Rendszerek és leírások – avagy érdemes-e az ellenzéknek diktatúrát kiáltani?

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2016. okt. 17., 14:10
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mi is az Orbán-rendszer? És miért fontos ez az ellenzék számára?

Az Orbán-kormány újra és újra átlépi a Rubicont – legalábbis ez lehet az érzése annak, aki sokat fogyasztja a kormánykritikus sajtót és a vele szimpatizáló véleményeket. Átlépte a Rubicont, amikor a baloldal rovására írta át a választási rendszert; átlépte, amikor kopaszokat küldött az NVI elé, megakadályozandó egy ellenzéki népszavazási kezdeményezés átadását. És a napokban újra átlépte, amikor puccsszerűen fölfüggesztette a Népszabadság, a baloldali nyilvánosság egyik zászlóshajójának a kiadását. Ezeken a pontokon a rendszer – mondják – megszűnt demokrácia lenni, valódi diktatúraként viselkedett.

Ha összerakjuk ezeket a kormánykritikákat, elsőre meglehetősen inkoherensnek látszanak – elvégre a Rubicont csak egyszer lehet átlépni. Valójában azonban van bennük rendszer, illetve egyfajta következetesség: az ilyen diktatúrázás azt próbálja kifejezi, hogy elítéli az ellenzékkel, avagy az ellenzéki nyilvánossággal szembeni agresszív, demokráciához méltatlan lépéseket. Ebben a kontextusban a „diktatúra” sokkal inkább indulatszó, mint rendszerleírás, illetve sokkal inkább az adott pillanatnak szól, mint hogy általános ítéletet fogalmazna meg.

Épp ebből fakadnak viszont a korlátai is. Egyfelől a közönség, amelyik megérti az ilyen megnyilvánulásoknak az üzenetét, meglehetősen szűk – illetve rendszerint olyanokból áll, akik maguk is így gondolkodnak, maguk is diktatúrát kiáltanak. Akiket a botránykő nem érint meg ilyen mélyen – tehát voltaképpen azokat, akiket meg kéne győznie a diktatúrázóknak –, azok nem az adott pillanat, hanem egy hosszabb időtáv választásokkal és szabad véleménynyilvánítással tarkított tapasztalatai tükrében értelmezik – erős túlzásként – a diktatúrázást. Másfelől viszont, és egy politikai szereplő hatékonysága szempontjából ez az érdekesebb probléma: mivel az ilyen diktatúrázás alig több egyszerű szitkozódásnál, nem ad kimerítő választ arra a kérdésre, hogy mi is az az Orbán-rendszer.

Alakuló ülés

Alakuló ülés

 

De miért is kéne adnia? Elvégre aligha várható el tudományos igényesség egy politikustól, és ez a szempont nyilván a választók zömét sem érdekli. Egy jól fölépített, konzekvensen képviselt rendszer-meghatározás viszont több fontos funkciót is betölthet egy ellenzéki erő politikai kommunikációs stratégiájában.

Először is: segít definiálni az ellenfelet. Az ellenfél pontos meghatározásával vagy kijelölésével egy ellenzéki erő azonnal kifejezheti a viszonyát az adott rendszerhez. Gondoljunk akár a „diktatúra” kifejezésre: nyilvánvaló a szó negatív felhangja, amivel azonnal jelzi a kritikai pozíciót, sőt bizonyos fokig annak a tartalmát is. Ugyanakkor a rendszerleírás több mint egyszerű megnevezés: azt is jelenti, hogy az opponált rezsim cselekedeteit (avagy ami egy ellenzéknél lényeges, a „gaztetteit”) egyazon fogalomkörben, egyazon narratívában képes az adott politikai erő azonosítani és kommunikálni. A rendszerleírás így egyfajta „nyelvként” funkcionál, amin kvázi „elmesélik”, elbeszélik a politikusok az egyes botrányokat, miközben folyamatosan utalnak és – benne működve – ráerősítenek a rendszerleírást fémjelző rendszermegnevezésre, és vele együtt a kritikai pozícióra és tartalomra. Gyakorlatiasabban: gondoljunk csak arra a hazai ellenzék kapcsán gyakran hallott kritikára, hogy egyetlenegy – például korrupciós – ügyet sem tudnak végigvinni, mert folyton újabb és újabb botrányok kerülnek elő. Nos, egy konzekvensen használt rendszerleírás épp ezeket fűzné egybe: mindegyiket mint a rendszer egyes aspektusait mutatná be. Ezáltal pedig az ellenzék nem egymástól elkülönült és önmagukban fölháborító, a Rubicon újbóli átlépését jelentő eseményekről beszélne, amelyek tényleg zavaró bőségben bukkannak föl, hanem minden esetben ugyanazt a dolgot: a rendszer mint olyan kritikáját hangsúlyozná.

