Hétfő, Bécs, múzeum

Kunstforum: Nyolcak

  • 2012. szeptember 19.

Snoblesse

Amikor modernek voltunk: bécsi kiállítás a(z eggyel ezelőtti) századelő magyar avantgárdjaiból.


Az Albertinában Monet-tól Picassóig terjed a kínálat, a Wien Museumban a bécsi modern mintatelepről, az 1932-ben átadott  Werkbundsiedlungról látható kiállítás. Az iparművészetet felkaroló MAK-ban a világ jelenleg legdizájnosabb mankója van kiállítva, s míg a 150 éves Klimt szinte minden sarkon befigyel, a magyarok bejövetele is megtörtént, méghozzá nem akárhol, hanem a Kunstforumban: a magyar modernizmusból, azon belül is a Nyolcak művészcsoport festményeiből látható kiállítás Die Acht. Ungarns Highway in die Moderne címmel december 2-ig. Aki nem szívleli a múzeummentes pesti hétfőket, Bécsben megtalálja Berényt, Czigányt, Czóbelt, Kernstokot, Márffyt, Orbánt, Pórt és Tihanyit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.