Szabadságot a gyűlölködő giccsnek! – Válasz L. Simon Lászlónak

  • Urfi Péter
  • 2013. szeptember 19.

Publicisztika

A Kárpátia zenekar támogatásáról szóló cikkünkre reagált az NKA alelnöke: ő nem tehet semmiről, viszont ha már arra járt, megvédi tőlünk a művészet szabadságát.

Erdős Virág nem kér az NKA pályázatán elnyert pénzből, mert a szervezet „ugyanezen pályázatában támogatásra méltónak találta a homofób, rasszista, irredenta és holokauszttagadó nézeteiről elhíresült Kárpátia zenekar legújabb lemezét kiadó Exkluzív Music Kiadót, és így közvetve magát a Kárpátia zenekart”.

Ez tiszta és egyenes beszéd, minden más porhintés, mentegetőzés – és természetesen utóbbiak sem várattak magukra cikkünk megjelenése után. Petrás János zenekarvezető és L. Simon László NKA-vezető ugyanolyan hévvel tolják el maguktól a felelősséget: ők, kérem szépen, ott sem voltak.

Petrás János lapunknak postázott helyreigazítási kérelmében perrel fenyegetőzött, ha nem tudatjuk azonnal minden jóérzésű hazafival: ők ugyan nem pályáztak. Még hogy ők, az államhoz? Aljas kommunista rágalom! Jó, a kiadójuk pályázott, direkt és külön a Kárpátia lemezének megjelentetésére, de nekik ahhoz semmi közük. Meg különben is, nem tudják felhasználni a támogatást adminisztratív okok miatt, szóval az egész meg sem történt.

L. Simon László fideszes képviselő és NKA-alelnök közleményében szintén siet leszögezni: neki az egészhez semmi köze. A kuratórium döntött, nekem abba beleszólásom nincs, állítja, ám utána – biztos, ami biztos – nekiáll mentegetni a döntést. Mert a művészet, tetszik tudni, szabad, nem lehet ám politikai alapon mérlegelni! Ráadásul 800 pályázat jött! Meg a jogdíjbefizetéseket is nézni kellett, és a Kárpátia, hú, ha tudnák, az úgy tejelt, mint egy buzgó boci. Arról nem is beszélve, hogy a Kárpátia – pardon, a kiadója – sokkal több lóvét kért, ahhoz képest ez a 400 ezer zsebpénz, mintha nem is adtunk volna, olyan. Mindennek tetejibe 7:0 arányban döntött a kuratórium, könyörgöm! Hát akkor csak nem tévedhettek! Ha valaki szerint esetleg mégis, akkor pedig tessék, elmondom, Victor Máté kurátor a felelős, őt tessék szidni, ne engem! (Érdemes elolvasni a teljes közleményt, mert ott mindez sokkal szebben hangzik, tényleg, felemelő olvasmány, hiába: L. Simon a költő, nem én.)

Miközben természetesen meghajlok L. Simon László bátorsága előtt, számos kérdéstől nem tudok szabadulni.

Vajon tényleg nem érti L. Simon László, mit jelent a politikai felelősség? Pont ő ne értené, aki ezzel öblögetett egyfolytában, amikor a kötelező intézményvezetői pályáztatás eltörlése mellett kampányolt? Nem ő mondta, hogy a politikának vállalnia kell a felelősséget az általa kinevezett vezetőkért? Senki nem állította, hogy ő döntött Petrásék pénzéről. De hogyan lehet pironkodás nélkül úgy tenni, mintha az általa igazgatott szervezet működéséhez neki semmi köze nem lenne? Emlékszünk, amikor – a Kárpátiával egy időben – Szaniszló Ferencet kitüntették, akkor is ment a gyáva hárítás: Balog kente a kuratóriumra, a kuratórium Halászra, majd kiderült, senki nem tudott semmit, kérik vissza a díjat. A Kárpátiától senki nem kérte vissza a díjat, ellenben róluk az derült ki, hogy nem is nekik szánták. Csak a saját naivitásomat okolhatom, hogy ez a mostani közlemény meglep; hogy L. Simontól ennél kicsit többet vártam.

De ha a politikai felelősség elvont fogalmába beletört is a bicskája, azért abban egyetértünk, ugye, hogy azt a Kárpátiának egyöntetűen támogatást szavazó kuratóriumot kinevezte valaki? Hogy a központosított kuratóriumok nem a Jóisten rendelése szerint álltak fel, hanem L. Simon ötlete nyomán és vezénylete mellett? Ha egy zsűriben általában egy, de maximum két ember jut egy-egy művészeti ágra (némelykor némelyikre – mint most az irodalomra – egy sem), akkor mért csodálkozunk, ha becsúsznak hátborzongató döntések?

Végül művészet és politika szétválasztásáról. Azt írja L. Simon: „Az NKA döntéshozóinak soha nem volt és nem is lehet feladatuk, hogy döntéseik során a pályázók politikai meggyőződését mérlegeljék… Mivel a Nemzeti Kulturális Alap a törvényesen működő művészeti csoportok politikai szempontoktól mentes támogatására törekszik, az alap vezetése továbbra is tiszteletben tartja a független szakmai kollégiumok véleményét. Aki pedig politikai szempontok érvényesítését kéri számon, az egy olyan rendszer felállítását követeli, amely távol áll a művészet szabadságától.”

Ha viszont nem politikai szempontok szerint, akkor mégis mire fel kapott támogatást a Kárpátia? Ismer a könnyűzene története remek náci rockzenekarokat – nem hiszem, hogy az állam feladata lenne egyengetni az útjukat, de ezek közvetlen közelében talán nevetés nélkül kimondható a „művészeti érték” szókapcsolat. De hallotta már L. Simon a Kárpátia bármelyik számát? Ezt a szirupos lakodalmas rockot? Mi lesz ebből a trutyiból, ha kivonjuk belőle a „politikát”?

No de ne vicceljünk. A Jobbik házi zenekara nem művészetet művel, hanem propagandát és uszítást zenei aláfestéssel. Népszerű koncertjeinek igazi fénypontjai Petrás János összekötő szövegei, amiből ez a nekivadult buzizás híresült el, de a többi sem különb. Ez működésük lényege, ezért járnak a koncertjeikre: EU-zászlót égetni és a mocskoszsidózni.

Nem hiszem el, hogy L. Simon László nem érti, mi az üzenete annak, ha egy szélsőjobboldali pártzenekart támogatnak közpénzből. Nem hiszem el, hogy ő ezt művészetnek tartja. Nem akarom elhinni, hogy szerinte irredenta és homofób dilettánsok pénzelése biztosítja Magyarországon a művészet szabadságát.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."