Másodszor: segít definiálni a politikai erőnek önmagát. Amennyiben világos, illetve a konzekvens rendszerleírás-használat révén folyamatosan világossá is van téve, hogy mi a probléma a mostani rendszerrel, akkor abból szinte egyenesen következik, hogy miben lenne más az ellenzék. A rendszerkritika fő iránya a pandanja az ellenzék kormányprogramját meghatározó fő irányának. Ez utóbbit aztán persze bonthatják tovább, konkrétabb részletekre és szakpolitikai megoldásokra, de ami fontos: a rendszerleírás, akárcsak a kritizált rezsim negatív cselekedeteit, ezeket is egybefűzné, megkönnyítve a program kommunikációját és választók általi befogadását is.

Harmadszor: segít keretet adni a politikai erő cselekvéseinek. Egy konzekvensen használt rendszerleírás egyfelől segít a választóknak értelmezni és megítélni a politikai cselekvéseket, másfelől pedig be is határolja, hogy milyen úton lehet – a szavak és tettek választók által is követhető összhangját fönntartva – haladnia egy politikai pártnak. Előbbire jó példa a DK nemrégiben történt kivonulása a parlamentből, éppen a hatalom diktatórikus jellegére hivatkozva, az utóbbi kapcsán pedig például a PM LMP-ből való kiválására és a „demokratikus összefogáshoz” való csatlakozására gondolhatunk, amely „nem szakpolitikai, hanem rendszerpolitikai alapon” történt.

Egyetlen párt volt eddig a rendszerváltás utáni magyar politikában, amely fölépített, majd konzekvensen használt is rendszerleírást: a Fidesz. A Fidesz a 90-es évek közepétől fölépített egy „nemzeti narratívát”, amelyben az ellenfeleit a nemzet fontosságát eltagadó, a külföldet kiszolgáló hazaárulókként, magát pedig a nemzeti érdek képviselőjeként pozicionálta, és valamennyi nyilatkozatában vagy kormánykritikájában ezt a világképet sulykolta. Ez a stratégia alapvető fontosságú volt a Fidesz társadalmi bázisának kiépülésében, és mind a mai napig jelentős szerepet tölt be a bázis egybetartásában, illetve a kormányt övező botrányok és kritikák kommunikálásában.

A Fidesz sikerében persze számos egyéb tényező is közrejátszott, a szocialisták rossz kormányzásától a 2010 előtti médiaviszonyokig, mely utóbbiak most jelentősen kedvezőtlenebbek az ellenzék számára. Ez utóbbi nyilván megnehezíti a mai ellenzéknek, hogy hasonló sikereket érjen el. Mindazonáltal ettől még elveiben követhetnék a Fidesz által bemutatott, professzionális politikai kommunikációt, illetve kihasználhatnák a jelenleg is meglévő médialehetőségeiket.

szerző
Madlovics Bálint
publikálva
2016. okt. 17., 14:10
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5 Egyvilág
    Egyvilág
    2016. október 18., kedd 12:24
    Egy alapos kis összefoglaló demokráciáról és diktatúráról, a demokrácia visszásságairól:

    http://egyvilag.hu/temak.shtml#temaid076

    (A legfelső sor a kép tetején, "Demokrácia és diktatúra". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

    Érdekes lehet továbbá az Állam rész is, többek között a hatalommal való visszaélésről.
  2. 4 rworse
    rworse
    2016. október 17., hétfő 22:13
    Hülye népre hülye politikust.
  3. 3 grrr
    grrr
    2016. október 17., hétfő 18:40
    Egyébként nem professzionálsan kéne kommunikálni, hanem normálisnak kéne lenni.

    Egy ujjamon meg tudom számlálni azt a politikust aki normális.
  4. 2 grrr
    grrr
    2016. október 17., hétfő 18:37
    "Mindazonáltal ettől még elveiben követhetnék a Fidesz által bemutatott, professzionális politikai kommunikációt, illetve kihasználhatnák a jelenleg is meglévő médialehetőségeiket."

    A tisztelt ellenzéknek a népanyázásról kéne leszoknia - már abban az érdekes esetben ha még valaha az életben labdába akarnak rúgni.

    Na persze éppen ez az amihez görcsösen ragaszkodnak hiszen ez ad nekik felmentést a negyedszázados kudarcukra.

    Nem ők voltak rosszak, ők jók voltak, csak a hülye nép nem bírta megérteni őket.

    Az kelgyó enfarkába harap.



  5. 1 Kovacs
    Kovacs
    2016. október 17., hétfő 17:30
    "Mindazonáltal ettől még elveiben követhetnék a Fidesz által bemutatott, professzionális politikai kommunikációt" Mármint az ellenzék. Követhetné. Ezt, ami nap mint nap hallunk. Észnél van még ez az újságíró?

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Republikon Intézet

Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.

Republikon Intézet
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk