődöttjei is, azért, hogy végre megjutalmazhassák magukat sokévi lángoló hazaszeretetükért – úgyhogy kezdődhet is a munka!

Mint azt már megírtuk, sikerült úgy keverni a kártyákat a jelölő szervezetek kiválasztásával, hogy a miniszteri delegáltak névsora végül kevésbé legyen kínos, mint a demokratikusan, választáson beküldötteké. Azaz ugyanaz történt, ami mostanában mindig: mohóság, betartás, a látszat iránti teljes közömbösség. Úgy viselkednek, mint akiknek csak kevés idő jutott, akár egy átvonuló sáskahad: mindenhová benyomulni, és mindent, amit még lehet, minél gyorsabban felzabálni. Semmi méltóság, semmi önmegtartóztatás.

Szentmártoni János


Szentmártoni János

Fotó: MTI

A Folyóirat-kiadási Kollégium elnöke (szavazategyenlőség esetén az ő szava dönt) Bednanics Gábor, a régebben markánsabban, ma kevésbé jobboldali Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) egykori vezetője. A kollégium tagja továbbá a jelenlegi FISZ-elnök, Kollár Árpád, Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, P. Szabó Ernő, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa, valamint Szenes István az MMA nevű, immáron mindenhonnan kihagyhatatlan köztestületből. Őket „választották” a gondos kezek – nem nehéz kitalálni, hogy ez a névsor csak az előszelekciót követő megegyezések árán jöhetett létre. A fenti személyek némelyikével – félreértés ne essék – semmi baj nem lenne, a probléma az együttes kiválasztásuk. Ezt pedig igazán nem fogják ellensúlyozni a kollégiumban sem a minden bizonnyal kiváló biológusok, sem az egyházzene bizonyára nagyszerű szakértői – és ez persze fordítva is igaz. Ez egy olyan bölcsen döntő szakmai testület lesz ugyanis, ahol a derék biológus küldött az írószövetségi elnökkel fog vitatkozni a természettudományi tárgyú folyóirat-kiadás támogatásáról. Vagy dönt magában, ami még mindig jobb – cserébe pedig nem csap Szentmártoniék kezére, amikor az irodalom pénzét terítik. A túlsúly akkora, hogy még az is belefér, ha a tisztességesebbek némelyikében felhorgad a lelkiismeret.

Csak revánsvágy

Thímár Attila, a Könyvkiadás Kollégiumának elnöke szintén az Írószövetség tagja, Falusi Márton pedig egyenesen elnökségi tagja. Thímár a Kortárs, míg Falusi a Hitel szerkesztője: mindkét lap az Írószövetség szellemi holdudvarához tartozik. Ott van továbbá Bertha Zoltán (Írószövetség) – tőle  idézünk is egy 2008. februári elégikoesszéjéből: a „morális és pszichikai lumpenesedés, a páriatömeggé, puszta »plazazombi«-masszává züllés irama eddig elképzelhetetlen sebességre váltott; a kulturális nemzeteszmétől az »emelkedő nemzet« Németh László-i és 56-os eszményeitől való távolodás ugyancsak természetes napi valósággá fajult”. Máshol ezt írja: „a megmaradásakarat érvényesítésének a stratégiája a magyarság régi és mai legjobbjainak a tanítása szerint döntően a keresztény gyökerű kulturális, szellemi, erkölcsi nemzetfogalomra és nemzetszervezési eszmékre építhető”, ezért „a magyarság ma sem térhet ki a kollektív erkölcsi-szellemi és létigazságok együttesével hitelesített önvédelmi élethalálharc elől – és a számvető önvizsgálat elől sem”. Továbbá az „oktatás, az iskolakultúra, a humánszféra és általában az erkölcsi-szellemi minőség lesüllyesztése, az állam kivonulása kötelességei köréből, elzárkózása egészségügy, iskolák, egyházak megfelelő támogatásától: ez zajlik egyrészt. (...) Másrészt pedig folyik a szövetséges magántőke állami pártolása.” Utóbbi témakörökben (iskola, kórház, szövetséges magántőke állami pártolása) 2010 áprilisa óta Bertha tudtunkkal nem reklamál, ám bizonyára (ő is) roppant objektív döntnök lesz. Az MMA-küldött Szemadám György a biztonság kedvéért szintén tagja az Írószövetségnek is. (Mindez ugyanabban az egy kollégiumban.) Rajtuk kívül egy könyvtáros lesz még illetékes az irodalom pénzeinek kiosztásában, és e társaságnak egy immunológussal, valamint a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Karának professor emeritusával lesz majd módja eszmét cserélni orvostudományról. Ezenkívül van még egy jogász a Professzorok Batthyány Köréből is, hogy a képmutatás vádja ne érhesse a szakmai szervezetek döntését bölcsen kiegyensúlyozó Réthelyi minisztert.

A Szépirodalmi és Ismeretterjesztő Kollégiumban Mezey Katalin képviseli az Írószövetséget, valamint, mulatságos módon, az írószervezetek konszenzusos jelöltje, Reményi József Tamás. Utóbbi bekerülése a végtelen miniszteri nagyvonalúság eredménye. Rajtuk kívül még Antal István rádiós szerkesztő folyhat bele az irodalom ügyeibe, továbbá jelen lesz a tudományos nyelvvédelem fáklyavivője, Balázs Géza, és a történészi energiáit jórészt a csendőrség rehabilitálására fordító Szakály Sándor elnök is. Igaz, utóbbi legalább ért ahhoz, amit csinál – ahogy jó eséllyel az ebben a kollégiumban ténykedő geográfus és rajztanár is. Azaz messze itt állunk még a legjobban.

Több pénzt kapott az NKA idén, cserébe pedig csak azt a feladatot kell teljesítenie, hogy azt megfelelően ossza el, nehogy pocsékba menjen. Ami azt illeti, már annak is lehetne örülni, ha valamilyen kultúrpolitika, kultúraeszmény támogatásáról volna szó – az se baj, ha valami szörnyű ellenszenveséről. Ha volna ilyesmi. Ha a fentebbi, Bertha-féle nemzetközi nagytőkés „izé” szólna valami többről, mint ami nem „mink vagyunk” – ahogy a kozmopolita posztmodern ízlésdiktatúra kegyeltjei sem. De nem: ez csak revánsvágy, és az a vele együtt járó, mély meggyőződés, hogy mindez nekik jár, csak idáig elvették a libsik és a kommancsok (legyünk méltányosak: akadnak köztük, akiknek tényleg juthatott volna kicsit több elismerés). A kár pedig jelentékeny lehet, amit mindez a magyar irodalomnak okoz majd, ha a tagok nem lesznek végül belátóbbak, mint azok, akik delegálták őket. Ennek az esélyét egészen nem lehet kizárni. Érdemes lesz figyelni rájuk.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.