Botka Lászlónak nincs érdemi kihívója, s ott van neki Szeged ajánlólevele

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. febr. 10., 16:02
kommentek
27
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Gyurcsány-dilemma jelentőségéről.

Régóta vita tárgyát képezi a 2014-es összefogás pártjainak politikusai és támogatói körében, hogy milyen szerepet játsszon Gyurcsány Ferenc az Orbán-rezsimmel szemben kialakítandó pártközi együttműködésben. A „Gyurcsány-dilemma” két szempont összeütközéséből áll. Az egyik, hogy a volt miniszterelnök pártja, a DK megkerülhetetlennek látszik a jelenlegi ún. demokratikus oldalon. A DK jelentőségét nem is igazán az MSZP-hez legnagyobb jóindulattal is csak közelítő támogatottsága illusztrálja, hanem sokkal inkább az országosan kiépített szervezete, elkötelezett tagsága és nem kevésbé elszánt szavazótábora. A kvótakampány kapcsán például láthattuk, hogy a DK szavazói sokkal nagyobb arányban követték pártjuk bojkottpárti álláspontját, mint az MSZP-sek; ez pedig vélhetően több százezer fix szavazót jelent a DK részéről bármilyen ellenzéki együttműködés számára.

Másik oldalról viszont a párt szívét és lelkét jelentő Gyurcsány Ferenc egyben hazánk egyik legelutasítottabb politikusa, sőt politikai szimbóluma. A Republikon Intézet egy tavaly augusztusban publikált kutatása szerint a Gyurcsányt bármennyire, de támogatók aránya a teljes népességben 23,9 százalék volt (valamivel kevesebb, mint a jelenlegi baloldali szavazótábor), míg az őt elutasítóké 57,5 százalék – ezek a 18 vizsgált politikusnál mért legrosszabb eredmények. Komoly ballasztot venne a nyakába egy ellenzéki összefogás Gyurcsány személyével – hangzik a Gyurcsány-dilemma második szempontja, amely a DK említett előnyeivel összevetve láthatóan komoly fejtörést okoz az ellenzéki közösségnek.

A dilemmát újabban a miniszterelnök-jelölti posztra bejelentkező Botka László is fölvetette, az együttműködés föltételéül szabva, hogy Gyurcsány ne szerepeljen a közös listán, mert „azokkal, akikkel a rossz emlékű, 2010 előtti kormányzást azonosítja a választó, nem lehet nyerni”. Pár hónappal később Gyurcsány az évértékelőjében, illetve utána több interjúban is kifejtette, hogy úgy tudja, Botka szavait később tettek is követték: Lengyel László közreműködésével háttéregyeztetések indultak meg, hogy a DK-n kívüli demokratikus pártok valahogy leválasszák Gyurcsányt a DK-ról, föloldandó az előbb vázolt dilemmát.

Gyurcsány és Botka 2008-ban

Gyurcsány és Botka 2008-ban

Fotó: MTI

 

Az „összeesküvés” azonban eddig még láthatóan nem valósult meg, és semmi más sem történt, ami a vázolt állapotokat átrendezte volna a demokratikus oldalon, úgyhogy a dilemma továbbra is áll. Viszont nem sokkal az összeesküvés „elgáncsolása” után, a Gyurcsány-évértékelőt követő negyedik napon megjelent a HVG-ben a Medián adatsora a legfrissebb párttámogatási adatokról. Ezek a következőt mutatják (a választani tudók körében). A demokratikus oldalhoz tartozó pártok közül az Együtt támogatottsága 3 százalék, a DK-é 6, az MSZP-é pedig 12, a Párbeszéd és a MoMa nem mérhetők. Ha összeadjuk őket – ami a valós életben nem mindig lehetséges ugyan, de most jóindulatunk jeléül tegyük meg –, akkor ez így összesen 21 százalék. Ezzel szemben a Fidesz eredménye: 55, azaz ötvenöt százalék. Nagyon úgy fest tehát, hogy ha nem a mikroszkóp lencséjén át, egy szűken határolt metszetét figyeljük csak a hazai pártrendszernek, akkor máris jóval kevésbé tűnik jelentősnek az egész Gyurcsány-dilemma. (És ez akkor is így van, ha elfogadjuk a volt miniszterelnök egyébiránt elég bajos érvelését, miszerint az ő pártját tendenciaszerűen alulmérik.) Az ellenzék alapvető problémája nem az, hogy a Gyurcsány-párt 6 százalékát maguk mögött tudják-e, vagy sem; sokkal inkább, hogy a Fidesz szavazói csaknem háromszor annyian vannak, mint az egész demokratikus oldal. (A Jobbik az említett fölmérés szerint a legnagyobb ellenzéki párt, 15 százalékkal.)

