Márta István az Új Színházról és Pécsről

"Azonnal hívott Páva Zsolt"

  • Iványi Zsófia
  • 2011. december 12.

Színház

Minden bizonnyal Márta István lesz a Zsolnay Örökségkezelő következő ügyvezetője. Az új poszt egyszerre tűnik menekülésnek és hálapénznek, ám a színházi szakember szerint egyik sem, és nem is jelenti azt, hogy elhagyja a süllyedő hajót. Sőt.

Magyar Narancs: Mikor, illetve kitől tudta meg, hogy ön lesz az Zsolnay Örökségkezelő ügyvezető igazgatója?


Márta István: Amikor kiderült, hogy az Új Színházra benyújtott pályázatom sikertelen lett, azonnal hívott Páva Zsolt pécsi polgármester.

 

MN: Akkor mit mondott?


MI: Gondolkodási időt kértem, hisz sokan kerestek meg ajánlatokkal Pestről és vidékről egyaránt. Elsősorban persze az itteni munkám és a társulat miatt nem mondtam rögtön igent. Megjegyzem, egyáltalán nem tartom lezártnak még az Új Színház-ügyet: az LMP törvényességi felülvizsgálatot kért Pesti Imre budapesti kormánymegbízottól, akitől még nem érkezett erre válasz. Nagyon sokan remélik – köztük én is – hogy hamarosan megismerhetjük döntését.

 

MN: Ezek szerint még reménykedik, hogy Tarlós István visszavonja a kinevezést.

 

MI: Természetesen az utolsó pillanatig kitartok. Nem hagyom cserben a társulatot, se az Új Színházat szerető közönséget.

 

MN: Akkor miért fogadta el a pécsi állást?

 

MI: Még nem neveztek ki, majd csak december 15-én dönt a pécsi közgyűlés. Azt pedig a társulattal és Páva Zsolttal is átbeszéltük, hogy ha esetleg változnak a körülmények, akkor az új helyzetnek megfelelően kezeljük majd az Új Színház ügyét.

 

 

Márta István


Márta István

Fotó: Németh Dániel


 

 

MN: Azzal, hogy a kinevezés híre megjelent a sajtóban, úgy tűnik, feladta az Új Színházért folytatott harcot.

 

MI: Nem adtam fel. Január 31-ig küzdök.

 

MN: Annak, hogy elfogad egy másik pozíciót, ön szerint nincs olyan üzenete, hogy erről végleg lemondott?

 

MI: Nem. Megszállottan dolgozunk: két bemutató és számos vendégjáték előtt állunk.

 

MN: Mekkora esély lát arra, hogy Tarlós István megváltoztatja a döntését?

 

MI: Nem mennék bele százalékokba, de látok rá esélyt. Reménykedem abban, hogy a bejövő új információk, az országos és nemzetközi visszhang, illetve a jövő évi költségvetés számai alapján a főpolgármester úr felülbírálja a döntését, hisz egy minden szempontból jól működő színház létét kockáztatja. Most tudtuk meg, hogy a főváros 2012-ben egy fillérrel sem támogatja a színházait: ez a mi esetünkben 120 millió forintos kiesést, az éves büdzsénk nagyjából egynegyedét jelenti. Aki nem ismeri ezt a színházat úgy, mint én, az nem fogja tudni kezelni a helyzetet. Nekem van arra elképzelésem, hogyan menthető meg a színház, de azt természeten egyelőre nem osztom meg senkivel.

 

MN: A társulat nem érzi úgy, hogy elhagyja a süllyedő hajót?

 

MI: Nem, mert ezt tisztáztam velük.

 

MN: Mit mondott nekik?

 

MI: Próbáltam nyugtatni őket. Ez a kinevezés az én vezetői kvalitásom elismerése mellett az Új Színház pozícióját is erősítheti.

 

MN: Attól erősödik az Új Színház pozíciója, hogy az igazgatója elfogadott egy másik állást?

 

MI: Igen. Az, hogy „megerősödtem”, talán a színháznak is jót tesz. Erről azonban egyelőre nem szeretnék többet mondani.

 

MN: Ha ön elmegy, és jön Dörner, mi lesz a társulattal? Már több színész nyilatkozott, hogy ebben az esetben biztosan elhagyják a színházat. A többiek hogy vannak ezzel?

 

MI: Azt tanácsoltam a színészeknek, hogy jól gondolják meg, mit csinálnak, és ha el is mennek, semmiképp se az évad közben tegyék, hisz egy felbontott szerződés nagyon súlyos következményekkel jár. Senkinek se mondtam soha, hogy demonstráljon mellettem; higgadt meggondolást kértem, és kérek most is tőlük. A legkiszolgáltatottabb, legnehezebb helyzetben a színész van: ha megy, az is rossz, ha marad, az is rossz.

 

MN: Lehet a pécsi kinevezést valamiféle kárpótlásnak tekinteni?

 

MI: Nem, ezt határozottan cáfolom. A Péccsel való kapcsolatom nem új keletű: többször rendeztem ott, ismerem, szeretem a várost, és ettől az évtől én vagyok a POSZT művészeti igazgatója. Szoros szálak kötnek a városhoz.

 

MN: Felmerült, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium döntött úgy, hogy ön váltsa az örökségkezelő jelenlegi vezetőjét.

 

MI: A minisztériumnak semmi köze a döntéshez. A kulturális negyed a városé, a döntést pedig a város vezetése hozza.

 

MN: A Zsolnay örökség kezelése egy kellemes pozíciónak tűnik. Mondhatjuk, hogy felfele bukott?

 

MI: Nem kellemes, hanem nagy és felelősségteljes vállalás. A helyemen vagyok, és leszek a jövőben is. Se le, se felfele nem buktam.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.