Narancsrevü: Népünk csak illusztráció

  • 2012. szeptember 28.

Snoblesse

Narancs-cikkek színházban: Markó Iván 130 milliót érő Orbán-szeretete, Varga István országos felháborodást kiváltó bunkósága, a párbajkultúra és a sport találkozása a Gólem Színház által feldolgozott anyagok közt.


Az évad legkisebb, legsavanyúbb és legsárgább revüje bemutatkozik Budapesten. A magas színvonalú sárgaságért a Magyar Narancs és a magyarnarancs.hu szavatol, a színpadi feldolgozásért pedig a Gólem Színház. Mi megírtuk, ők színpadra viszik: cikkek, esszék, publik és vélemények, flekkek és kolumnák hol prózai, hol zenés, hol táncos, hol nem táncos változatai alkotják a velejéig sárga Narancsrevüt. Azt már tudjuk, hogyan táncolják el a gólemesek A magyar poptörténet tíz elrettentő borítóját, hiszen ezt az Ördögkatlan Fesztiválon már megmutatták, de az csak most fog kiderülni, hogy miként táncolnak el 130 milliót – azt a 130 milliót (HUF), melyet a hivatalban lévő kormány Markó Ivánnak és társulatának utalt ki, miként arról cikkünkben is megemlékeztünk. Kíváncsian várjuk, hogy mely táncmozdulatok fejezik ki a leghívebben azt a 130 millióra beárazott szeretetet, melyet Markó Iván érez Orbán Viktor iránt, s nem kevesebb izgalmat ígér a párbaj és a sport kapcsolatát boncolgató írásunk és Vázsonyi János szaxofonjának találkozása. Miként alig várjuk, mit hoz ki Vinnai András abból az interjúból, melyet Halász Pálmával készítettünk azután, hogy Varga István, a Fidesz nőket alázó parlamenti képviselője egy szál rózsával igyekezett kiengesztelni a családon belüli erőszak ellen kiálló aktivistát.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.