A politikai munka, amit Botka László is meghirdetett a már idézett interjújában, nem kerülhető meg. A választásokon való minél jobb szerepléshez új szavazókat kell megnyerni, ennek forrása pedig főként a pártot választani nem tudók tábora lehet. Közülük is főként a kiábrándult fideszesek érdemes lőni: arra a bő félmillió emberre, aki foglalkozott a politikával, szavazott is a választásokon, csak mostanra már csalódott a jelenlegi kormányban. Az ő csalódottságuk alkalomadtán átfordítható lehet proteszt-szavazattá – viszont valószínűtlen, hogy szavaznának olyasvalakire, akivel szemben legalább egyszer már leszavaztak. Ebben a fénytörésben a Gyurcsány-dilemmának a második szempontja számít: az elutasítottság. Gyurcsány és a hozzá csatolt DK elfogadásával a demokratikus oldal láthatóan nem kerül közelebb a kormányváltáshoz; elutasításuk azonban megnyitja a proteszt-szavazatok fölszívásának lehetőségét. Ezt az aránytalan választási rendszer sem akadályozza meg: 6 százalék „elvesztése” korántsem perdöntő akkor, ha például van a Jobbiknak 15 százaléka, a DK-nélküli összefogásnak 40, a Fidesznek meg 39. Ezek a számok persze távol állnak a mostani helyzettől, az elérésük pedig rengeteg politikai munkát igényel; sőt ez ellen a stratégia ellen szól, hogy emlékeztethet Bajnai Gordon és Mesterházy Attila 2013-as összefogására, ami végül is olyan sikertelen lett, hogy 2014 elején, a veszteségminimalizálás okán be kellett vonniuk Gyurcsány Ferencet is. Viszont most, egy évvel a választás előtt nincs Botka Lászlónak érdemi kihívója, ellenben ott van számára Szeged ajánlólevele, valamint egy világos program is – nem tűnik teljesen veszett ügynek így akár az említett arányszámok elérése sem.

Természetesen elképzelhető egy másik forgatókönyv is: az, hogy beveszik Gyurcsányt, viszont vagy elég hatékonyan „eldugják” a választók szeme elől (erre vonatkoznak azok a javaslatok, amelyek szerint, ha a listán nem is, de egy egyéni körzetben helyet kaphatna a volt miniszterelnök), vagy egyszerűbb esetben tisztára mossák. Ennek az esélyei azonban jóval csekélyebbek. Egyfelől Gyurcsány és a DK továbbra is – sőt talán egyre erősebben – megtestesítik, nemcsak a 2010 előtti világot, de a jobboldali tábor narratívájánaklidérceitis, amire persze folyton ráerősítene a kormánypárti média. Másfelől e stratégia esetén még az előző bekezdésben vázoltaknál is jobban kéne számolniuk az egyelőre dinamikusan növekvő Momentum Mozgalommal, amely szintén a bizonytalanokra pályázik, viszont helyzeti előnyben van mindenóellenzékiformációhoz képest. Mindazonáltal volna egy lehetőség, amivel még így is javulhatnának az esélyeik: ez pedig nem más, mint az előválasztás, amin ha Gyurcsány valamilyen pozíciót elnyerne, akkor a pártok érvelhetnének úgy, hogy a nép szavazatai alapján került oda, ahova, tehát legitim jelölt. Az előválasztásba pedig föltehetően maga Gyurcsány is belemenne, hiszen a Lengyel-féle háttértárgyalások története kapcsán rendre úgy érvelt: „nem az emberek háta mögött állapodunk meg”, ugyanis „felelőtlen ellenzékből felelőtlen kormányzás lesz”.

