rés a présen: Egyenes volt az út az évad legjobb színésze díjig a Radnótiban?
Pál András: Nem, hiszen eszméletlen jó színészek vannak ebben a társulatban. Egyébként háromszor egymás után kaptam meg a díjat, ami iszonyú nagy kitüntetés számomra, korábban nem kaptam ilyet társulattól. Van egy pécsi mondás egy színésztől, hogy színész az, aki fölmegy a színpadra, és szerepet játszik, jó színész az, aki jó szerepet játszik. És ez nekem hatványozottan megadatott tavaly mind A Glembay házban, mind A párnaemberben.
rap: Melyik volt eddig a Radnótiban a legmenőbb szereped?
PA: A csillagos égben egy színház igazgatóját játszhattam, azt nagyon menőnek éreztem. Valós történeten alapuló sztori volt. A zalaegerszegi színház hányatott dél-amerikai turnéja során íródott.
A színész alapvető feladatának érzem, hogy minden szerepét szeresse, hiszen másképp nem tudná minden este eljátszani. Jelen pillanatban A párnaember a legkedvesebb nekem, amelyben nagyon érzékeny helyzeteket, viszonyokat kell a magamévá tennem, és nagyon érzékeny csapat van körülöttem, ami fontossá és boldoggá teszi a munkánkat. A repertoáron lévő darabok közül nyolcban van szerepem, ez elég sok. Egy szerepátvételem is volt ebben az évadban, a Vágyvillamosban Stanley Kowalskit játszom.
| ||
rap: Mikor lesz az újabb bemutató?
PA: Az új bemutatónk a Radnótiban a Téli rege lesz március 5-én. Szabó T. Anna a színház felkérésére újrafordította, de Valló Péter és Morcsányi Géza még sokat dolgozott a szövegen. Nagyon izgalmas szöveg szerintem, a szerepem pedig Leontesként elképesztően nehéz, eléggé tartok is tőle. A próbafolyamat jó, Valló Péter csodálatosan elemzi, mint minden rendezését, mankókat kapok tőle bőven, a kérdés az, hogy megérkezem-e majd mögé.
rap: Adaptáció- vagy rendezőiszínház-párti vagy?
PA: Mindenszínház-párti vagyok, élvezettel, és azt hiszem, jól tudok működni mindkettőben. Iszonyatosan szeretek dolgozni Mohácsi Jánossal, és nagyon szeretek dolgozni Valló Péterrel is. Feladatom, hogy nyitott legyek, és minél többet lessek el ezektől az emberektől.
rap: Van-e életed a kőszínházon túl?
PA: Hát, ha életnek lehet nevezni, akkor van. Egyre kevesebbet látom sajnos a családomat, időm nincs rá. Tanítok a Pesti Magyar Színiakadémián, nagyon élvezem, van egy osztályom. Nyáron dolgoztam Horváth Illéssel, aki a Köztársaság című Szálinger-darabot rendezte Zsámbékon, amit most felújítunk, és előadunk a Trafóban február végén. Öt éve játszom a Francia rúdugrás című darabban a Centrálban, ami szintén önszervezésen alapult, és játszom majd a Madách Színházban évad végén. Szeretek máshol is dolgozni, mert szükségem van a kitekintésre. Továbbá együtt dolgozom kommunikációs tréningeken egy nagyon jó barátommal, Szerémi Péterrel. Cégeknek tartunk konfliktuskezelő tréningeket. Színész és trénersegéd vagyok, eljátszom a nehezen kezelhető ügyfelet, a rosszul kommunikáló embereket, és élvezem, meg sokat tanulok belőle. Vasárnaponként eljárunk kosárlabdázni, Bodó Viktor szervezi.
