Összefogás helyett tanulni a Jobbiktól

  • Tóth Csaba
  • 2017. január 6.

Liberális szemmel – Republikon

A baloldali ellenzék és a Jobbik választási együttműködésével kapcsolatos felvetések nem csupán irreálisak, hanem károsak is. A baloldalra nézve.

2016 végén Medgyessy Péter nyilatkozata ismét a politikai napirend témájává tette a baloldal és a Jobbik esetleges összefogásának kérdését. Medgyessy Péter nem az első, aki egy ilyen összefogás lehetőségét felveti: hasonló gondolatot fogalmazott meg korábban Haraszti Miklós, illetve Kőszeg Ferenc is. A liberális és baloldali közéleti szereplők által felvetett gondolat a legnagyobb visszhangot rendre a kormánypárti sajtóban kapja. Mindez nem véletlen: amikor baloldali-liberális szereplők érvelnek a Jobbik elfogadhatósága mellett, az remekül illeszkedik abba a kormányzati narratívába, hogy a Jobbik voltaképpen már baloldali szereplő. Történik mindez úgy, hogy mind a baloldali, mind a jobbikos politikusok rendre kijelentik: nem kívánnak egymással összefogni.

false

A baloldal és a Jobbik összefogásának lehetősége két okból is irreális. Egyrészt, nem érdeke sem a baloldalnak, sem a Jobbiknak. A Jobbik hitelességének végét jelentené, ha azzal a baloldallal fogna össze, amelyet szavazói legalább annyira – ha nem jobban – utasítanak el, mint a Fideszt. A Jobbik politikai közössége felől nézve a Fidesz rosszul kormányoz; a 2010 előtti időszak politikusait is tartalmazó baloldal azonban megtestesíti mindazt, amivel szemben a Jobbik létrejött. A másik oldalon a baloldal is nehezen magyarázná, pontosan milyen tartalmi érvek szólnak a Jobbik elfogadása mellett. Az antiszemitizmus vagy a cigányellenesség retorikájának csökkenése nagyon messze van az együttműködés lehetőségétől. A baloldali pártok rendszeresen deklarálják, hogy egymással is nehezen működnek együtt; hogyan tudna ez a politikai tábor a politikai paletta másik szélén helyet foglaló alakulattal megállapodni?

Másrészt, a baloldal és a Jobbik együttműködése választói szinten is nehezen működne. Az anekdotikus, egy-egy időközi választási eredményt felnagyító érveken túl kevés adat támasztja alá, hogy a baloldal és a Jobbik szavazói számára a másik oldal lenne a logikus második választás.

Sokkal komolyabb probléma e felvetésekkel, hogy kifejezetten kontraproduktívak a baloldali-liberális oldal számára. Míg ugyanis a Jobbiknak nincs szüksége a baloldali pártokra, addig szüksége lehet a baloldali szavazókra. Márpedig ha a baloldali szavazók számukra fontos véleményformálóktól azt hallják, hogy elképzelhető az összefogás a Jobbikkal, könnyen átszakadhat bennük az a lélektani gát, ami korábban megakadályozta a Jobbik támogatását. A Jobbik pontosan erre játszik: elítéli a baloldali pártokat – de gesztusokat tesz a baloldali szavazóknak. Fontos látni, hogy mindez a másik oldalon nem történik meg: a baloldali politikusok nem tudnak vagy nem akarnak „átcsábító” üzeneteket megfogalmazni a Jobbik szavazóinak, ahogyan nincsenek olyan jobbikos értelmiségiek sem, akik oldanák a Jobbik-szavazókban lévő, baloldallal szembeni lélektani gátakat.

false

Ha 2017-ben még sokáig téma lesz a baloldal és a Jobbik összefogása, az könnyen oda vezethet, hogy a baloldali szavazók legitimnek találják majd az esélyesebb Jobbik-jelölt támogatását – miközben a baloldal egyetlen szavazót sem nyer a Jobbiktól.

Ha összefogni nem is, tanulni érdemes lehet a Jobbiktól. Amíg a baloldal gyakran a választási térkép egyenetlenségéről, a Fidesz választójogi változásainak igazságtalanságairól és a pártok közötti viszonyok átalakításáról beszél, addig a Jobbik szavazókat gyűjt. A baloldali-liberális ellenzék helyzetét azok a javaslatok segítik leginkább, amelyek a szavazótábor bővítésének mikéntjére vonatkoznak.   

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.