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2017. febr. 10., 16:02
kommentek
27
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 27 Valakicske
    Valakicske
    2017. február 14., kedd 11:39
    http://index.hu/belfold/2017/02/13/lmp_putyin_orban_kompromittalo_video/
  2. 26 Cyrano
    Cyrano
    2017. február 13., hétfő 12:00
    Rumata, vannak veled vitáim, de most nagy vonalakban egyetértek.
    Annyit tennék hozzá: Antall még szinte büszke is volt arra, hogy nem ért a gazdasághoz. Ami azért elég szánalmas, valljuk be.
    És lehet elszámoltatásról habogni minden új pártocskának az "emút26" év kapcsán, de akkor tessék papát-mamát is megkérdezni, miért nem ordítottak ezerrel az E-hitel, és a kárpótlási-jegy kapcsán.
  3. 25 Rumata
    Rumata
    2017. február 12., 23:36
    Antall idején elképesztően pofátlan rablás folyt, aminek nagy részét 1994 után Hornék fel is tárták.

    De Hornék ezeket mélyen elhallgatták, ahelyett, hogy a már akkor minősíthetetlen hangnemben hőbörgő és a normális parlamenti munkát ellenehetlenítő magyar jobboldal kiiktatása céljából nyilvánosságra hozták volna.

    Hornék simán bevezethették volna a pártok és egyházak állami támogatásának alkotmányos tiltalmát, valamint a pártok és egyházak gazdasági társasággá való átminősítését és szigorú pénzügyi ellenőrzését.

    De Hornék még a legalapvetőbb baloldal elveiket is megtagadva készségesen asszisztáltak a jobboldal ideológiai, politikai és gazdasági hatalomátvételéhez.
  4. 24 Rumata
    Rumata
    2017. február 12., 23:22
    rworse, 23

    Bizony, akár még hehe is.

    Hornék kétharmados kormányzása volt a magyar baloldal nagy esélye arra, hogy jó irányba fordítsa a rendszerváltást.

    De Hornék elszalasztották ezt a lehetőséget, és ezzel szabad utat engedtek a magyar jobboldal ideológiai és gazdasági ámokfutásának.

    Ha Hornék 1994-ben kivizsgálták volna Orbán 700 milliós székházlopási ügyét, akkor nemcsak Orbán került volna jó ideig hűvösre, és egy életre a politikán kívülre, hanem Antall más köztörvényes bűntettei is napvilágra kerülhettek volna.

    A nemzetpusztító jobboldali bagázs erkölcsi megszégyenülése után már a koronás címer, az egyházak durván igazságtalan egyoldalú kárpótlása, az Antall által szétzilált oktatás- és eü-finanszírozás, valamint a kezdődő horthysta nosztalgiapropaganda ügye is különösebb vita nélkül rendezhető lett volna.

    Ehelyett Hornék Orbánt és Antallt szó nélkül hagyták megdicsőülni, és nemcsak a háborús bűnös Monarchiát és a Horthy-rendszert legitimáló koronás címert hagyták érintetlenül, hanem még az egyházak kivételezett helyzetbe hozására is rátettek egy lapáttal a Vatikáni szerződés aláírásával, és az oktatás- és egészségügy-finanszírozást ellehetetlenítő Antalli törvényeket is szolgai módon átvették.

    Hornék a kétharmaduk birtokában még simán leállíthatták volna Antall jobboldali népátnevelő programját.

    De Hornék még a szerencsétlen töketlen Fodor Gábornak sem engedték, hogy a tiszavirág-életű oktatási minisztersége alatt legalább az egyházi iskolák egyoldalú állami támogatását megszüntesse.

    Hehe vagy nem hehe, egyértelműen Hornék szabadították az országra az ámokfutó magyar jobboldalt.
  5. 23 rworse
    rworse
    2017. február 12., 19:26
    Rumata, 21


    Hehe, hehehe. Miért nem mindjárt a tatárjárásig vezeted vissza, hogy minden Orbánért az MSZP vezetése a hibás.
  6. 22 Valakicske
    Valakicske
    2017. február 12., 18:49
    https://politikaivelemenyek.eu/szabo-zoltan-gyurcsany-a-hibas/

    Ekkor azonban beütött a bomba: Botka László, Szeged szocialista polgármestere december 22-én, a 168 órának adott interjújában bejelentette: vállalná pártja és az egységesen föllépő ellenzék miniszterelnök-jelöltjének szerepét. A bejelentés azért vert nagy hullámokat, mert Botka korábban egyértelmű favoritnak számított az MSZP miniszterelnök-jelölti futamában, ám amikor a párt nyári kongresszusán alulmaradt Hiller Istvánnal szemben a választmányi elnöki tisztségért indult versenyben, szokatlan józansággal maga vonta le a konzekvenciát: „Ezzel az én esetleges miniszterelnök-jelöltségem le is került a napirendről. Hiszen mivel is kampányolnánk? Netán azzal, hogy ’Kedves választó, nekünk ugyan nem kellett választmányi elnöknek, de Önnek azért még jó lesz’?”
  7. 21 Rumata
    Rumata
    2017. február 12., 17:49
    #19

    Kedves rworse,

    ugye nem baj, hogy nem válaszolok tételesen arra az elképesztő mennyiségű hülyeségre, amit itt Gyurcsányról összehordtál.

