Babarczy Eszter: Szülnék én, de

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. jan. 23., 06:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szüljünk gyerekeket, akik majd nem mehetnek egyetemre? Akikről már most tudjuk, hogy csak külföldön fognak eleget keresni?

Magyarországon mind a nők, mind a férfiak többsége egyetért Ákos elhíresült kijelentésével a női princípiumról (tudományosan itt). Hogy helyes-e, ha így gondolkodik a magyarok nagy része, önmagában értelmetlen kérdés. Az én női öntudatom nem sérti, ha nők sokasága szeretné elsősorban az anyaságnak szentelni magát. Vádolható vagyok persze némi kriptoanyasággal, mert mindig szerettem volna anya lenni, ettől az igényemtől pedig liberális elkötelezettségem vagy a női egyenjogúság támogatása sem tántorított el. Nem hiszem, hogy a nemzetnek tartozunk azzal, hogy gyereket gyártunk, a helyzet mégis az, hogy sokan szeretnénk (vagy, ami engem illet, szerettünk volna) több gyereket, mint ahányat szültünk és felneveltünk. A legtöbben, akik végül kevesebbet szülünk, mint tervezzük, elég jó anyák akartunk lenni. Ez itt a dolog kulcsa, nem az állítólagos karrierizmus, az önzés vagy a fogyasztási kultúra és a Coca-Cola.

Az elég jó figyelemben, időben és végül, igen, pénzben mérhető, még ha szeretnénk is azt gondolni, hogy az anyaság igazán nem pénzkérdés. A magyar nők azért nem szülik meg a gyerekeket, akiket szeretnének megszülni, mert úgy érzik, nem tudnának elég jó körülményeket biztosítani nekik. Mert ami elég jó lenne, az egy gyerekszoba, egy jó iskola, végül pedig az egyetem. Biztos sokakat aggaszt az is, hogy nem tudnának 3 gyereket befizetni sítáborba, vagy – mint tanítványaimtól tudom – hogy egyes budai gimnáziumokban Abercombie & Fitch ingek és Nike cipők nélkül keserű az élet. De ha sóvárgunk a középosztályi státusz és életforma után – legalább a gyerekeknek –, az általában nem jelent mást, mint hogy egy kicsit feljebb, de legalább ne lejjebb, mint ahogy mi felnőttünk. Már szüleink is ezt szerették volna, és az ő szüleik is. Tanuljon a gyerek, vigye valamire.

Ha a nők nem szülnek, az azt jelenti, hogy eldugult a társadalmi mobilitás. Hogy a középosztályi életforma egyre kevesebbek számára elérhető, és a legtöbbször kétkeresős családban valósítható csak meg. Ezen önmagában sem a női egyenjogúságért vívott harc, sem a Fidesz pronatalista politikája nem segít. Erről tudományosabban itt.

Kedves Fidesz – mondhatnánk mi, szülni vágyó nők –, a ti „munkaalapú” (értsd: szakmunkásokra és betanított munkásokra) alapozott társadalmatokba szüljünk, pusztán abból a megfontolásból, hogy különben összeomlik a nyugdíjrendszer? Szüljünk gyerekeket, akik majd nem mehetnek egyetemre, akiket végtelenül fáradt és megalázóan szegény tanárok fognak tanítani leépült iskolákban? Szüljünk gyerekeket, akikről már most tudjuk, hogy csak külföldön fognak jó állást kapni és eleget keresni?

Nem meglepő módon az egyetlen réteg, ahol a gyerekek száma nem csökken, azoké, akik nem is próbálnak középosztályi egzisztenciára törekedni, ahol egy nőnek legfeljebb az ad szerepet és státuszt, hogy anya – ahol Ákos ősprincípiuma a maga teljességében érvényesül. Egyedül az alacsonyan képzett nők termékenysége – ahogy szépen mondják – nem csökkent jelentősen a rendszerváltás után, nem (vagy nem csak) azért, mert a gyerek számukra jövedelemforrás, hanem azért, mert eszükbe sem jut, hogy a gyerekek jó iskolába mehetnének, netán egyetemet végezhetnének, akik nem gondolják, hogy kell gyerekszoba, és eleve tudják, hogy a szegregált iskolában a többi gyerek se jár majd GAP-ben.

Gyereket akkor szülünk, ha úgy gondoljuk, hogy reménye van a tisztes, középosztályi neveltetésre, és aztán a tisztes, középosztályi életre. Tessék tehát egy jó országot csinálni, és akkor megszületnek azok a gyerekek.

szerző
Babarczy Eszter
publikálva
2016. jan. 23., 06:44
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 13
    2016. január 24., 14:37
    Sweet little candor....

    There's
    a delicate
    meaning
    in the light
    of your faith,
    sweet little
    candor....

