TGM: Kurta válasz Felcsuti Péternek

  • Tamás Gáspár Miklós
  • 2015. július 8.

Publicisztika

TGM szerint Felcsuti felszínesen vitatkozik vele. Ezért elmagyaráz egy-két dolgot.

Felcsuti Péter, a kitűnő bankszakember megbírált engem itt: Előrebocsátom, hogy én Felcsuti Pétert – írásai alapján – rendes és okos embernek tartom, és nincs rá okom, hogy ingerült vagy csúfondáros legyek vele szemben. Ugyanakkor azonban kénytelen vagyok fölvetni néhány kérdést a vitamódszerével kapcsolatban.

Nem veszem zokon, hogy a Magyar Nemzet szemleírója, Pápay György majdnem szó szerint ugyanazt írja, mint Felcsuti Péter, csak engem történetesen nem Bokrossal, hanem Seres Lászlóval állít szembe. Ez átlagos újságcikk, tűrhetően korrekt, bár a magyarországi sajtó szokásának megfelelően eléggé tájékozatlan – bár azért jobban informált, mint Felcsuti Péteré.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Felcsuti nem a voltaképpeni nézeteimet bírálja, hanem a rólam elterjedt médiaklisét. Értelmiségitől – aki nem a lapzártától űzött, ágrólszakadt hírlapíró, hanem ráérő nagypolgár – azért ennél többet várok.

Ez a médiaközhely annak köszönhető, hogy a társadalmi rendszer alaptermészetéről az 1980-as évek pesti előítéletei szerint szokás általában beszámolni. (Félreértés ne essék: ez nem divat és trend kérdése, az 1980-as évek előítéletei nem jobban és nem rosszabbak, mint a 2010-es évekéi. Csak hát az előítéletek gyorsan avulnak.) Az 1980-as évek reformdumája a világot a „terv” kontra „piac”, illetve az „állami beavatkozás” kontra „piaci spontaneitás” ellentétének terminusaiban látta, és nem tagadható, hogy ez a nagyon fontos kérdések egyike.

Ugyanakkor azonban ez nem adhat választ a kapitalizmusnak mint olyannak a természetére irányuló kérdésre, mert mind az ún. jóléti állam, mind az ún. neoliberális globálpiaci neokap (sőt: a „reálszocialistának” címkézett bürokratikus államkapitalizmus is!) egyaránt kapitalizmus, és az elosztási szisztéma, bár nagyon jelentős aspektus, nem az egyetlen döntő mozzanat abban a rendszerben, amely az árutermelésen, az árucserén és a bérmunkán nyugszik.

Korábbi tanulmányom, 2008-ból, megmagyarázza, hogy miért tekinthetik marxisták a kisebbik rossznak a jóléti államot, amelynek – ilyesféle fönntartások nélkül – a baloldali liberális Felcsuti is a híve, ami teljesen OK, akkor is, ha olyan könyvekre támaszkodik, mint a híres Thomas Pikettyé, amely ezer lapon keresztül állapítja meg, hogy nagy és növekvő az egyenlőtlenség. (Hát igen.) Ez azonban csak kompromisszum, és a valódi antikapitalizmushoz semmi köze. A Sziriza politikája nem antikapitalista. Éppen a derék Janisz Varufakisz teszi világossá (új könyvéből a The Guardian közölt fejezetet), hogy paradox módon ő és barátai – kritikai marxisták – próbálják megmenteni a liberális-demokratikus kapitalizmust Európában amellett, hogy igyekeznek megkímélni a görög nyugdíjasokat az éhezéstől, mert különben jön a fasizmus.

Tehát amikor Felcsuti „antikapitalizmusnak” véli a görög nép és a görög baloldal melletti „kiállásomat”, száz százalékig téved (abban nem, hogy antikapitalista vagyok, de most másról van szó). Itt a demokratikus elkötelezettségem és morális kérdések állnak a középpontban. (Vö. nyilatkozatommal a ma legnépszerűbb baloldali portálon, vö még Slavoj Žižek szép írásával, továbbá evvel a csaknem zseniális blogesszével.)

Szóval Felcsuti vitakozik avval, amit az álláspontomnak vél (tévesen), anélkül, hogy a legcsekélyebb erőfeszítést fordítaná rá, hogy a kontextussal megismerkedjék. Ez így nem fog menni. (Megemlíteném, hogy a kelet-európai kapitalizmus sajátos történeti jellegéről hosszú évekkel ezelőtt írtam, ez több nyelven megjelent, még magyarul is 2007-ben, vö. még itt.)

Van még egy elég súlyos probléma Felcsuti cikkében (és cikkével). De ez nemcsak engem érint. Nyilvánvaló, ha valaki valami újat javasol, rá hárul az onus probandi, a bizonyítás terhe. Ámde amikor liberális és konzervatív szerzők radikális baloldali szövegeket kritizálnak, megjelenik náluk az onus utopiæ, azaz az utópia kifejtésének kötelezettsége. Ez azért túlzás. Elvárnák, hogy akárhányszor újságcikket írok – persze lehet, hogy ez rossz szokás olyasvalakinél, akinek teoretikus mondandói is vannak –, mindannyiszor kifejtsem a Jövő Társadalmának alapvonalait; márpedig ha ez a kötelezettség (pláne ha minden egyes esetben) fönnállana, akkor lehetetlenné válnék mindenfajta kritikai diskurzus. Ráadásul bírálóim egy része valaminő kormányprogram konkrét pontozatait kérik rajtam számon folyton-folyvást, mivel hogy én vagyok ugyebár a legnagyobb nem létező párt elnöke. LOL. Ha jobban meggondoljuk, ez annyit jelent, hogy aki intellektuálisan nem fér bele a provinciális kelet-közép-európai lib-dem vagy szocdem vagy autoritárius etnokonzervatív keretekbe, az fogja be a száját.

Legmélyebb sajnálatomra ezt az óhajt – egyelőre még – nem áll módomban teljesíteni.

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.