    De annyit azért megjegyeznék, hogy amit te Gyurcsány éktelen balfaszságaként próbálsz beállítani, az kizárólag az MSZP vezetésének éktelen balfaszsága volt.

    Orbán kétharmadja kizárólag az MSZP-vezetés éktelen balfaszságának köszönhető.

    És mégcsak nem is csupán a Gyurcsány-kormány idején tanúsított balfaszságának, hanem már a kétharmados Horn-kormány idején elkezdett, és attól kezdve folyamatosan súlyosbodó éktelen balfaszságának.

    Az MSZP 1994-től kezdve módszeresen mindent megtett azért, hogy az országot Orbán kétharmados ámokfutásába kergesse.

    Gyurcsány 2000-2010 közötti szereplése csupán egy kétségbeesett kísérletet volt arra, hogy a magyar baloldal - és az ország - szakadék felé rohanását megállítsa.

    De ha az egész pártvezetés önsorsrontó hülyékből áll, akkor azon csupán egy ember talpraesettsége már nem tud változtatni.

    - - -

    Persze Gyurcsány is rengeteg hibát elkövetett.

    De Orbán választási győzelmét kizárólag az okozta, hogy az MSZP egyértelműen a választók tudomására hozta, hogy nem érdekli az ország sorsa: nem akar, és nem is tud kormányozni.
  8. 20 Rumata
    Rumata
    2017. február 12., 16:25
    Azért a fenti cikk írója eléggé el van tévedve.

    Gyurcsány elutasítottságára hivatkozni teljesen komolytalan dolog, mivel közismert, hogy Fletó az egyetlen olyan politikus, akiről az emberek nagy többsége elhiszi, hogy le tudná váltani Orbánt.

    Gyurcsányt "a 2010 előtti világ megtestesítőjének" nevezni szintén hülyeség, mivel azt még Fletó elvakult gyűlölői sem vitatják, hogy az öszödi beszédben Fletó pont "a 2010 előtti világ" visszásságait kritizálta.

    Ebben a pillanatban pont Fletó az egyedüli, akit egy megújult baloldal közös kormányfőjelöltjeként a szavazópolgárok nagy többségével a legkönnyebben el lehetne fogadtatni.

    Botkát viszont egyszerűen nem lehet kormányfő-jelöltként komolyan venni.
    Már csak azért sem, mivel eddig még semmi konkrét elképzelést nem adott elő arról, hogy kormányfőként mit akarna az ország problémáival kezdeni.

    - - -

    Ha tehát röviden akarnánk vázolni a "Gyurcsány-dilemma" lényegét, akkor az így hangzana:

    Miközben Fletó nemcsak a DK, hanem még az MSZP kormányfő-jelöltjeként is simán elképzelhető volna, addig Botka még a saját pártja kormányfő-jelöltjeként sem vehető komolyan.
  9. 19 rworse
    rworse
    2017. február 11., szombat 22:19
    Cyrano, 19

