Színház

A TÁP Színház Jövedelmező állás

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2013. március 14.

Színház

című előadása sokban idézi az együttes korábbi produkcióit: a 19. századi orosz bürokrácia korrupt bugyraiban játszódó Osztrovszkij-darab fő cselekményszálát megtartó, ám a dialógusokat a mához illesztő dramaturgia ezúttal is úgy épít a klasszikus cselekményre, hogy közben folyamatosan el is idegeníti tőle nézőjét vetítésekkel, zenével (színpadon a Puszi együttes), songokkal és kiszólásokkal.

De ezúttal nem csak arról van szó, hogy az egyedi hangon beszélő társulat hozza a saját abszurd, nonszensz világát - új szintre lépett a TÁP által korábban kidolgozott színpadi játék minősége. Legfőképpen azért, mert kilépett eddig jellemző szubkulturális közegéből - miközben ennek báját egy pillanatra sem veszti el -, és átgondolt, remek színészi alakításokkal tűzdelt, egyenletes színvonalú, komoly téttel játszó összművészeti előadást készített. Amely rendezői inspirációit hangsúlyosan a nem realista gyökerekből, az abszurdból, az avantgárdból, no és Brechtből szívta magába. Amellett pedig, hogy flottul működik az előadás több rétege (zene, kép, szöveg), a rendező, Vajdai Vilmos munkájának nívóját jelzi, hogy milyen egységes hangon játszanak együtt a legkülönbözőbb helyekről érkező színészek. Gera Marina, Gergely Katalin, Hegedűs D. Géza, Kovács Krisztián, Lázár Kati, Szabó Simon és Thuróczy Szabolcs viszi a produkciót, a hagyományos karakterábrázolásba oltva a túlzást, a geget, az önparódiát - ez a kettősség pedig lüktető életet lehel a kissé elfeledett orosz szerző amúgy önmagában is figyelemre méltó darabjába, melynek eredeti kontúrjait a kortárs színház eszközei ezúttal nem csorbítják.

A megkent hivatalnokok és a közülük kitörni képtelen fiatalember százötven évvel ezelőtti történetét a magyar valóság keretezi: a jelenből indulunk egy kenőpénzes videóval, és a mába is érünk viszsza. Az előadás végén a színházterem ajtajában gárdisták búcsúztatnak minket.

Trafó, február 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.