Az én kánonom – Kőszeg Ferenc

  • 2012. szeptember 11.

Snoblesse

K. mesél K. kánonjairól. Aki kérdez: Bán Zoltán András.


Fotó: MTI

Ahány ház, annyi kánon, s minthogy képtelenség minden kánon mellé irodalmi zsűrit állítani, még az is előfordul, hogy egy-egy privátilag felállított irodalmi kánonban nem a hivatalos rangsor köszön vissza. Bán Zoltán András épp ezekről a magánkánokról kérdezi  „szellemi életünk jeles tagjait” a Pepita Ofélia bár irodalmilag is erős falai között. A sorozat Parti Nagy Lajossal indult, másodikként pedig a Narancs hajdani egotripje, Kőszeg Ferenc vall színt házi kedvenceiről. Aki olvasta K. történeteit, némi betekintéssel bírhat K. és az irodalom kapcsolatába, hiszen már maga a sorozatcím is erősen áthallásos, és a későbbiekben is sok szó esik irodalomról és könyves helyekről, például arról, K. miként autózott együtt Veres Péterrel, de megemlékezik a szerző a zord kádári időkben kifejtett könyvesbolti tevékenységéről is.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)