    Éppenséggel egy-két tényt említettem, csak úgy hirtelen fejből, sejtetést semmit.
    Azt nem érted, hogy természetesen régen túl vagyok olyasmin, hogy elolvassak olyasmit, mint Debreczeni könyvét. Debreczeni összes ilyetén könyvét olvastam (már a Simicskát is), a Gyurcsányrólt is, egyes részeit többször. Tudatlannak ábrázolsz az ügyben, pedig ellenkezőleg, kutatási területem, gyakorlati területem a Gyurcsány-tematika.
    Kéri téved, Gyurcsány keze közel sem tiszta. Kéri abban is téved, amikor rendszeresen arról beszél, hogy Gyurcsány nem kormányzott, illetve hogy nem is alkalmas, csak kampányolásra. Gyurcsány alkalmas kormány vezetésére, kormányzásának hibái is nagyrészt köszönhetőek az Orbán által a kilencvenes évek közepétől létrehozott abszurd magyar közéleti viszonyoknak.
    Valóban ezredszer mondod, hogy miből indulunk ki, de esetemben ez biztos nem igaz. Gyurcsány megítélését is Gyurcsány alapján végzem, nem Orbánból indulok ki Gyurcsányról beszélvén, hanem Gyurcsányból. Inkább te vagy szerintem ilymódon elfogult, láthatólag részben amiatt, hogy az Orbán felől érkező, 95%-ban igazságtalan, rémhírterjesztő, dehonesztáló, aljas támadások miatt kicsit túlkompenzálod a Gyurcsány-képedet, túlértékeled a személyiségét, tudását, képességeit. Én sokra értékelem Gyurcsányt, és még többre értékelhetném, ha nem cseszett volna el alapvető dolgokat, ellenben pro és kontra értékelnivalókat találok körülötte, harminc éve, folyamatosan - számomra akkor is képben volt, mikor a kilencvenes években legfeljebb háttérember volt a politikában vagy az se.
    De bizony, Gyurcsány nagy hibája volt kormányon, hogy bizonyos kényes időszakokban egyedirányított, na nem úgy mint Orbán, hanem úgy, hogy egy szűkkörű csapattal okoskodott, aztán amit kitaláltak, ráországjobbították a közvéleményre, Gyurcsány megtartott (értsd, kormányra kerülvén újraélesztett) bizonyos indokolatlan központosításokat az első Orbán-kormány kancelláriarendszerének idejéből, alkalmasint újabb központosításokat is létrehozva.
    Gyurcsány nem tisztakezű, sokmindent elcseszett. Mindenáron országunk messiása akar lenni, pedig jól meglenne az ország nélküle - lehet hogy jobban. Alakulhatott volna úgy, hogy korszakos államférfi válik Gyurcsányból, de nem úgy alakult, részben mert belsőjéből vezérelve is hibázott nagyokat, részben mert olyan abszurd közegben (elsősorban Orbán, másodsorban a pártja) kellett - volna -) teljesítenie, ami további helyrehozhatatlan hibákat hozott ki belőle - egyre kisebb az esély, hogy mégegyszer esélye mutatkozzon arra, hogy országjobbító szándékait kiélhesse. Az országrontó Orbánnak adódott sok-sok esély, hogy újra és újra felépítse magát újabb és újabb (de lényegében a már a nyolcvanas évek végén is látható) formában, Gyurcsánynak azonban nem valószínű, hogy adódik egy második esély. Nem mellesleg, amikor Orbán már talán végre a süllyesztőbe kerülhetett volna, Gyurcsány éktelen balfaszsága rángatta ki onnan, és tette meg kétharmados uralkodóvá az első számú közellenséget. Gyurcsány elkúrta, nem kicsit, nagyon. Félreértés ne essék, már a 2006-os pyrrhoszi győzelemhez vezető úttal végletesen és végzetesen elkúrta, az őszödi beszéd tette az i-re a pontot, de kiradírozhatatlanul - tavaly ősszel egyszer Kálmán Olgának szőrmentén el is ismerte Gyurcsány, hogy bizony elsősorban neki "köszönhető", hogy Orbánból kétharmados uralkodó lehetett, évtizedekre eltávolítva Európától minket.

    Gondolom, már "kezdünk" meddővé válni a témában, de persze szívesen elolvasom, ha még válaszolni akarsz.
  10. 18 Cyrano
    Cyrano
    2017. február 11., szombat 19:30
    rworse 18:
    Szóval tény semmi, de némi sejtetés.
    Bocs, de inkább olvasd el a Gyurcsányróló Debreczeni könyvét.
    Vagy hallgasd meg Kérit:
    "Nem szívesen mondok jót Gyurcsányról, de a keze tiszta."
    Nem, nem angyal, de amikkel vádolod, azokban nem volt benne. Egyik milliomos sem angyal, kíméletlenség nélkül nincs vagyon.:(
    És ezredszer mondom: abból indultok ki, hogy Orbán mindent kézben tart, akkor Gyurcsány is.
    Nem.
    Gyurcsány egyik legnagyobb hibája, hogy nem egyedirányított. Kiadta másoknak, aztán nem kérte számon.:(

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt