Színház

A TÁP Színház Jövedelmező állás

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2013. március 14.

Színház

című előadása sokban idézi az együttes korábbi produkcióit: a 19. századi orosz bürokrácia korrupt bugyraiban játszódó Osztrovszkij-darab fő cselekményszálát megtartó, ám a dialógusokat a mához illesztő dramaturgia ezúttal is úgy épít a klasszikus cselekményre, hogy közben folyamatosan el is idegeníti tőle nézőjét vetítésekkel, zenével (színpadon a Puszi együttes), songokkal és kiszólásokkal.

De ezúttal nem csak arról van szó, hogy az egyedi hangon beszélő társulat hozza a saját abszurd, nonszensz világát - új szintre lépett a TÁP által korábban kidolgozott színpadi játék minősége. Legfőképpen azért, mert kilépett eddig jellemző szubkulturális közegéből - miközben ennek báját egy pillanatra sem veszti el -, és átgondolt, remek színészi alakításokkal tűzdelt, egyenletes színvonalú, komoly téttel játszó összművészeti előadást készített. Amely rendezői inspirációit hangsúlyosan a nem realista gyökerekből, az abszurdból, az avantgárdból, no és Brechtből szívta magába. Amellett pedig, hogy flottul működik az előadás több rétege (zene, kép, szöveg), a rendező, Vajdai Vilmos munkájának nívóját jelzi, hogy milyen egységes hangon játszanak együtt a legkülönbözőbb helyekről érkező színészek. Gera Marina, Gergely Katalin, Hegedűs D. Géza, Kovács Krisztián, Lázár Kati, Szabó Simon és Thuróczy Szabolcs viszi a produkciót, a hagyományos karakterábrázolásba oltva a túlzást, a geget, az önparódiát - ez a kettősség pedig lüktető életet lehel a kissé elfeledett orosz szerző amúgy önmagában is figyelemre méltó darabjába, melynek eredeti kontúrjait a kortárs színház eszközei ezúttal nem csorbítják.

A megkent hivatalnokok és a közülük kitörni képtelen fiatalember százötven évvel ezelőtti történetét a magyar valóság keretezi: a jelenből indulunk egy kenőpénzes videóval, és a mába is érünk viszsza. Az előadás végén a színházterem ajtajában gárdisták búcsúztatnak minket.

Trafó, február 6.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.