Interjú

Győzött a forradalom

Kürti Gábor, "Kükü", a Magyar Kerékpárosklub elnökségi tagja, a Hajtás Pajtás futárszolgálat vezetője
szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megvan a "kritikus tömeg", itt az ideje az építkezésnek. A hazai Critical Mass egyik atyjával egy szakmai alapon működő, bringás civil szervezet létjogosultságáról, feladatairól beszélgettünk.

Magyar Narancs: Az idei volt az utolsó Critical Mass (CM). Miért? Ma már ez a rendezvény ugyanúgy hozzátartozik a fővároshoz, mint például a Budapest Maraton.

Kürti Gábor: A Budapest Maraton egy vállalkozás szponzorokkal, míg a CM egy cél érdekében létrehozott civil meló volt. De azt láttuk, hogy egy-két évvel ezelőtt éppen a cél kezdett kicsúszni alóla. Egy bulivá változott, ahol felvonultak a politikusok, meg kijöttek az emberek susogós dzsoggingban, mint valami majálisra... Nyolcvan százalék azt se tudta, hogy miért vonulunk.

MN: Ez akkora baj?

KG: Dehogyis! Nem azt mondom, hogy ne legyen többé Budapesten biciklis felvonulás, sőt nekem is kedvem volna részt venni a szervezésben, de nem ezzel a feltételrendszerrel. A Critical Mass azért indult, hogy lehessen biciklizni Budapesten. Ma már lehet.

MN: Erre mondtad azt, hogy győzött Budapesten a biciklisforradalom?

KG: Erre. A budapesti bringázás egy ördögi körben ragadt. Nem bringázott senki, mert ebben a városban nem lehet, és az, hogy senki sem bringázott, bizonyította ezt. A CM trükkjével sikerült ezt megváltoztatni: akkor még semennyi bringás nem volt Budapesten, viszont a felvonulás miatt úgy látszott, sok van. Aztán egyre több és több lett, vagyis abban volt sikeres, hogy meggyőzött egy csomó embert arról, hogy mégis lehet bringázni ebben a városban.

MN: Pedig eleinte mintha a bicikliutak létesítése lett volna a cél.

KG: Persze. Azt akartuk, hogy a város átalakuljon, mindenütt bicikliutak legyenek, de ezt nem sikerült elérni. Nem lett több biciklisáv, de ez már nem érdekli az embereket. Az idén már 40-50 százalékkal több a bringás, mint tavaly májusban - ilyen sehol nincs Európában, és a növekedés évek óta jellemző. Szóval, lehet továbbra is biciklis felvonulást rendezni, de nem úgy, hogy a naptárba be van írva két CM-felvonulás, ami egyúttal tüntetés, mert így már önmaga paródiája. Tüntetni viszont konkrét ügyekért lehet. Vagyis a kettőt szét kell választani. Amúgy pedig szervezze meg az, akinek van erre energiája, és jó lenne, ha nem egy multi állna be mögé, hanem civil maradna. Ha jó kezekbe kerül egy ilyen tavaszi biciklis felvonulás, és nevezhetjük bárminek, akkor szívesen átadjuk a tapasztalatainkat.

MN: Például a Magyar Kerékpárosklubnak?

KG: Legfőképpen annak.

MN: Amiben elnökségi tag vagy.

