Titanic: Adam Green – Legyünk rosszak

  • 2013. március 26.

Snoblesse

Intim portré a Jessica Simpsont is kigúnyoló, kis híján legendás zenészről.


Önmagában már az jogosít a kult. státuszra, ha az ember bármilyen kapcsolatot fel tud mutatni Kafkával, már azon túl, hogy tulajdonosa egy Prága belvárosában vásárolt kafkás pólónak. Adam Greennek ez is összejött, hiszen dédnagymamája, Felice jegyben járt Franzcal, Green azonban saját jogon is érdekes figura: a New York-i dalszerzõ-énekes „írt már gúnyos dalt az amerikai popénekesnõrõl, egy Foo Foo nevû nyúlról, vagy például arról, hogy szerinte Bob Dylan egy zöldséges felesége volt. Mindezt kazettahangzású szoba-, illetve Lou Reedet, Leonard Cohent és francia sanzonénekeseket megidézõ akusztikus popban, ellenállhatatlanul slágeres dalokban elmondva” – miként azt kritikusunk Minor Love című albuma apropóján említette. Greent is elérte a hírességek és majdnem hírességek sorsa: egy rendező – történetesen a zenész haverja – addig követte kamerájával, míg film nem lett – afféle intim zenészportré – a sok követésből. A How to Act Bad a Titanic Filmfesztiválon látható.

 

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.