Nincs elcsépeltebb New York-jelenet, mint amikor a kamera megkerüli a Szabadság-szobrot, beveszi magát a Manhattanként ismert rengetegbe, s végül - a felhőkarcolók felett komótosan elhaladva - a Central Park városnyi pázsitjánál lyukad ki. Az igazán menők New York-képébe az ilyesmi rég nem fér bele, ezért is örömteli, hogy az igazán menők is megkapták a maguk New York-szimbólumát. Mert ha valami, akkor a Manhattan nyugati oldalán magára hagyott, az enyészettel barátkozó, lebontásra ítélt magasvasút parkká alakítása kimeríti a menőség ma ismert fogalmait. Annál is inkább, mert a projekt nem a minden hájjal megkent, az ingatlanárak felverésében érdekelt befektetők fejében fogant meg; nem, itt a tiszta és romlatlan város- és vasútszeretet vezetett a világraszóló városfejlesztési sikerhez. A harmincas években még nagy forgalmú, de 1980 óta se tehervonatot, sőt egy kóbor kisvasutat se látott vonalszakasz, mely az utca szintje felett cirka háromemeletnyi magasságban árválkodott, múzeumi tárgynak túl nagy volt (egy komplett városrészt szelt át), vasúttörténeti mementónak meg túl unalmas. Minden, de legfőképpen az ingatlanlobbi a vasúttörténeti dinoszaurusz eltakarítása mellett szólt, amikor a civileknek, a High Line megőrzését a szívükön viselő manhattanieknek támadt egy jobb ötletük. Miért ne lehetne élőhely, például közpark a világ legdrágább négyzetméteráraival büszkélkedő Manhattanben kígyózó vasúti pályából?
| ||
Számos országot ismerünk, egyet közülük testközelből, ahol az efféle ötletekért gyors priznicet és kímélő pihenőt ír elő az orvos, de lám, léteznek sarkai a világnak, ahol célt érnek a civil ötletek. Az olyan nagyszabásúak is, mint amilyet a High Line megmentésére szerveződött civilek baráti köre terjesztett elő, amikor azt javasolta, hogy a párizsi Promenade Plantée mintájára parkosítsák a manhattani magasvasutat.
Adok én nektek parkot
A kezdeményezés olyannyira civil és alulról jövő, hogy ha Robert Hammond West Village-i lakosnak nem akad meg a szeme a High Line közelgő lebontásáról tudósító újságcikken, és éppen nincs jobb dolga, mint részt venni az ügyben rendezett nyilvános fórumon, még mindig a Szabadság-szoborral és a Central Parkkal kellene kezdeni minden New York-filmet. Hammond számára nemcsak az általános High Line-ellenes közhangulat volt szembeötlő, de Joshua Davis is - rajta kívül az egyetlen jelenlévő, aki nem a vasút földdel egyenlővé tételét tekintette a fórum legfőbb feladatának. Hammond és Davis mögé hamar felsorakoztak a hozzájuk hasonló másként gondolkodók: helybéli lakosok, galériások, üzletemberek, Edward Norton személyében pedig egy hús-vér celebrity is - mindenki, aki képes volt a sínek között olvasni, és meglátni a kínálkozó lehetőséget; egy több mint másfél mérföld hosszú park lehetőségét Manhattan dzsumbujában. Egy korai terv medencét vizionált a magasvasútra, de még New Yorkban sem lehet mindent.
Rudy Giuliani polgármesterkedése alatt a lebontást szorgalmazók álltak nyerésre, de végül - már a bloombergi években - az addig underdognak számító vasútbarátok kerültek ki győztesként. A legnagyobb győztes persze New York: igaz, rendesen költöttek a civilek projektjére - 2011-es számítások szerint 115 millió dollár ment el az átalakításra és a befektetők meggyőzésére, hogy az újonnan felhúzott épületek ne vegyék el a napot a parktól - de úgy tűnik, minden cent megérte. A park sikere nemcsak a látogatók számában mérhető - ma már a High Line New York legsűrűbben látogatott parkja -, de a környék gazdasági fellendülésében is. A száraz adatok szerint mintegy 2 milliárd dollárra rúg az az összeg, amit a park első fázisának átadása óta a High Line vonzáskörzetében a magánszektor befektetett.
Lent és fent
Míg lent a város legmenőbb galériái, butikjai és éttermei nőttek ki a földből, a nagyvilági élet 10 méter magasságban pezseg. A tervezett háromból eddig két szakaszát adták át az emeletes parknak: a 2006-os első kapavágás után három évvel már a Gansevoort Streettől a West 20th Streetig sétálhattak a gondosan megtervezett virág- és napozóágyak, padok, pihenők, növényekkel befuttatott hangulatsínek között az odalátogatók. A városképben bekövetkezett változás a turistafotókon is jól látható: a nyitás óta a magasvasút-magasság lett az irányadó a családi albumokban. A park második, tíz utcán átívelő szakasza 2011-ben készült el, s már javában dolgoznak a befejező részen is. Hollywood azonban csak most kezdte az ismerkedést; a High Line eddig csak Keira Knightley törékeny alakjáról jutott eszükbe a filmeseknek (Tegnap éjjel), bár a Simpsons és a Csajok című sorozat is lecsapott már a sínekre. És ha már Hollywood itt ólálkodik a környéken, az olyan menő, hogy az igazán menőknek lassan odébb kell állniuk egy sarokkal.