KG: Igen, tavaly óta. Amúgy nagyon furcsa a CM és a Magyar Kerékpárosklub (MK) kapcsolata. Minket az első CM után kerestek meg, volt nagy összeborulás meg minden, de 2007-re ellaposodott ez a kapcsolat. Mi belefeledkezünk abba, hogy nagyon menők vagyunk, ők pedig inkább bürokraták. Mivel a tagjaik között nagyszerű szakemberek, közlekedésmérnökök vannak, remek ötletnek tűnt, hogy ők képviseljék a bringások érdekeit a tárgyalóasztalnál. Mert ehhez értenek. Átvették tőlünk a láthatatlan munkát, de úgy, hogy mi észre sem vettük. Például kijöttünk tüntetni a kiskörúti bringasáv miatt - egyszer. Az MK viszont öt éven keresztül folyamatosan tárgyalt a fővárossal, a kerületekkel, a BKV-val, és ha kidobták őket az ajtón, visszamásztak az ablakon. Tehát hiába tüntettünk korábban, ha ők nincsenek, az legfeljebb hőzöngésnek tűnhetett. Nem lehet örökké tüntetni, most az intézményesülés szakaszának kell következnie. Miután felismertük, hogy elfoglaltuk az MK elől a terepet, kicsit közelebb húzódtunk hozzájuk, tavaly ősszel pedig eljutottunk oda, hogy az utolsó CM-nek legyen az az üzenete, hogy "Lépj be a Magyar Kerékpárosklubba!". Lépj be, mert szükség van egy erős, szakmai alapokon, ötven év múlva is álló szervezetre. Mert ha a CM-stafétát nem sikerül átadnunk, akkor az egész "ügy" a földre ülhet, és ugyanaz lesz, ami korábban: akik döntenek, hülyeségeket fognak építeni, mert senki nem ellenőrzi, hogy épp miben sántikálnak. És bár szeptemberben elmaradt a CM, mostanra a klub tagsága megduplázódott, több év stagnálás után. Nagyon bízom benne, hogy a közeljövőben sikerül egy ütőképes civil szervezetet létrehozni.

MN: MK-elnökségi tagként ez az ars poeticád: "Most úgy érzem, hogy történelmi pillanatban van a Kerékpárosklub. Mindig mérges voltam a Kerékpárosklub elcsúszó pénzügyeire, és nagyra értékelem azt a szakmai munkát, amit végez. A kettő közti ellentmondás szerintem hosszú távon fenntarthatatlan." Ezt hogy érted?

KG: Szerintem botrányos, ahogy ma Magyarországon a civil szervezetek működnek: tenyérrel az állam felé, költségvetési, pályázati pénzek után kuncsorogva. Ez a kis hatékonyságú működés, elvtelen alkuk melegágya. Egy civil szervezet ne a pályázatokból tartson fenn irodát, alkalmazottat, hanem a tagdíjakból, és csak utána pályázzon. A tömegbázis tartsa el, és kérje számon a vezetésen a dolgokat. Független legyen az államtól, de legyen függő a tagoktól. Számításaim szerint 3500 tag esetén már működik egy ilyen rendszer - jelenleg 2200 tagunk van, úgyhogy valahol félúton vagyunk. Persze az MK is folyamatosan pályázott, de az államtól sose nyertek, ami egyszerre rossz és jó is, mivel olyan képességeket fejleszt ki, ami a hosszú távú hatékonyságot segíti.

MN: Valamelyik párthoz kellett volna dörgölőzni?

KG: Tudom, hogy sok civil szervezet így működik, ami nonszensz. Nálunk nincs pártpolitikus, az igazi civilek fejére nem rakhatsz pártfunkcit, mert 2000 ember egyszerűen lelökné magáról - de minimum megosztást, azt hozna.

MN: Úgy tűnik, elsősorban Budapesten van érdeklődés a klub iránt.

KG: Bár Szegeden, Debrecenben, Miskolcon, Sopronban vagy Pécsett is jelen van az MK, a tagok 70 százaléka még mindig budapesti, és akkor az agglomerációt nem is számoltam. Ezen változtatni kell, de ezt nem lehet Budapestről csinálni. Egy civil franchise például megoldás lehet. Ha te lelkes bringásként Veszprémben megszervezed a helyi területi szervezetet, a klub ad szakmai, mérnöki, sajtó-, kampánysegítséget, nem a nulláról indulsz. Mindezek forrása az előbbiek szellemében az új, helyi tagok támogatása lehetne.