    Francesco Sinibaldi
  2. 12 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. január 24., 13:51
    „fel sem fogja a szülővé legyek-e és a szülő vagyok közti különbséget”
    *
    Nem is akarom fölfogni, mert ez úgy marhaság, ahogy van.
    Azt mondtam: eleve rossz szülő az, akiben így vetődik föl a kérdés: „tudok-e az enyémnél értelmesebb, jobb jövőt adni” a gyerekemnek.
    Az ilyen ember egy életre teheti (s általában teszi is!) boldogtalanná a gyerekét, már amennyiben ő anno hegedűművész szeretett volna lenni, ám nem adatott meg számára a lehetőség, ezért a gyerekből akar erőnek erejével hegedűművészt (olimpiai bajnokot, fizikaprofesszort, sikeres menedzsert…) faragni.
    Azt mondtam: nem a felnőtt bornírt fejével igyekszem „fölfogni a különbséget”, hanem a gyerek szemszögéből ítélve mondom: a gyereknek nem a felnőtt által jobbnak, értelmesebbnek tartott jövőre, hanem a szüleivel együtt töltött jelenre van szüksége. Móricz is, József Attila is arról beszél, hogy a gyerek számára az anyagi javak utáni vágy azt az űrt igyekszik kompenzálni, amelyet a szülő hiánya okoz.
    De hivatkozhatnék Kosztolányira is http://epa.oszk.hu/00000/00022/00053/01446.htm Szép Ernőre is http://mek.oszk.hu/14000/14029/14029.htm#10 Szabó Lőrincre is http://jakoskata.hu/kedvencek_/versek_kedvenc_koltoktol_/szabo_lorinc_loci_orias_lesz-c135.html Hermann Alice-ra is http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/1183/TN6_0249002091757G.JPG Vekerdy Tamásról, Ranschburg Jenőről nem beszélve.

    Van a szülői odaadás, amely valóban a gyerek „értelmesebb, jobb jövőjéért” végzett ÁLDOZATOS munka, anyagi gondoskodás, s van a lelki odaadás, amely a gyerekkel együtt, főként játékkal, játékos tanulással töltött idő.
    Én csak ez utóbbit vagyok hajlandó fölfogni.
    .
  3. 11 Cyrano
    Cyrano
    2016. január 24., 13:00
    Az a baj, Gyurica, hogy fel sem fogja a szülővé legyek-e és a szülő vagyok közti különbséget.
    Nem ez az egyetlen, amit nem fog fel.
  4. 10 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. január 24., 12:26
    „Igen, a felelősség arról IS szól: szeretnék gyereket (jó dolog szülőnek lenni, újra és újra átélni azt a csodát, ahogy a gyerek felfedezi a világot pl.), de fel tudom-e nevelni? Tudom-e iskoláztatni? Tudok-e az enyémnél értelmesebb, jobb jövőt adni neki?”

    „A magyar nők azért nem szülik meg a gyerekeket, akiket szeretnének megszülni, mert úgy érzik, nem tudnának elég jó körülményeket biztosítani nekik.”
    *
    A gyermek szemszögéből ítélve a ROSSZ szülő teszi föl ezeket a kérdéseket, illetve fogalmaz ilyen válaszokat.
    József Attila így ír a Kései siratóban:

    Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
    édes emlőd s magad.
    Vigasztaltad fiad és pirongattad
    s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
    Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
    mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
    Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad –
    félrevezettél engem.

    Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
    hoztad el – kértem én?
    Mért görbitetted mosásnak a hátad?
    Hogy egyengesd egy láda fenekén?
    Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
    Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
    haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
    s mindent elrontsz, te árnyék!

    A gyereknek nem arra van szüksége, hogy az anyja az övénél „értelmesebb, jobb jövőt adjon” neki, hanem „édes ételre”, érzelmi oltalomra vágyik. Később pedig, amikor a gyermeknek már nyiladozik az értelme, az anya atavisztikus szerepét szükségképpen az apa váltja föl: „Anyám szájából édes volt az étel, / apám szájából szép volt az igaz.” (Nota bene ez nem szexista duma, nincs minőségbeli különbség az „édes étel” és a „szép igaz” között.)
    Az „édes étel” természetesen nem drága kindertojást jelent, amelyet a jó szülő megad a gyermekének, még akkor is ugyebár, ha másodállást, éjszakai túlmunkát kell vállalnia, hanem épp ellenkezőleg, totális odaadást, a gyermekkel töltött rengeteg időt jelent.

    Én még őszinte ember voltam,
    ordítottam, toporzékoltam.
    Hagyja a dagadt ruhát másra.
    Engem vigyen föl a padlásra.

    Csak ment és teregetett némán,
    nem szidott, nem is nézett énrám…

    Milyen szülő (anya) az, aki még csak rá sem néz a gyermekére? A felnőtt szemszögéből ítélve jó szülő (jó anya), hiszen a gyerekért dolgozik (mos, vasal, robotol), míg a gyerek szemszögéből ítélve az ilyen anya kék-hideg szörnyeteg: „szürke haja lebben az égen, / kékítőt old az ég vizében”.

    Vagyis abból, amit Kövérék elindítottak (a nő anyaságbeli önmegvalósításáról, vagy mi a bánatról), üres, szánalmasan magyarázkodó, önző-önfelmentő locsogás lett.

