Simicska és Volner – avagy van-e a Fidesznek csodafegyvere a Jobbik ellen?

  • Madlovics Bálint
  • 2016. július 15.

Liberális szemmel – Republikon

Látni kell, hogy a Jobbik a Fidesz számára egészen más jellegű ellenfél, mint a baloldal.

A címben szereplő két nevet ritkán szokták egy lapon említeni. Igaz, a közelmúltban mindketten többször is szerepeltek a hírekben, de nagyon eltérő kontextusokban és teljesen más reakciókat kiváltva. Volner Jánosról a ripost nevű portálon jelent meg egy nagy vihart kavart, állítólag az oldal „olvasóriporterétől” érkezett képsorozat, amelyen a Jobbik frakcióvezetője egy idegen nővel látható, akivel együtt bemennek egy Pécel melletti bozótosba. A sejtetésekkel teletűzdelt, szenzációhajhász anyagot széles körben a politikai újságírás legaljaként értékelték, és mint ilyen, egy polcra leginkább az olyan cikkekkel került, mint amilyen például a 888.hu-n korábban megjelent, Tóbiás Józseffel és a családjával foglalkozó gusztustalan írás volt.

Simicska Lajos viszont egészen más tészta: az egykor a Fidesz politikai családjához tartozó csúcsoligarcháról a Népszabadság írta meg néhány napja, hogy „ősztől bele fog állni a Vona-projektbe”, azaz anyagi és szellemi erőforrásokkal, illetve vélhetően a kezében tartott médiákkal fogja támogatni a Jobbik építkezését a párt 2018-as választási győzelme érdekében. Ez az ügy sokkal nagyobb horderejű és messzebbre mutató, mint a Volnerhez kapcsolódó botrány (miközben persze nehéz eldönteni, hogy igaz-e, különösen, hogy a Simicska-féle „G-nap” óta eltelt másfél évben többször is fölmerültek már a háttérben kötött szövetségekről szóló találgatások, amelyek megvalósulásának viszont annál kevesebb jelét lehetett eddig csak látni).

Miért helyezhető mégis egy platformra Simicska és Volner? A két ügy mint üzenet közötti összefüggés a Fidesz Jobbikkal szembeni kommunikációs lehetőségeinek és az ebből következő stratégiájának elemzésével érthető meg. Először is látni kell, hogy a Jobbik a Fidesz számára egészen más jellegű ellenfél, mint a baloldal. Ennek oka nemcsak az, hogy míg a Jobbik egységes, a baloldalon az sem mindig egyértelmű, hogy a pártok és a szavazók azonos oldalhoz tartoznak – ez fontos, ámbár inkább technikai kérdés. Kommunikációs szempontból az ideológiák, avagy az egyes pártokhoz köthető érvrendszerek, narratívák közötti távolság az, ami lényeges.

Cézár & Brutus

Cézár & Brutus

 

A Fidesz ideológiája sok tekintetben a 2010 előtti baloldal valóságértelmezésének tagadására épül: a Nyugathoz igazodás, az egyre szorosabb integráció és a „Merjünk kicsik lenni!” paradigmájával szemben a nemzeti szuverenitást és a nemzeti érdekek mindenekelőtt való képviseletét hangoztatja, nem félve akár a „nemzeti érdek érvényesülését gáncsoló” Nyugat és EU kritikájától sem. A külföldről jövő – valamint a külfölddel egyetértő, baloldali-liberális – kritikák zömére Orbán ezzel a „nemzeti” érvrendszerrel szokott válaszolni, kivívva a nemzet irányába erősen elkötelezett magyar választóközönség komoly hányadának rokonszenvét.

A Jobbik viszont ugyanazt mondja, mint a Fidesz. A hangvételükben is egyre inkább egymáshoz hasonuló két párt narratíváinak alapvetései azonosak: egyformán beszélnek a nemzetről, a kapitalizmusról, a szegényekről, a demokráciáról. E miatt a közelség miatt viszont a Fidesz kommunikációjában nincs tér az olyan érvelésre, mint amit a bal- és liberális oldal „Nyugat-narratívájával” szemben alkalmaznak. Érdemi kérdésekben nem szállhatnak vitába, mert akkor egyúttal saját magukkal is vitatkoznának. Így az egyetlen kínálkozó kommunikációs lehetőség nem más, mint a hiteltelenítés és a lejáratás: nem annak bizonygatása, hogy az elhangzott állítások tévesek, hanem hogy az ellenfél nem méltó ezeknek az értékeknek a képviseletére. Mind a Fidesz, mind a Jobbik számára ez az egymással szembeni küzdelem terepe.

A nevezett ügyek is itt érnek össze. A Habony Árpádhoz köthető weboldal révén kitört Volner-botrány, illetve a miniszteri, sőt miniszterelnöki szinten is többször hangoztatott Simicska–Jobbik tengely mind Vona Gábor pártja hitelének rontását szolgálják, ugyanúgy, mint a még korábban kirobbant KGBéla-ügy és a kormányoldalról újra és újra előkerülő korrupciós vádak. (Ezzel persze nem azt állítom, hogy mindezek puszta kitalációk és biztosan alaptalanok. Pusztán csak annyit mondok, hogy a fölhozott vádak illeszkednek a Fidesz Jobbikkal szembeni kommunikációs lehetőségeihez és stratégiájához.) De ugyanígy, a hiteltelenítés szűk pástján mozogva támadja a kormányt a Jobbik is: elég, ha csak Vona Gábor „antikorrupciós tavaszi hadjáratára” gondolunk.

Csodafegyver tehát nincs: mindkét párt számára világosan behatároltak a lehetőségek. A Jobbiknak minden bizonnyal a 2014–15 fordulójához hasonló helyzet lenne a legideálisabb: ekkor történt meg ugyanis az, hogy a Fidesznek nem az érveit győzték le, nem az általa kommunikált „nemzeti” politikában vesztette el a hitét a jobboldali szavazótábor, hanem – a netadó, az útdíj és nem utolsósorban a korrupciós botrányok hatására – a kormány hitelessége párolgott el. Ha nem jött volna a menekültügy, amelynek révén a Fidesz 2015-ben visszaszerezte a hitelességét, azóta pedig lényegében stabilizálta a helyzetét, a Jobbiknak jó esélye lett volna a kiábrándult fideszes szavazók megszerzésére. Ugyanez nem mondható viszont el a 2014-es Összefogás pártjairól: ahhoz, hogy ők profitálhassanak egy ilyen helyzetből, választ kéne tudniuk adni a Fidesz és a Jobbik „nemzeti narratívájára”. Olyan világképpel kéne rendelkezniük, amelyik nem a 2010 előtti paradigmájuk érveit ismételgeti, hanem azokon túllépve, a Fidesz kritikáira reagálva és azokat úgyszólván „fölülkeretezve” mutatna a választóknak jobb, élhetőbb, modernebb Magyarországot.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.