MN: Mennyire tekintik a klubot tárgyalópartnernek?

KG: Több minisztériummal és hivatallal van jó szakmai kapcsolatunk. Tarlós Istvánnal normális, bár kissé protokolláris a viszonyunk, viszont a BKK-ról - bár kritikusnak kell lennem velük szemben -, ha akárnék, se tudnék rosz-szat mondani. Sokkal jobb, ha egy kézben összpontosul a közlekedés minden területe - és erre jó példa a londoni közlekedés -, mint a sok-sok vízfej, ahol mindenki a maga szempontjaiért harcol. A BKK az első olyan közlekedési cég, amely komolyan veszi a bringásokat, és bár a tempó nem elég gyors, nyitottak a modern közlekedésszervezési eszközökre.

MN: Szerinted valóban egy év múlva működni fog Budapesten a terminálos biciklikölcsönző-hálózat, a BuBi?

KG: Remélem, de ami nekünk fontosabb, hogy a startja előtt kerékpárosbarát átalakítások sora jöhet: rengeteg egyirányú utca és buszsáv megnyitása a bringások előtt, átjárható hidak, biciklis lámpahangolás, tárolók, kerékpársávok. Lehet, hogy durván hangzik, de ha a kölcsönzőrendszer be is fuccsolna, a biciklibarát úthálózatot nem fogják visszacsinálni, és ez újabb tömegeket vonz majd bringára.

MN: Mennyire viseli a szívén az MK a baleset-megelőzést?

KG: Van egy maradi gondolkodás, ami a kerékpáros szakmai szervezetek között is elterjedt volt: ha rá akarunk beszélni arra, hogy biciklizz, nagyon fontos, hogy használj bukósisakot, láthatósági mellényt, és mondjuk el, hogy milyen iszonyatosan veszélyes biciklizni, ezért erre és erre vigyázz. Na most, ez az iskola teljesen elhasalt, már az Európai Kerékpáros Szövetség is elvetette. Ennek ugyanis nincs más értelme, mint az, hogy félelmet keltsen. Így ez nem működik, mert sokan azt mondják a védőfelszerelésre, hogy nem akarnak uránbányásznak öltözni, akkor inkább a busz vagy a legnagyobb bukósisak, az autó. A statisztika szerint meredeken nő Budapesten a bringások száma, de a balesetek száma nem. A nemzetközi szinten 2000 után felismert safety in numbers elve látszik megvalósulni, vagyis ahogy nő a kerékpárosok száma, annál biztonságosabb lesz biciklizni. Ezért én minden biztonsági témát tabusítanék, a bukósisakot éppúgy, mint az összes védőfelszerelést, mert az egyetlen dolog, ami valóban védi az embereket, az, ha nem félnek a kerékpározástól. Ráadásul a rendszeres kerékpározás radikálisan javítja az élethosszkilátásokat. Ez a keringési betegségekben listavezető Magyarországon életévek százezreit jelentheti. Az emberek abba halnak bele, hogy nem mozognak.

MN: Ne féljenek nem használni a lámpát, ne féljenek italozni, ne féljenek tilos helyeken kerekezni?

KG: Szó sincs erről. Csak az ilyen helyzeteket a rendőrségnek kell kezelnie, nem a szabályszegőknek ítélgetni egymás szabálytalanságát. Aki vakmerő, aki szabálysértő, nem attól fog megváltozni, hogy én vagy bárki más a Kerékpárosklubból azt mondja, ne vagánykodj. Nekünk elsősorban a másik közlekedő tiszteletének értelmét kell terjesztenünk és megértetnünk.

szerző
Legát Tibor
publikálva
2013/20. (05. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kelet és Nyugat érdekellentétei
Interjú Timothy Snyderrel
Választási riport Szerencsről
Az új Hazafias Népfront
A rendszer árnyéka
TGM a Jobbikról
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...