    A proletár (nyomorban élő) József Attila nem a szegénység, hanem a hideg idegenség miatt nem érezte „elég jó szülőnek” az anyját, míg Móricz szintén a nyomorról ír, ám ő így fejezi be a költeményt:
    „Fuldoklás jött rá a kacajtól. Keserves, öldöklő fuldoklás és ahogy odaállottam alá, hogy támogassam, amint két tenyerébe hajtott arccal hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre.
    Vér volt, az ő drága, szent vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a szegény emberek között is csak kevés tud.” http://epa.oszk.hu/00000/00022/00019/00423.htm

    A rossz szülő és a jó szülő között az a különbség, ami a gondoskodó-kékítő-hidegség és a gyerekkel együtt kacagó vörös vér-melegség között.
    A Hét krajcár a Mama pandanja.
    .
  5. 9 Cyrano
    Cyrano
    2016. január 24., 11:06
    Tény: a jóléti államokban a legalacsonyabb a gyerekvállalási kedv. De nem azért, mert önző módon még egy autót akar valaki gyerek helyett.
    Hanem azért, mert normális ésszel felméri: mit tud megadni a gyerekének.
    Szép szavak ez a "létezés öröme" kedves hatos, de ha gondolkodott már azon, mit ad enni este a kölkének, akkor tudja: normális ember nem teszi ki ennek a gyerekét.
    Igen, a felelősség arról IS szól: szeretnék gyereket (jó dolog szülőnek lenni, újra és újra átélni azt a csodát, ahogy a gyerek felfedezi a világot pl.), de fel tudom-e nevelni? Tudom-e iskoláztatni? Tudok-e az enyémnél értelmesebb, jobb jövőt adni neki?

    Az pedig, hogy olyan országokban, ahol magas a gyerekhalandóság sok gyerek születik, ahol nincs pénz felvilágosításra, fogamzásgátlásra, ott sok gyerek születik, az bizony nem a "létezés öröméről", hanem mélységes szegénységről/tudatlanságról szól.
  6. 8 Pasinszki
    Pasinszki
    2016. január 23., szombat 19:31
    "Tessék tehát egy jó országot csinálni, és akkor megszületnek azok a gyerekek."
    De hát megvan a jó ország! A mi bölcs vezérünk kedvére uralkodik. Más meg le van szarva(sbőrrel takarva).
  7. 7 Blama
    Blama
    2016. január 23., szombat 15:39
    Eléggé örültem volna, ha Bruno Bettelheim neve említésre került volna...
    Elég jó lett volna...( lásd: Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő )
  8. 6
    2016. január 23., szombat 15:05
    Kedves Eszter!
    Ez egy erős racionalizálás. Tudod mit nem adsz meg a gyermekednek? A létezés örömét, a a boldogság lehetőségét. Eddig nem hittem volna rólad, hogy az anyagi jólétben látod az ember egyetlen örömét, és az ember nem is ember, ha nem a legjobb iskolákba jár, nem a legjobb ruhákat hordja. Szomorú, hogy ennyire lenézed a társadalom nagy rétegeit.
    Ma már a legkevésbé az anyagiak döntik el egy gyerek sikerét. Sokkal inkább a szerzett viselkedésminták, a szülői jelenlét, a sikerkritériumokként definiált szokások. Elképesztően sok lehetősége van egy gyereknek ma a sikerre, minden eddigi kornál több. Az átjárhatóság, a mobilitás a lehető legnagyobb, ami eddig létezett.
    Kár, hogy ez a vélemény ilyen felszínesre sikeredett.
  9. 5 prizmas
    prizmas
    2016. január 23., szombat 13:20
    #1

    Te például itthon keresel többet. A többiek viszont nem rendelkeznek a te múltbéli és jelenlegi lehetőségeiddel, adott vagy szerzett képességeiddel.
    Örülök, hogy jól megy a sorod.
  10. 4 prizmas
    prizmas
    2016. január 23., szombat 13:14
    Kedves Babarczy Eszter!

    Miért is van akkor az, hogy Európa leggazdagabb országaiban is problémát jelent a bennszülöttek alacsony gyermekvállalási hajlandósága? A németek (már amelyik) például éppen a múlt évben próbálkoztak azzal, hogy a Közel-Keletről pótolják a gazdaságuk működtetéséhez szükséges munkáskezeket, és agyakat.
    Mekkora is lenne az az életszínvonal amely mellett a világ relatív jólétben élő 20%-a hajlandó lenne újabb autók, nélkülözhető háztartási kütyük, délszaki vidéken töltött nyaralás helyett gyermekekre áldozni a jövedelmét, és a szabad idejét?

    "Érdekes" módon a világ leginkább nyomorult szegleteiben nem jelent gondot a népesség fogyása.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Sokan hittek benne
Szálasi és a nyilas uralom
Lánczi András és a tudomány
A rendszer főideológusa
A nyelvünkre megy
Dögrováson a magyar szinkron
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk