Márta István az Új Színházról és Pécsről

"Azonnal hívott Páva Zsolt"

  • Iványi Zsófia
  • 2011. december 12.

Színház

Minden bizonnyal Márta István lesz a Zsolnay Örökségkezelő következő ügyvezetője. Az új poszt egyszerre tűnik menekülésnek és hálapénznek, ám a színházi szakember szerint egyik sem, és nem is jelenti azt, hogy elhagyja a süllyedő hajót. Sőt.

Magyar Narancs: Mikor, illetve kitől tudta meg, hogy ön lesz az Zsolnay Örökségkezelő ügyvezető igazgatója?


Márta István: Amikor kiderült, hogy az Új Színházra benyújtott pályázatom sikertelen lett, azonnal hívott Páva Zsolt pécsi polgármester.

 

MN: Akkor mit mondott?


MI: Gondolkodási időt kértem, hisz sokan kerestek meg ajánlatokkal Pestről és vidékről egyaránt. Elsősorban persze az itteni munkám és a társulat miatt nem mondtam rögtön igent. Megjegyzem, egyáltalán nem tartom lezártnak még az Új Színház-ügyet: az LMP törvényességi felülvizsgálatot kért Pesti Imre budapesti kormánymegbízottól, akitől még nem érkezett erre válasz. Nagyon sokan remélik – köztük én is – hogy hamarosan megismerhetjük döntését.

 

MN: Ezek szerint még reménykedik, hogy Tarlós István visszavonja a kinevezést.

 

MI: Természetesen az utolsó pillanatig kitartok. Nem hagyom cserben a társulatot, se az Új Színházat szerető közönséget.

 

MN: Akkor miért fogadta el a pécsi állást?

 

MI: Még nem neveztek ki, majd csak december 15-én dönt a pécsi közgyűlés. Azt pedig a társulattal és Páva Zsolttal is átbeszéltük, hogy ha esetleg változnak a körülmények, akkor az új helyzetnek megfelelően kezeljük majd az Új Színház ügyét.

 

 

Márta István


Márta István

Fotó: Németh Dániel


 

 

MN: Azzal, hogy a kinevezés híre megjelent a sajtóban, úgy tűnik, feladta az Új Színházért folytatott harcot.

 

MI: Nem adtam fel. Január 31-ig küzdök.

 

MN: Annak, hogy elfogad egy másik pozíciót, ön szerint nincs olyan üzenete, hogy erről végleg lemondott?

 

MI: Nem. Megszállottan dolgozunk: két bemutató és számos vendégjáték előtt állunk.

 

MN: Mekkora esély lát arra, hogy Tarlós István megváltoztatja a döntését?

 

MI: Nem mennék bele százalékokba, de látok rá esélyt. Reménykedem abban, hogy a bejövő új információk, az országos és nemzetközi visszhang, illetve a jövő évi költségvetés számai alapján a főpolgármester úr felülbírálja a döntését, hisz egy minden szempontból jól működő színház létét kockáztatja. Most tudtuk meg, hogy a főváros 2012-ben egy fillérrel sem támogatja a színházait: ez a mi esetünkben 120 millió forintos kiesést, az éves büdzsénk nagyjából egynegyedét jelenti. Aki nem ismeri ezt a színházat úgy, mint én, az nem fogja tudni kezelni a helyzetet. Nekem van arra elképzelésem, hogyan menthető meg a színház, de azt természeten egyelőre nem osztom meg senkivel.

 

MN: A társulat nem érzi úgy, hogy elhagyja a süllyedő hajót?

 

MI: Nem, mert ezt tisztáztam velük.

 

MN: Mit mondott nekik?

 

MI: Próbáltam nyugtatni őket. Ez a kinevezés az én vezetői kvalitásom elismerése mellett az Új Színház pozícióját is erősítheti.

 

MN: Attól erősödik az Új Színház pozíciója, hogy az igazgatója elfogadott egy másik állást?

 

MI: Igen. Az, hogy „megerősödtem”, talán a színháznak is jót tesz. Erről azonban egyelőre nem szeretnék többet mondani.

 

MN: Ha ön elmegy, és jön Dörner, mi lesz a társulattal? Már több színész nyilatkozott, hogy ebben az esetben biztosan elhagyják a színházat. A többiek hogy vannak ezzel?

 

MI: Azt tanácsoltam a színészeknek, hogy jól gondolják meg, mit csinálnak, és ha el is mennek, semmiképp se az évad közben tegyék, hisz egy felbontott szerződés nagyon súlyos következményekkel jár. Senkinek se mondtam soha, hogy demonstráljon mellettem; higgadt meggondolást kértem, és kérek most is tőlük. A legkiszolgáltatottabb, legnehezebb helyzetben a színész van: ha megy, az is rossz, ha marad, az is rossz.

 

MN: Lehet a pécsi kinevezést valamiféle kárpótlásnak tekinteni?

 

MI: Nem, ezt határozottan cáfolom. A Péccsel való kapcsolatom nem új keletű: többször rendeztem ott, ismerem, szeretem a várost, és ettől az évtől én vagyok a POSZT művészeti igazgatója. Szoros szálak kötnek a városhoz.

 

MN: Felmerült, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium döntött úgy, hogy ön váltsa az örökségkezelő jelenlegi vezetőjét.

 

MI: A minisztériumnak semmi köze a döntéshez. A kulturális negyed a városé, a döntést pedig a város vezetése hozza.

 

MN: A Zsolnay örökség kezelése egy kellemes pozíciónak tűnik. Mondhatjuk, hogy felfele bukott?

 

MI: Nem kellemes, hanem nagy és felelősségteljes vállalás. A helyemen vagyok, és leszek a jövőben is. Se le, se felfele nem buktam.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.